Karácsony vol. 2.

Annyira mégsem volt rossz, úgyhogy miközben brokkolit pürésítek krémleveshez vagy tojáshabot verek habcsókhoz a szép új konyhai robotgépemmel(Mindannyiunk Édesapjától meg Sütisütős Édesmostohámtól), hallgathatom a Für Elise-t cédéről(Kedvencnagynénitől), vízipipázhatok(Lolitámtól), közben ugrálhatok a szép új hálóingemben-bugyimban (Piri mamámtól), esetleg lekenhetem a fejem jóféle arctonikkal, vagy lemoshatom a sminkem az új lemosóval(Ledérkém). Ha mindezektől elment a kedvem, csizmát húzok(BözsiKeresztanyum), felékszerezem magam(Sziszu), megiszom a barackos Voilá-mat(Editék), megnézegetem Anne Geddes képeit(Nacsiék), teszek virágot a Zsolnay vázámba(JelentemUram, őt még nem ismered, Kedves Olvasó, de majd róla is mesélek, ha lesz időm és agykapacitásom), aztán megkeresem Keresztapus csomagját, amit elhagyott Amszterdamban(ez elsőre zavarosnak tűnhet, RobiKeresztapu hazajött Pekingből és elhagyta a csomagját).
Tacskóutánzat kisasszony meg fekhet a szép új kosarában, Mindannyiunk Édesapja zöld keretbe foglalt kiskori önmagának örülhet(egy nárcisz a kislelkem, hiába no, látszik, hogy az ő lánya vagyok), Piri mamám szalvétagyűrűkkel szórakozhat, Lolitám olyan csoki(szappan)t kapott, amitől garantáltan nem hízik el, Hugika rózsazín bukszába gyűjtögetheti a dugipénzt, Ledérkém fürdősóval pancsikolhat, Babókám meg mindjárt többfunkciós delfinkét kapott, nem beszélve Kedvencnagynénim absztrakt mécsestartójáról.
Enni is volt mit, Nacsi mézesfalást meg pudingos kosárkát sütött, Sziszu hókiflit, Siklai művészúr csokit vett nekem, Editék kókuszos R betűs bonbont hoztak. Piri mamám kókuszkockával és bejglivel készült, mert ezek nélkül nem ünnep az ünnep. De hogy ne csak édességről meséljek neked, Kedves Olvasó, volt halászlé, amit én nem szeretek, töltött káposzta amiből ipari mennyiséget ettem, sült kacsa, aminek még a bőrét is, bundás hús, lilakáposzta, krumplipüré, húsleves, paradicsomszósz és egyéb ízorgiák, de még minden ruhámba beleférek, aggodalomra nincs ok.
A fa meg piros, a tetején a szokásos ezüst csillag, egy álom, hatalmas fenyő, a nyírjesi telken nőtt csak úgy ukkmukkfukk, jövőre már venni kell a fát, mert nincsenek szépek, meg már mind nagyon nagy, de nem is baj ez.
Kár, hogy elmúlt az ünnep, végigdolgoztuk ugyan Piri mamámmal, de nagyon jó volt.

Karácsony

Ugyan nem indult valami szépen, de még nincs vége, szóval akár még jó is lehet...Fa díszítésre vár, a házat és Tacskóutánzat kisasszony helyét ki kéne takarítani, ehelyett Piri mamával melóztunk mostanáig.
Ami biztos, hogy szeretnék minden Kedves Olvasómnak békés, boldog, szeretetteljes Karácsonyt/Fenyőünnepet kívánni!

Csók,
Norewa

Életjel

Még mindig élek, még mindig időhiányom van(két hete nem voltam Piri mamánál, illetve de, péntek reggel mentem és délután már jöttem is vissza Pestre) és a vizsgaidőszak még csak most kezdődik. Karácsonyozni nem lesz energiám, szerintem végig fogom aludni az ünnepet.
Csak peregnek a napok és azon kapom magam, hogy alig beszélek azokkal, akik fontosak nekem. Alig jut időm magamra, reggelente csak felkapok valamit, kifestem magam és rohanok. Legfeljebb kávézni tudok nyugodtan. Feladni viszont se a munkát, se az iskolát nem akarom. Nem akarok csalódást okozni Piri mamának. Épp ma beszélgettem egy tanárommal arról, hogy az ELTE gyerekkori álmom volt, bejutottam és el is fogom végezni ezt a szakot, még ha csúszással is.
A munkámat is szeretem, érdekes és olyan kapcsolatokra tehetek szert általa, amilyenekre sehol máshol. Szerencsére a vizsgaidőszakban nem kell bemennem, így egy kicsit egyszerűbb lesz az életem. Utána viszont kőkeményen meg kell felelnem.
Párkapcsolat...Szeretném szeretni, szeretném, ha szeretne. De nem merek még lépni, nem akarom elrontani. Lesz alkalmam bőven, hogy meghódítsam, lenyűgözzem, elbűvöljem. Mert vagyok olyan jó nő, vagyok annyira értékes nő. Vagyok annyira szerető és szerethető.
Egyébként a karácsonyi ajándékvásárlás letudva, viszonylag gyorsan megoldottam, egy részét a dolgoknak pedig kézzel készítettem. Az többet ér minden drága holminál, nem igaz? Már csak Tacskóutánzat kisasszony új kosarát kell megvennem és tényleg vége.

Ha

Ha valamiről nem írok, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem történt meg, vagy nem akarok róla tudomást venni. Lehet, hogy csak nem akarok róla beszélni. Mert ilyen is van, Kedves Olvasó. Félre ne érts, cenzúra továbbra sincs, a Napló változatlanul íródik, csak időhiányom (is) van, meg sokszor úgy érzem, ha leírnám, ami történik, csak sebeket tépkednék, vagy a szívemet fájdítanám a hülye nosztalgiázással. Nem akarom elrontani a saját jókedvemet, boldog vagyok, telve reményekkel. Csak hát ugye ennek az egésznek ára van. Vagy megfelelek az egyetemen és a Cégnél (mostanában egyvalakinek a Cégen belül)és elhanyagolok minden mást, vagy van minden más és a Cég, esetleg minden más és az egyetem. Fontossági sorrend, az van, Kedves Olvasó. Nézd el nekem, kérlek.