Valentin-rémálom

Egyébként jól vagyok, kösz az érdeklődést. Egyszer meg majd nekem is lesz tavasz(csak jönne már el az én tavaszom)...

Tudom, hogy édesszájú vagy, és ennek örülök.
Tudom, hogy az egyik fogad kicsit ferdén áll, de nem érdekel, ettől csak szebb lesz a mosolyod.
Tudom, mi a második keresztneved és nem azért nevettem rajta, mert vicces, hanem mert örültem, hogy elárultad.
Tudom, hogy mi a szokás nálatok karácsonykor és kicsit irigy vagyok, mert nálunk nincsenek ilyen szép hagyományok.
Tudom, hogy úgy vigyázol a testvéredre, mint a legdrágább kincsre és megértem, mert nekem is vannak testvéreim, értük én is tűzbe mennék.
Tudom, hogy rajongsz a munkádért, osztozom a rajongásban.
Tudom, hogy a modern művészetet sokra tartod, remélem másban is meglátod a szépet.
Tudom, hogy nem vagy profi táncos, de nem zavar, mert melletted Ginger Rogers lehetek.
Tudom, hogy érdekel az emberi elme, örömmel adtam kölcsön azt a könyvet.

Tudom, hogy szeretlek. A kérdés az, vajon Te szeretsz-e engem?

Strasbourgi mesék - harmadik felvonás

Na és akkor a legutolsó nap, amiben már nemnagyon volt városnézés, viszont nem sikerült eltévednem, bármennyire is szerették volna többen ;)
Megint reggeli, megint egy szál szoknyában-trikóban, a hajtűkön már meg sem lepődtek, Főniasszony is csak mosolygott rajtam, mert vicces lány vagyok, hiába no. Egy darabka igazi francia bagett, egy kávé meg egy gyümölcsös joghurt után felöltöztem, felhívtam Krisztát, akivel előző nap megbeszéltük, hogy együtt megyünk shoppingolni, de a leányzó közölte, hogy nemrég ébredt, még nem egészen életképes. Én meg vállat vontam és egymagam vettem nyakamba a várost, előző este már úgyis végigmentem az úton, ami a bevásárlóutcához vezetett, nagyjából emlékeztem is, merre kell menni bizonyos bolt felé, ahol egy kisebb vagyon elköltését terveztem. Fél tizenegykor indultam tehát, legkésőbb fél kettőre kellett visszaérnem. Laza húsz perc alatt(kényelmes tempóban, nézelődve-agyalva) ott voltam a bolt előtt, azonnal fülig szaladt a szám, mikor megláttam. Bementem és bőségzavar fogadott, de végül bő fél óra után összeválogattam a cuccokat, elköltve kereken harminchárom eurót kizárólag magamra. Olcsón megúsztam, csomó mindent vettem, ráadásul ez olyan márka, ami itthon nincs(méregdrágán egy illető behozza a cuccokat Bécsből, de nem tudom, mennyi hasznot pakol rá, a testvaj, amit kint 5 euróért, vagyis kb. 1300 Ft-ért vettem, az ő honlapján 6000 Ft, tegnap néztem, majdnem lefordultam a székről). Vettem tehát testápolót(diós-édes illata van, extra száraz bőrre való), testvajat(barackos-bársonyos, istenifinom), parfümöt(rózsás), ajakápolót(mentolos), szappant(shea vajas), arclemosót(passion fruit kivonatos) meg egy c-vitaminos arckrémet. Miután a lelkiismeretemmel is elszámoltam(az én keresetem, megdolgoztam érte, megérdemlek egy kis luxust, meg itthon ez a márka tényleg nincs), átmentem a másik kedvenc boltomba, ami itthon is van, szintén kozmetikumokat árulnak, amik természetes alapanyagokból, kézzel készülnek. Meg kellett állapítanom, hogy itthon jóval olcsóbb, tehát onnan üres kézzel távoztam. Visszafelé belebotlottam mégegy leárazásba, rögvest körbenéztem, vettem is egy vaníliás szappant(magamnak) meg egy orchideás tusfürdőt(Ledérkémnek), elköltve az apróm nagyrészét(Piri mama parancsa volt, fémpénzt nem váltanak be forintra), aztán megnéztem egy parfümériát is, hátha jó áron hozzájutok Piri mamám kedvenc parfümjéhez, de kétszer annyiba került, mint itthon, tehát nem vettem meg. Pontban délben estem be a szálloda ajtaján, az előtérben ott ücsörgött Nagyfőni meg Főniasszony, vigyorogtam rájuk, mint a tejbetök, Főniasszony rögvest kikérdezett, hogy merrejártam-mitvettem-holvettem, részletesen beszámoltam, majd beosontam a szobába és elspájzoltam a motyót a bőröndömben, aztán lelakatoltam a cuccot és szépen kihoztam a szobából(mert már délelőtt összecsomagoltam). SzobatársKiscsillag leadta a kulcsot, aztán a bőröndöket felraktuk a buszra és visszacsüccsentünk az előtérbe Nagyfőniékhez dumcsizni. Egy óra tájban kezdtek el visszaszállingózni a többiek, fél kettőre a csapat nagyrésze már ott volt, páran még a plázában töltögették fel kajakészleteiket, de kettőkor már indulásra készen vártuk a sofőröket, végül néhány perccel két óra után elindultunk hazafelé. Újabb tizenöt óra buszozás várt ránk, persze megint ugyanott ültem, megint jó volt a hangulat, Németországból röpködtek az sms-ek haza, hogy már a Rajna másik oldalán vagyunk. Közben Kisfőni meg Főniasszony fia szendvicseket, chipset, joghurtot és üdítőt osztogatott, én két joghurtot is kaptam, (mert engem szeretnek) mert páran nem kértek, Kisfőni addig túrta a dobozt, míg nem talált epreset, mondtam is neki, hogy elkényeztet, de majd cserébe sütök neki áfonyás muffint. Szóval elmajszogattam a kaját, meg elszórakoztattuk magunkat, sötétedés után néztünk filmet is, de őszintén szólva nem igazán kötött le, aztán egy benzinkútnál a maradék aprómból, meg a pisiléskor kapott kuponokból vettem egy szendvicset vacsira. A buszon még egy darabig ment a marháskodás, aztán elcsendesedett minden, én meg elaludtam. Valamikor hajnalban ébredtem egy újabb benzinkútnál, azt hittem, még messze vagyunk, de kiderült, hogy már nemsoká Magyarországon. Visszaaludtam, legközelebb valahol Tatabányánál ébredtem hajnali négykor, rögtön hívtam is Ledérkét, hogy egy óra múlva Pesten vagyunk, nála volt egy kis képzavar, azt hitte, már reggel van, mert Piri mama azt mondta neki, hogy reggel kilencre érünk haza, hát hajnali öt lett belőle. A Hősök teréről hazajöttünk, gyorsan átpakoltam a bőröndöt, aztán felmentünk Ledérkémhez, ott volt Sean, meg a Babó, aki félálomban megkérdezte, hogy mégis hogy kerültem oda, közöltem vele, hogy derült égből, ő azt felelte, akkor jó, majd aludt tovább, ez volt olyan reggel hét tájban. Kaptam egy kávét, körülnéztem, majd a Babó is felkelt, leült mesét nézni, én meg csak arra emlékszem, hogy a mondat közepén minden elsötétül. Elaludtam a kanapén, közben többen hívtak telefonon, Ledér jófej volt, mindenkivel közölte, hogy a kanapéján alszom. Két órával később ébredtem, de fáradtabb voltam, mint előtte, sebaj, némi narancslekváros pirítós(Hogy az milyen isteni volt! Ledérke főzte narancslekvár, hmmm...) után szebb volt a világ, közben a kiscsalád is elkészült, tehát felkerekedtünk és elindultunk Piri mamához. Bő egy óra utazás után végre magamhoz ölelhettem őt, meg Tacskóutánzat kisasszonyt is, aki sírva örült nekem. Némi ebédet magamba tömve dőltem el az ágyon és a nap nagyrészét átaludtam, nem érdekelt, ki mit szól hozzá.
Hát így történt, hogy megjártam Franciaországot.

Strasbourgi mesék - második felvonás

Először is elnézésedet kérem, Kedves Olvasó, amiért megvárattalak, technikai problémáim adódtak, benyalt a gépem valami cuki vírust és újra kellett telepíteni).
Tehát szerda. Reggeli hajtűkkel a fejemben, egy szál szoknyában, trikóban, papucsban, de zokni nélkül, ezen azonnal fennakadt a díszes társaság, én csak mosolyogtam, hiszen nem szoktam fázni(igazából nem is nagyon ismerem ezt a szót). Reggeli után újabb látogatás az EP-ben, néhány interaktív, beszélgetős előadás után ebédeltünk egyet, majd buszra pattantunk és egy kedves hölgyet hallgatva körbejártuk a várost. Láttuk az Orangerie-t, azaz a Narancsliget Parkot, az egyetemet, a könyvtárat, az összes nevezetességet, egy fél nap kevés lenne, hogy mindről meséljek. A belvárosban szálltunk le, az ottani dolgokat (Notre Dame katedrális, Gutenberg tér, haddnesoroljam) gyalog közelítettük meg és alaposan meg is néztünk(néha meg is fogtunk) mindent. Végül az idegenvezető hölgy sorsunkra hagyott minket, én sétáltam egyet a katedrális környékén, míg Kisfőniék megmászták a templomot(bizony, felmentek a tetejére), aztán hozzájuk csapódva egy kedves írkocsmában kötöttem ki, ahol rögvest kértem is egy Guiness-t, ami körülbelül ugyanannyiba kerül, mint itthon, szóval nem ért különösebb meglepetés. Elkortyolgattam, aztán ismét vacsorázni indultunk. Gondolom, Kedves Olvasó, tudod mi a francia rakott krumpli(ha mégsem: rakott krumpli hagymával és sajttal, a tetején tejföllel, virsli helyett pirított bacon-nel). Kiderült, hogy igazából elzászi találmány, kaptunk hozzá tormás salátát meg sört(esetleg colát), desszertnek meg az előző napi lepényszerűség édes, almás-fahéjas verzióját rakták elénk, fini volt, csak rengeteg, ennyit még én sem tudok enni. Vacsi után még ment a poénkodás, aztán megint kettévált a csapat, ezúttal a hazamenős gárdát erősítettem, fáradt voltam, Főniasszony meg Nagyfőni is jött, ki se láttam a fejemből, mire visszaértünk a szállodába. Pillanatok alatt beszunyáltam, csak arra emlékszem, hogy SzobatársKiscsillag megérkezett, én meg nekiálltam szidni a takarítónőt három mondatban, majd visszaaludtam, aztán derült égből reggel, de erről majd egy következő bejegyzésben.