Szembesültem...

...a ténnyel, hogy van két üveg söröm(amit előbb-utóbb meg is fogok inni, de nem ma, nem most. Nem így). Kimentem a konyhába ásványvízért és akkor láttam, hogy maradt még itt két üveg sör. Jó, nem egy mézes-gyömbéres, de akkoris sör és erről rögvest eszembe jutott a tegnap este az Osterben, Gelivel és a zsiráffal, meg hogy mindenkit ámulatba ejtettem azzal, hogy én tudok sört csapolni. Rendesen, nem csak úgy ukmukfukk alátartom a poharat aztán hadd szóljon, hanem szépen kézbe veszem, megdöntöm, sörcsap finoman megnyit és úgy, és szép a sör és gyöngyözik-habzik. FelderengettMirena mosolya, Silurus vicce, Halacsék, az út hazafelé és olyan jó ez most így, mert nem kell buszhoz rohanni. Elmehetek bulizni, teaházba, könyvtárba, és tehetem mindezt anélkül, hogy akár egyetlen értékes órát is elpazarolnék, mert csak negyed óra az egyetem, tegnap is simán hazaértem fél óra alatt. Piri mama persze kétszer hívott, hogy hol vagyok már, de nem volt semmi gond, rendben hazaértem. Nem is olyan rossz környék ez, csak hát a híre ugye... Most meg Hevia dala, a Baños de Budapest cseng a fülemben. Egyszer majd erről a dalról is írok, mert szép, mert szeretem. s

Itthon :)

Forró tea az asztalon, körülöttem gyertyafény, csend. Jó itthon. Szeretem ezt a várost, szeretem ezt a lakást. Kell ennél több?

Gud nyúz

Van net :) Örülök.

Elcsúsztam...

Márhogy nem a lefagyott járdán/betonon, satöbbin, hanem időben. Gyakorlatilag senkire és semmire nem jut annyi időm,amennyit megérdemelne, a kutyámmal is csak akkor vagyok, ha lefekszem aludni. Többnyire Kedvencnagynénivel vagyok, aki segít beszerezni a maradék holmit, ami még kell ahhoz, hogy normális, épkézláb életem legyen álmaim lakásában, az OTTHONOMBAN. Erre azonban sajnos csak hétvégén van lehetőségem, mert hétközben ugye suli, nénim meg dolgozik(egy év múlva megy nyugdíjba). Viszont netezni is csak hétvégén tudok(amíg be nem kötik ott is a dolgokat), meg tanulni is, mert elég sokmindenhez kell a net. A beadandókból kettőt még el sem kezdtem, négyet kell leadnom december közepéig és már mindjárt vége a novembernek. Persze akkor még jusson időm a családra, barátokra. Tegnap is megígértem Viának, hogy beszélünk, meg játszunk és tényleg jó lett volna, mert már egy ideje kattog az agyam egy sztorin, meg az övé is. De persze megint másképp alakult. Nem magyarázkodom, mégis annak tűnik és ez a baj, hogy mindenkinek meg akarok felelni, de ahhoz meg kéne tanulnom osztódással szaporodni, vagy harminchat órából kellene, hogy álljon egy nap, vagy nem tudom. Tegnap éppenséggel a Húgommal voltam(egyszer volt kb. öt percem netezni), próbáltam beleverni a fejébe a Present Simple-t, ami sikerült is nagy nehezen(onnan kellett kezdenem, hogy személyes névmások, mert ezt sem tudta. Magyarul sem tudta, mik a személyes névmások. Mielőtt azt gondolnád, Kedves Olvasó, hogy a gyerek értelmi képességeivel van a gond, felvilágosítlak, hogy okos gyerek, csak a pedamókus nem tudja lekötni a figyelmét, valamint magyarázni sem tud, anno engem is ő tanított kemény egy évig, aztán átmentem másik iskolába és ott tanultam meg angolul), majd megalapítottuk a magyar államot Szent István segítségével, elmeséltem neki, hogy is zajlik ez a felnégyelés dolog, borzasztóan érdekelték a véres részletek(tiszta nővére a gyerek...). Jó volt, csak közben folyamatosan bűntudatom volt, mert ígéretet tettem Viának. Az a baj, hogy sorozatban csinálom ezt és tényleg nem azért, mert bántani akarom, vagy mert szándékosan hanyagolom, egyszerűen itthon magasról tesz mindenki arra, hogy más dolgom is lenne. Hét után ment el a leányzó, közben átmentünk Ledérhez, oda átjött Piri mama is és egyszercsak azon kaptuk magunkat, hogy este fél tizenegy van, mondom dejó, megint elcsúsztam. Telefon nem volt nálam ofkorsz, Via hívott is, de nem merem visszahívni. Szégyellem magam.

Neked

Boldog születésnapot! Ma lennél harminc éves. Talán büszkén vállalnád,talán letagadnád, talán csak jót nevetnél az egészen. Nem tudom,mi lenne,mert rég elmentél és nekünk csak a talánok és a bárcsakok maradtak. Bár ideje lenne,mégsem tudlak elengedni,mert az számomra egyet jelentene azzal,hogy elfelejtlek és én nem akarlak elfelejteni. Bárcsak elmondhatnám,mennyit jelentesz nekem még ennyi idő elteltével is! Látod, megint egy bárcsak. Hiányzol. Szeretlek.
Csókol húgod,
Norewa

Within Temptation: Forgiven

Couldn’t save you from the start
Love you so it hurts my soul
Can you forgive me for trying again
Your silence makes me hold my breath
Time has passed you by
Oh, for so long I’ve tried to shield you from the world
Oh, you couldn’t face the freedom on your own
Here I am left in silence

You gave up the fight
You left me behind
All that’s done’s forgiven
You’ll always be mine
I know deep inside
All that’s done’s forgiven

I watched the clouds drifting away
Still the sun can’t warm my face
I know it was destined to go wrong
You were looking for the great escape
To chase your demons away
Oh, for so long I’ve tried to shield you from the world
Oh, you couldn’t face the freedom on your own
And here I am left in silence

You gave up the fight
You left me behind
All that’s done’s forgiven
You’ll always be mine I know deep inside
All that’s done’s forgiven 

I’ve been so lost since you’ve gone
Why not me before you?
Why did fate deceive me?
Everything turned out so wrong
Why did you leave me in silence? 

You gave up the fight
You left me behind
All that’s done’s forgiven
You’ll always be mine
I know deep inside
All that’s done’s forgiven

Képek

Néhány apró részlet:

(itt eredetileg van egy kép a könyvespolcomról)

(itt egy másik az ágyam fejvégéről)

(itt egy harmadik a tükrös asztalomról)

(itt egy negyedik a lakáskulcsomról)

Beköltözés - részletes beszámoló

Harmadszor kezdem el írni ezt a bejegyzést.* Egyszer lefagyott a freeblog, egyszer meg félbehagyatták velem, még elmenteni sem volt időm. Most majd félpercenként mentek.

Szombat este igyekeztem korán ágybabújni, hogy friss és fitt legyek vasárnapra. Ezzel nem is lett volna baj, de nem tudtam elaludni. Ideges voltam, feszült és egyébkéntis... Boldog-szomorú. Reggel cikkcakkban közlekedtem, míg meg nem találtam a kávégépet és le nem főztem a reggeli első mézeskávét. Vittem volna Ledérnek is, de átjött, én meg mentem öltözni. Hétkor jött Laciapu Fannival meg Matyival, Mátéka is befutott nem sokkal később, úgyhogy a fiúk felrakták a bútorokat a teherautóra(egy része fel sem fért, itthon maradt az állólámpám, a székek, beleértve azt is, ami az íróasztalomnál volt), aztán elindultunk, elég későn(11 tájban azt hiszem) értünk fel, út közben meg kellett állni néha ellenőrizni-rögzíteni a ponyvát. A fiúk meg Ledér felhordták a cuccot, aztán Laciapu nekiállt összeszerelni az íróasztalt, ehhez Fanni asszisztált, én meg néztem és fuldokoltam közben(igen, még mindig beteg vagyok). Az asztal után jöttek a polcok, a ruhásszekrény, a két szekrény az áthidalóval, végül a dohányzóasztal és a komód, mindeközben Matyi és Máté összerakták az ágyamat(ami már ottvolt, dobozban, szétszerelve), bekerült az áthidaló alá. A tükrös asztalt is berakták a lányok, felkerült a parkettaszegély egy része is, valamint beüzemeltük a hűtőt és elrendeztük szép lassan az összes bútort. Felkerültek a karnisok, függönyök, amiben tudtam, részt is vettem(csendben megjegyzem, hogy ez igencsak kevés dolog volt...). Amint a könyvespolcok a megfelelő helyre kerültek, Fannival kipakoltuk az összes könyvemet az itthon kidolgozott logika szerint, majd miután a csapat elhagyta a helyszínt és kettesben maradtunk Kedvencnagynénivel, a "törékeny" feliratú dobozokból is villámsebesen kipakoltam. Nagyjából tudtam, hogy mit hová akarok tenni, egy-két dologban igényeltem némi segítséget, bízva az idősebb és jócskán tapasztaltabb nőrokonom ízlésében. A ruhákat a végére hagytam. Na ez volt az a része a játéknak, amikor kipakolni tovább tartott, mint bezsákolni. Az evidens volt, hogy a fehérnemű a komód fiókjaiba megy majd, de hogy ezek után mit hová, arról bizony halvány segédfogalmam sem volt eleinte. A vállfás ruhák helye is elég egyértelmű volt, tehát azokat a nagynéném ki is pakolta, a többi viszont rám várt, nagy nehezen ki is sakkoztam, hogy egyáltalán mi fér el és hová. A konyhában nem volt dolgom, azt már szombaton megoldották a hölgyek.
Este tíz után dőltünk ki, másnap jött Titó, a festőisten, nekem meg ugyebár volt egy, azaz egy egész darab tipográfia órám, arra szépen bemásztam, egész idő alatt vigyorogtam, mint a tejbetök, bizonyám! Hazaestem, közben Titó már lefestette az ajtókat és a csöveket, majd némi pihi után lemértük a maradék falfelületet a konyhában, ahová még tapéta kellett. Befutott a Szobanövény, ott rágta a körmét, piszkálta az orrát(igen, ezt nyilvánosan szokta csinálni, nem úgy, mint bizonyos ismerőseim, akik csendes magányukban követik el eme rettenetes gaztettet) és tépkedte a bajuszát, valamint ötperces intervallumokban kérdezgette Titót, hogy "Ugye már csak a bordűrt kell felragasztanod és aztán vihetlek is haza?". Nem bzmg, még lett volna munka a szegéllyel, a linóleummal és a hifimet is be akartuk üzemelni, ebből csak a linóleum lett meg, de azt is még rögzíteni kellett volna, erre azt hiszem ma kerül sor, nem tudom, most Piri mamánál vagyok. Végül elmentek, megint édeskettes. Lightos vacsi(vajas kenyér), tea, gyógyszer, édes álom.
Kedden eldöntöttük, hogy csak este megyek be latinra, így a napom kávéval és némi pakolászással kezdődött, aztán villamosra szálltam, kulcsot másoltattam, hazamentem, mostunk, teregettem(pogóztam egyet a fregolival), kajáltunk, porzsákot cseréltem a Balázs által vett porszívóban, beüzemeltem a cserépkályhát(héra rlz), áthúztam az ágyneműt, felraktuk az ágytakarót, helyre került az összes szőnyeg és függöny és persze a feng-shui gyertyák is, mert kell a pozitív energia. Öt óra után leléptem latinra, közben Ledér, meg Piri mama hazaszállítmányozta a nénimet, aki volt kedves hagyni nekem egy doboz cigit még amellett a rengetegminden mellett, amivel ehhez a csodához hozzájárult(az ágyat, a bútorok és a konyhai eszközök egy jelentős részét ugyanis tőle kaptam, hogy az apróbb kiegészítőket ne is emlegessem és mindezek után még a berendezkedésben is rengeteget segített). Latin után hazamentem, átöltöztem, olvastam, aztán következett az első egyedül töltött éjszaka. Magamat is megleptem azzal, milyen jól aludtam.
Szerdán úgy tudtam, van sajtótörim, de aztán mégegyszer megnéztem indulás előtt a jegyzeteket és rájöttem, hogy nincs, ennek örömére szunyáltam egyet a kanapén, mert az ágyat már nem volt kedvem összebarmolni, miután öt percet szöszöltem az ágytakaróval. Azért mégiscsak bementem az egyetemre, benéztem Miklósékhoz, meséltem nekik is egy sort, mert három hete nem láttak és hiányoztam nekik vagymi. Aztán elmentem az Örsre, megvártam a Drágámat(negyven percet fagyoskodtam), együtt kalandtúrára indultunk bizonyos svéd lakberendező áruházba néhány apróságért. Lett szennyestartóm, a wc-ülőkémhez passzoló wcpapír-tartóm(amit most fogok összeszerelni),néhány tömbgyertyám, két összehajtható vágódeszkám, egy százas csomag teamécsesem, összecsukható fém teaszűrőm, dekorációm a padlóvázámba és egy doboz svéd kekszem. Az egész vásárlás-dolgot sorbanállással, mindennel együtt harmincöt perc alatt letudtuk(csak azért, mert előrelátó vagyok és írtam bevásárlólistát, célirányos vásárlás rlz), aztán villamossal(meg némi kavarodással) hazamásztunk. Felhordtuk a cuccot, ittunk kávét, aztán a Drága még elkísért a középkor szemináriumomra. Este még szétpakolgattam a gyertyákat meg a szennyestartóba is bepakoltam. Csináltam kaját, elmosogattam, elpakoltam. Olvastam, lefeküdtem.
Csütörtök délelőtt elindultam volna az Örsre, de némi csúszással sikerült csak, mert bizonyos időközönként nem jár a 62-es villamos, így 28-assal meg 3-assal kellett mennem(a 62-es közvetlenül megy, nincs átszállás és nem kell a szitáló esőben toporognom). A Hisztiben tiramisuztam egyet Viával, aztán átkísért a magentás mobil és stabil(értsd:vezetékes) telefon szolgáltatójához, ott két és fél óra sorbanállás után derült ki, hogy nincsenek nálam a megfelelő papírok(és nekem persze senki sem mondta, mi kell ehhez, az ujjamból meg nem cumizhatom ki, még sosem csináltam ilyet), hétfőn megyek vissza és akkor kötök szerződést és remélhetőleg hamarosan bekötik a kábeltévét, a telefont és az internetet is, mert a három együtt most olcsóbb, ha minimum egy évre vállalok hűséget, ha kettőre, akkor meg mégolcsóbb, hurráhurrá. Ezek után elsuhantam hajfestéket venni, mert ma reggel meg már a fodrásznál kezdtem, de ez már egy másik történet.
Szép lassan minden a helyén lesz, még néhány apróság hiányzik, de azokat majd beszerzem. Most mesélek kicsit a színekről. Az előtér krémszínű falát gyékényszerű, világosbarna tapéta borítja, színben és mintájában harmonizáló bordűrrel(jövő héten erről is lesz fotó). A konyhában ugyanez az összeállítás, hozzá barna, enyhén lestrapált konyhabútor, ha lesz rá pénz, természetesen kicseréltetem, de most még jól használható. Tetszik, hogy minden az én magasságom(meglehetősen alacsony vagyok a mai átlaghoz és trendekhez képest), mindent éppen elérek. A nappali bézs, az ajtók és az ablakok keretei selyemfényű fehérek. A bútorok cseresznye színűek, a szőnyeg barna, a kanapé krémszínű alapon virágmintás, a székek ugyanilyenek(régi, antik kanapéra és hozzá illő székekre tessék gondolni), idővel hazajönnek az én drága Édesanyámhoz(értsd: Piri mamához) és akkor a valamelyest modernebb polcokhoz illő kanapénak és egyéb ülőalkalmatosságoknak adják át a helyüket. Könyvek mindenütt, a tv végül mégiscsak szem előtt van, pedig nem akartam, de talán mégis jobb így, legalább nem a hálószobában van(a házas- vagy más esetben nemiélet és a nyugodt alvás gyilkosa egyébiránt a hálószobában tárolt tv). Ha már hálószoba, fehér, cirádás fém ágy, fehér ágytakaróval(alatta megbúvó színes ágyneművel, mert cseles vagyok). Cseresznye szekrények kétoldalt, felül áthidalóval, amit fekete gyertyatartók díszítenek (szimmetrikusan elrendezve ofkorsz). Cseresznyeszín komód, rajta szép formájú(üres és címkementes) pálinkásüveg, hatalmas, piros zselégyertya, háromágú, virágot formázó fekete fém gyertyatartó. Szemben az ajtó mellett tükrös asztal, mindenütt gyertyák. A fal fehér, mert már hosszászoktam az elmúlt húsz évben, hogy fehér hálószobám van, ezen nem akarok változtatni.
A fürdő és a wc szintén fehér, a csempe, a kád, a mosdókagyló és a wc-csésze is. A fürdőszobai holmik(folyékony és nem folyékony szappan tartó, fogkefetartó,jelenleg funkció nélküli fogmosópohár) sárgák, ahogy a törölközők is, ezt egyedül a fürdőszobai kilépő kékje és a két csiga és halacska alakú mécsestartó fehér alapon kék mintája bontja meg a nagy sárgaságot. A szennyestartó szintén fehér, összecsukható, így ha üres, akkorsem foglalja a helyet feleslegesen. A lámpák is fehérek a fürdőben és a konyhában is, a nappaliban és a hálóban sárgaréz csillárok lógnak, az előszobában pedig egy fehér, Ledérke és Titó ízlésében pedig ezután is bízhatok, mert ők választottak nekem lámpákat és bordűrt is. El tudod képzelni, Kedves Olvasó? Megérted, hogy imádom, igaz?
Méreteket, árat, arányokat és a szobák pontos számát még mindig nem árulom el, mert bizony kihagytam ezt-azt. Szándékosan nem beszéltem mindenről, mert még mindig nem lehet a legapróbb részletekre kiterjedően beszámolni. Ennek is eljön majd az ideje. A lényeg, hogy bár az előtér még mindig festékszagú, sikerült beleszeretnem. Imádok ottlakni, már alig várom a vasárnapot, mert akkor megyek. Otthonról HAZA.
*13:42-kor volt az első próbálkozás. Most, mire befejeztem, 19:59 van.

Beköltözés - helyzetjelentés

Egy-két kivétellel minden a helyén, már csak a fürdőszobát kell kitakarítani, meg a konyhába lerakni az új linóleumot, mert az előző lakó(a hülye) padlószőnyeget pakolt le. Lesz mégegy túrám a bizonyos svéd lakberendezési áruházba, ezt minden bizonnyal csütörtökön ejtem meg, valamint aznapra tervezem az internetszolgáltató felkeresését is. Szerdán vagy csütörtökön jelentkezem, addig is csók mindenkinek!

Ideje mesélni...egy kicsit

Van ágyam, könyvespolcom, szekrényem, tv állványom, ideiglenesen kanapém és fotelem is, ezek majd jönnek haza, ha lesz pénz sajátra, mert Piri mama holmijai. Vannak konyhai cuccaim, kávéfőzőm(ez az egyik legfontosabb kellék az életemben). Mesélek egy kicsit arról, mi is vár rám. A helyzet az, hogy a mai az utolsó olyan este, amit úgy töltök itt, hogy még itt vagyok itthon. Ez most nyakatekert lett, ugye? A folyamat is az volt, de erről még mindig nem beszélhetek. Magáról a lakásról sem, csak annyit mondok, hogy a ház 1902-ben épült, a lakást pedig imádom. A cuccom nagyrésze fentvan, holnap reggel indul a teherautó a bútorokkal és megyek én is a maradék holmival(három doboz, pár zsák és egy utazótáska). Szerdán vagy csütörtökön jövök(mint kiderült, csütörtökön nincs tanítás), blogolni majd úgy fogok, hogy bemászok a Gólyavárba, mert ott van wifi ingyér. Szóval nem kell ijedezni, nem tűnök el :) 

Statgép, októberi top 10

Az ehavi adag, ha esetleg hiányoltátok.

norewa- harmincegy. Mééég!
lábtörés latinul- nem vagyok orvos. Történészpalánta vagyok.
cimbalom akarom venny- és nem beszélni magyar?
hol lehet fekete kálát vásárolni- én speciel itthon még nem láttam, de tudom, hogy Amszterdamban lehet venni
mirena vodka- hallod, nő? Már piát is elneveztek rólad!
szoknyat a fiukra- nem, a fiúkra nem kell szoknya, hacsak nem skótok
töklámpa eredeti neve- töklámpa?
focistának kilóg a...- a mije?
Jamie Winchester : It's your life music download free- nem download, megvesz cd, hallgat, támogat előadó!
járművezető-vizsgabiztos- és ezt hol találtad? Ilyen nálam nincs, az biztos...

Seven random facts, avagy hét dolog, amit utáltok bennem :D

Játékszabályok:

1. Linkeld be a blogodba azt, aki kipécézett
2. Ossz meg magadról hét dolgot, legyen akár különleges, akár hétköznapi
3. Pécézz ki hét embert, nevezd meg őket és linkeld a blogodba
4. Egy hozzászólásban értesítsd őket a blogjukban, hogy ki lettek pécézve

Picitündértől(aki Chi) kaptam a játékot :)

1. Gondolom eddig is sejtettétek, hogy grafomán vagyok. Nagyon durván, imádok írni és nekem aztán teljesen mindegy, hogy kézzel vagy géppel, hogy ceruzával vagy tollal, vagy rúzzsal a tükörre. Szerelmes vagyok a saját kézírásomba, egyszerűen gyönyörűnek találom. Tehát nemcsak grafomán, egocentrikus is vagyok, rémes párosítás...

2. Gyakorlatilag lehetetlen velem normálisan együttélni, idegesít, hogy az emberek nem úgy csinálják a dolgokat, ahogy én és igen, képes vagyok a fogkrémestubuson veszekedni. Iszonyatosan rigolyás vagyok na.

3. Viccesen néznek ki a lábfejeim, a két utolsó lábujjam(a kicsi meg a mellettelévő) furán áll, fekszenek, vagy nem is tudom, hogy nevezzem. A következő kettő meg nem vált szét rendesen, mondjuk ez nem feltűnő, annyira nem, hogy én is csak húsz év után vettem észre...

4. A gimi után egy évig nem hordtam melltartót, a volt szobatársaim Gödöllőn egy randi előtt rám is szóltak, hogy azért erre az alkalomra legyek kedves kebelféket húzni...

5. Piri mamával ellentétben elég durván gyógyszerellenes vagyok, enyhe fájdalom- illetve lázcsillapítón kívül gyakorlatilag semmit nem vagyok hajlandó bevenni, ami nem gyógynövény. Ezzel az őrületbe tudom kergetni a családtagjaimat, ha beteg vagyok(igen, most is, bár ez az eset kivétel, az orvos kifejezett kérésére hajlandó vagyok az általa felírt háromféle gyógyszert beszedni és borzasztóan szenvedek ettől a ténytől).

6. Van pár dolog, amit szenvedélyesen gyűjtök, ilyen a parfüm, rajongok a mindenféle parfümökért és viselem is őket. Minden nap mást, ami illik a hangulatomhoz, a ruhámhoz, az alkalomhoz. Kicsit olyan, mint a smink. Imádom. Kész, pont. A könyvek iránt is hasonló érzelmeket táplálok, szeretem nézni a roskadozó könyvespolcokat :)

7. Ha nem kapok elegendő csokit, vagy más édességet, megzizzenek. Komolyan, sikoltozni is szoktam ilyenkor és még a szokottnál is idiótább vagyok. Ez már függőség...

Az áldozatok: Sparrow, Carolka, Naiva, Vörösbegy, Pöttye,Csillus, Kata

2014. március 21. Update: újra belefutottam a játékba, Nuadától kaptam meg megint.

Mindenféle elmaradások

Mert ugye halottak napja van, de sajnos nem jutottam ki a temetőbe, hogy gyertyát gyújtsak azoknak, akiket szeretek, de már nincsenek velem. Szomorú vagyok, bűntudatom van és hiányérzetem. Nem esik jól most semmi, az sem vígasztal, hogy itthon gyújthatok mécsest. Nekem ez édeskevés. A másik dolog, amitől el vagyok kenődve: tegnap volt egy határidő...Egy hét csúszás, nem a világ, de mégis, már úgy vártam. Nem mondok semmi konkrét dolgot, mert még mindig NEM MEREK. Majd ha már ottleszek.