Új téma - beauty

...avagy nehogymár ne legyen beautyblogom. Csak nem akarok új blogot nyitni, ezt is épp eléggé elhanyagolom, épp ezért érzem szükségét egy kis vérfrissítésnek. Szóval diszkrét pillecukrosodás lesz, kérem alássan, mert az jó. Első körben biztosan LUSH termékismertetőket írok majd, Kedves Olvasó, annál is inkább, mert nemrég nyertem tőlük egy kedves kis csomagocskát, szóval lesz miről mesélni. De valószínűleg lesznek outfitpostok is, ezen még gondolkodom egy sort. Nem fog teljesen átalakulni a Napló, továbbra is beszámolok minden másról, csak hát kell az új irány, mert ez így nagyon szegényes.
Az egoblogok kora leáldozott, gasztro kategóriám van már (erről jut eszembe, recepttel is jövök majd), más meg nemigen jut eszembe.

Gyors összefoglaló

szülinap: valami fantörpikus volt! Szombat este Aweláékkal négyesben boroskóláztunk otthon, Kutyi nagyokat bújt, meg örömködött (jaj, vendégek, vendégek). Vasárnap kifulladásig mexikói kaja (ebéd az Arriba-ban, vacsora a Tacos Locosban, kifogott rajtam az isteni spenótos quesadillas), meg kaptam Pasitól Libri ajándékkártyát (és tudja, hogy könyvekkel engem el lehet bűvölni), rögtön vettem is könyvet, de még maradt rajta pénz, úgyhogy mindenképp meg fogom venni Urban:Eve Via könyvét, mert TUDOM, hogy nagy szükségem van most rá. Pasi anyukájától meg tegnap kaptam hasábkrumpli-készítő célszerszámot, erre már elég régóta vágytam, baromi gyorsan lehet haladni vele, én meg amúgy mindig bénázok a krumplival, nekem nem ment soha a "késsel csinos hasábokat vágok" dolog. Ja, meg apukám vett nekem fahéjas csokit (és megcsinálta a fregolimat, mert én, liba, tönkretettem a csigát), Aweláméktól meg borocskát kaptam, Piri mamám meg tortát sütött.

munka: állásinterjúkra rohangálok, egy már biztosan megvan, de ott nem fix a fizu, meg a munkaidő is rugalmas, szóval mindenképp szeretnék bevállalni még valamit.

Pasi: változatlanul imádom, egy csoda, a tenyerén hordoz. Szeretek vele élni, szeretem cirógatni, megcsókolni, belebújni, kiskifli-nagykifliben vele aludni. Még mosni is szeretek rá, nem húzom a szám, ha pakolni, takarítani kell utána, örömmel csinálok mindent, folyton azon jár az eszem, hogy mivel tehetném még boldogabbá, mert nekem az a boldogság, ha ő jól érzi magát.

Kutyi: megesett, úgyhogy volt pánikolás, meg állatorvoshoz rohangálás, de semmi para, még egy ultrahangra kell visszacipelni, elméletileg minden rendben van vele, két hormoninjekcióval meg lehetett oldani a kérdést. A doktornő persze inkább az ivartalanítást támogatná, és tudom, hogy egy felelősségteljes gazdi igent mondana rá, de nekem nagyon nehéz rászánni magam, mert mégiscsak Ari unokájáról (Bizsu kölykéről, amúgy szintén Arinak hívják) van szó, szeretném egyszer továbbvinni a vérvonalat.

Piri mamáéknál töltött hétvége: vizsgaidőszak után voltam náluk pár napot, meg most Pasival és Kutyival is, nagyon jó volt, kártyáztunk Húgomékkal, meg szalonnát sütöttünk, citromos sört ittunk, rántott cukkinit ettünk, meg rengeteg friss paradicsomot, voltunk szülinapi zsúron, lestünk mókust, meg ugráltam trambulinon. Csak strandolni nem tudtunk sajna, pedig az jó lett volna, de majd legközelebb.

Egyetem: nem tudom, mi lesz a további sorsom, sokmindentől függ, de ez majd külön post lesz, ha egyszer lerendezem a dolgokat.

Nem tudom, hová tűnt...

Hihetetlen, hogy öt éve íródott ez a post. Nem érzem magam többnek húsznál (állítólag nem is nézek ki többnek húsznál).

A mozgásról

Még a télen írtam a pluszkilókról, amik sajnos, ahelyett, hogy eltűntek volna, csak szaporodtak, hála a vizsgaidőszakoknak és a stresszoldó zabálásoknak. Bár még minden ruhámba beleférek (kivéve a hatvanhárom kilós bombaformámhoz vett farmert és egy sortot, valamint egy melltartót, de ezeken kívül kb egy nagyobbacska szekrényre elegendő hordható ruhám van), szűk két hónap múlva lesz az én drága kolleginám esküvője, ahol illene jól kinéznem.
Alapesetben nem mozgok keveset, naponta (legalább) kétszer viszem le Kutyit, minimum fél, de inkább háromnegyed órás sétákra (a vizsgák miatt az utóbbi hetekben sajnos csak félórázunk), de nagyon úgy tűnik, hogy ez mégsem elég.
Három hete kezdtem el súlyzózni, hogy a karom ha nem is izmos, de szép formás legyen, mivel terveim szerint a kedvenc ujjatlan DKNY koktélruhámat veszem fel (és tudom, hogy a fekete tiltott szín az esküvőkön, de egyrészt tojok az ilyen előírásokra, másrészt a menyasszonyt ismerve simán mehetek feketében, harmadrészt TÉNYLEG ez a legcsinosabb ruhám, ráadásul színes kiegészítőkkel fogom viselni). Igen ám, de az álomruci lapos hassal az igazi, úgyhogy ma, az utolsó vizsgám előtt két egész nappal elkezdtem a flat belly programot, egyelőre csak két percet csináltam az öt perces napi gyakorlatsorból, de az a tervem, hogy két fejezet között csinálok egy-egy percnyi tornát, plusz egy-egy gyakorlatsort a súlyzókkal. Meglátom, mennyire fog működni a történet, főleg, ha jövő hétfőtől még a futást is elkezdjük Kutyival (illetve visszaállunk a hosszabb sétákra). Ezen kívül mindenképp visszaveszek a zabálásból is, odafigyelek, hogy mikor és mennyit eszem. Míg én formálom magam (nem fogyózok, már a szótól is hideglelést kapok), Kutyinak kicsit több tápot adok, mert ma megjegyezte az állatorvosnál a lány (egyetemi hallgató? asszisztens?), hogy elég sovány a kis drágám, a dokinéni persze megnyugtatott, hogy valószínűleg ilyen alkat, de szerintem nem fog belehalni, ha felszed néhány dekát. Persze csak ésszel, hogy mindketten szebbek és egészségesebbek legyünk.
Csak összejön...

Egy hónap...

...múlva huszonöt leszek. Vén vagyok. Tök gáz.