2007. február 11., vasárnap

Néha nem értem...


Néha nem értem az Égieket.Nem értem,miért mennek el olyanok,akik igazán nagyon sokat küzdenek és élni akarnak.Nem ismertem,mégis megsiratom,mert meghat és mert eszembe juttatja Őt,akit én vesztettem el.Hihetetlen,micsoda erő,milyen élni akarás lakik egy fiatal lányban.
Néha nem értem magam.Siránkozom csipcsup dolgokon,butaságok miatt kívánom a halált.Aztán mindannyiszor visszatáncolok,mert félek.Nem a haláltól,hanem a fájdalomtól,amit azoknak okoznék,akik itt maradnak.Mert Nekik már nem fáj,csak nekünk,akik itt maradtak.
Néha nem értem a mai trendet.Divat öngyilkosnak, emosnak, érvagdosósnak lenni,pedig ez nem vicc.Nem játék.Én is csináltam,de nem a halált kívántam,a fájdalmat.Már nem kívánom,nem sírom vissza.Kaptam eleget,de van,volt,aki még nálam is többet kapott,mégsem panaszkodott sosem,csak a szomorú szempár árulta el,hogy szenved,miközben ajkai mosolyra húzódtak.
Néha nem értem,mire jó,ha valaki ártatlanul szenved.Most értem.Példát mutat másoknak.Pont mint Ő,mint azok,akikről a bejegyzés szól.Törékeny és csodálatos dolog az élet.Néha mégsem értem...

Ajánlás:Nektek,kik örök álmotokat alusszátok.Szép álmokat...Azoknak,akik maradtak,sok erőt és kitartást kívánok.Szükség lesz rá.Tapasztaltam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése