2011. július 28., csütörtök

Norewa és a Csokibolt

Nem, ennek a sztorinak semmi köze a Charlie és a csokigyár című csodához (amiben az isteni Johnny Depp játszik). Az egész egy telefonhívással kezdődött. Via barátnőm szólt, hogy közös szívünkcsücskének, Editnek szüksége lenne valakire a Csokiboltban, a munkahelyén, aki besegít a fagyipultban. Éppen ráértem, meg hát ugye a pénz sem jött rosszul, szóval bevállaltam a melót két napra. Oké, akkor szerda reggel, kilenc harminc, Veres Pálné utca nyolc szám. Sötét nadrágot hozz, póló van. Hát sötét nadrágom csak cicanadrág van, meg a nadrágszoknya, utóbbi épp mosásban, úgyhogy akkor fekete szoknya. 
Persze semmi sem működött szerda reggel úgy, ahogy én akartam, elég durva késéssel értem be, de Edit nem harapta le a fejem, inkább a kezembe nyomta a felmosót, mert hát ugye takarítással kezdtünk, aztán röviden elregélte, hogymint mennek a dolgok. Kinyitottunk, s míg jöttek a népek, tálcát cseréltünk a bonbonok alatt. Hogy miféle bonbonok? Erről is mesélek rögvest, mert nem hétköznapi konyakmeggyről, meg bitangrossz, kemény, meghatározhatatlan ízű töltött csokikockákról van szó. Szóval tálcacsere előtt, alatt, után fagyit adagoltam, kis zacsi bonbont mértem, gyönyörködtem, szaglásztam. Mert néznivaló volt bőven. Egészen pontosan nyolcvan féle Cadeau bonbon, mind kézzel készült a gyulai Bonbon Manufaktúrában. A cégről azt kell tudni, hogy magyar alapanyagokból, valamint kiváló minőségű belga csokoládéból dolgoznak, és én mondom, káprázatos és isteni ízű csokik kerülnek ki a kezeik közül. Volt szerencsém kóstolni a Jamaicát, ami jamaicai rumos étcsokis bonbon, valamint a Tengeri sós karamellt, ami tengeri sós vajas karamellával töltött étcsoki. Ízre mindkettő felülmúlhatatlan, nem beszélve a dizájnról, ebben a kategóriában az abszolút kedvenc a Citromfüves bonbon volt, merthogy csíkos, illetve a Málna mánia, aminek piros mintáját leginkább lángnyelvekhez tudnám hasonlítani. De érdemes még megemlíteni a boros bonbonokat, nevezetesen a Tokaji aszút, ami természetesen tokajival töltött étcsokoládé, illetve a Cabernet Savignon-t, ez meglepő módon cabernet-vel van töltve, boroshordó alakú, nagyon ötletes darab, valószínűleg finom is (nem mertem megkóstolni, meghagyom az élményt a borrajongóknak).
Hogy egy picit az üzletről is beszéljek, meg kell jegyeznem, hogy a berendezés ízléses, a sötét bútorok hangulatosak, nem beszélve a sötét türkiz falról, ami megintcsak szívemcsücske. A hely elég pici, így sajnos nincs lehetőség arra, hogy az ember ülve fogyassza el a sütijét, vagy a kávéját, de ez nem feltétlenül zavaró, hiszen a látvány bárkit magával ragad és már nem is olyan fontos az a szék... Apropó kávé, egy sok évtizedes, félautomata, csillogó ipari kávégép ontja magából az illatos és finom barna nedűt. Sima presszókávé, cappucino, jegeskávé, bármi, amit a kedves vendég kitalál. Ha már jegeskávé, feltétlenül mesélnem kell a fagylaltról, ami szintén kézműves. Krémes, finom, nem túl édes, nem túl tömény, egyszerűen tökéletes.  
Nagyon sok szeretettel ajánlom tehát minden igényes édességrajongónak a Cadeau Csokoládé Cukrászdát. Én biztosan visszamegyek, ha dolgozni nem is, vásárolni feltétlenül.

A lehetőséget köszönöm Editnek, valamint Balogh Boglárkának és férjének, Hajtó Gábornak!

2011. július 18., hétfő

Nem tudom elhinni


Többet nem látom a mosolyod.
Többet nem fogsz óriási "Hellóhugi" felkiáltással a nyakamba borulni a bulikon.
Többet nem hallom, ahogy nevetsz.
Többet nem fogok tudni sírás nélkül funky-t hallgatni.
Többet nem ehetem az isteni főztödet.
Többet nem fogsz zsémbelni és az orrod alatt morogni, pedig azt is szerettem.
Többet nem lesz, aki megvéd, ha mások bántanak. Mert rád mindig számíthattam. Velem együtt nevettél, sosem rajtam.
Irigylésre méltó életet éltél. A magad módján teljeset. Folyton a telefont nézem, hátha hívsz és nevetve közlöd: csak vicc volt, jól vagyok, úton vagyok hazafelé.
Megszakad a szívem. Nem felejtelek el, Szabikám!

2011. július 7., csütörtök

Huszonhárom

Anyukám énekelt nekem ma reggel :) és tortát is süt. Szeretem ezt a napot.

2011. július 6., szerda

One night with M

Azazhogy volt szerencsém személyesen is megismerni MohikantNa nem volt egyszerű a történet, a napom fejfájással indult, aztán csak rosszabb lett, hála Piri mamának, aki közölte, hogy Tacskóutánzat kisasszony megesett, és ez már biztos (de erről majd külön postban). Sírtam egy kört, mégjobban fájt tőle a fejem, kerestem migrénbogyót, nem találtam, telefon, holagyógyszer, hol lenne, hát a gyógyszeresben. Gyógyszer bevesz, takarít. Sms M-től, hogy akkor Kobuci kert, mondom még sosenemvoltam, sebaj, mindenre nyitott vagyok. Négykor bemásztam a zuhany alá, fél hatra készültem el, mert persze csörgött párszor a telefon (mobil is, stabil is), de végül elindultam. Elcsíptem egy villamost, aztán egy másikat, amiről leszállítottak a Hungária meg a Thököly sarkán, na nem azért, mert inzultáltam a többi utast, hanem mert áramszünet volt. Telefon, bocsi, késni fogok. Nem gáz, mert ő még csak nemrég ugrott fel egy szerelvényre, ugyanazon a vonalon ofkorsz. Perszehogy őt is lezavarták két megállóval elébb, nembaj, busz és akkor majd ahogy megbeszéltük. Megvártuk hát a pótlóbuszt. Az elsőre nem fértem fel, maradt a második, amiről megintcsak letereltek, mert már volt villamos, aztán ahogy csücsükéltem, megáll mellettem egy magas, jóképű fazon, és közli, hogy nem ott vár, itt. Pislogok, mint süni a kaktusz láttán(kiezazistenihímnemű pillantás, nyálcsorgnyálcsorg), mondom mi? Persze akkor már leesett, csak a telefonban olyan más a hangja. Füligvigyor, rögvestsztorizás, mert a dinnyéim épp ki akartak ugrani a felsőmből (mert saját életet élnek), közben leszálltunk és elcsattogtunk a Kobuci kertbe, ahol kaptam sört, M meg mixcsűrt, amit meg is kóstoltatott velem. Persze megint szájmenésem volt, de szóltam, hogy mindenképp lőjön le, ha már un. Vagy élvezte, vagy nem mert lelőni :D Kiderült, hogy palóc, hogy JelentemUram a nagyfőnöke (nemröhögtem) és természetesen az is bizonyságot nyert, amit már előre sejtettem a bejegyzései alapján, hogy egy iszonyatosan jófej ember, úgyhogy tervben van, hogy megyünk mi még együtt szórakozni, persze csak ha ő is bennevan, és mivel nem lakik túl messze, talán még közös(sárkányeregetés) kutyasétáltatás is szóba jöhet.
De visszatérve a tegnapra, nyolctól volt zene is, méghozzá ZUP, ami valami embertelenül jó volt, nem sok hiányzott, hogy felálljak riszálni, persze féken tartottam magam ezen a téren. Mindent összevetve, remek kis este volt (kár, hogy nem tartott tovább), rég éreztem magam ilyen jól. Jó társaság, jó sör, jó hely, kell ennél több? Nem hiszem. M, nagyon szépen köszönöm!