2007. március 28., szerda

Összezavarva


Nem tudok hová tenni bizonyos dolgokat,bizonyos bennem kavargó érzéseket.Borzalmas napom volt tegnap,bár Marika(édes mostohám) elhozta az új szoknyámat próbálni és nagyon szép lesz,de akkoris.Jött az Ádám aki mindent jól összekuszált bennem még ha csak pár röpke percre is.Persze nem akarunk egymástól semmit és ezt meg is beszéltük.Azok után,amik Kristóffal meg Tommal történtek,félek,nem menne egy komoly kapcsolat,bármennyire is vágyom arra,hogy legyen egy párom,akire számíthatok,aki szeret és akit szerethetek.És Ádám tök édes meg csípem meg minden,de nem akarom elcseszni azzal,hogy összejövök vele,aztán valami apróság miatt kiteszem a szűrét,vagy ő az enyémet.Mert úgyis ez történne amilyen zakkant vagyok mostanában.
Tommal is alakulhatott volna másképp,ha nem vagyok olyan butus.Persze,fájt amit írt,de én is hibás vagyok,amiért olyannak látott...És töredelmesen bevallom,hiányzik.Néha szeretném felhívni,megkérdezni,hogy van,mit csinál.Jó lenne vele néha találkozni,megölelni,adni az arcára két puszit,látni azokat a csillogó szemeket,az örökmosolyú ajkakat.A fenébe is,még a durvaságát is imádtam(az Oroszlán...),ittam a szavait akkor este és bár közvetve,de neki köszönhetem,hogy Kristóffal úgy lett vége,ahogy.Ő adott erőt.Neki köszönhetem,hogy nem követtem el életem legnagyobb baklövését.Mert ha nem szakítottam volna Kristóffal,már bizonyára eljegyzett volna,vagy amilyen bolond vagyok,már a felesége lennék és tűrném,hogy minden délután az sf-ben ül a söröcskéje mellett és flörtöl a Petrikes kiscsajokkal.Rajongtam érte,aztán összevesztünk.Tudom,hibáztam.
Legjobban azt szerettem,amikor francia akcentussal beszélt.Meg amikor cirógatott.És a vele töltött reggel volt eddigi életem legszebb reggele.Fogalmam sincs,minek írom ezt most le,de muszáj,mert ha nem teszem,belepusztulok.
Anyum miatt is kiakadtam.Eltört a könyöke még a múlt hónapban.Szilánkos törés.Vácon műtötték,azt mondták annyira szétment a csont,hogy még csavarozni sem lehet.Összerakták a darabokat,amik letörtek a csontból,azt mondták,négy hét múlva csavarozzák.Tegnap megint befeküdt a kórházba és a doki közölte,hogy nem lehet becsavarozni,mert tönkremennének az ízületei,úgyhogy most megműti ugyan,de csak helyreilleszti a dolgokat aztán bízzuk a természetre.Magyarán még négy hét gipsz.Minimum.Minden nap gyógytorna,ami azzal jár,hogy minden nap leveszik a gipszet aztán visszarakják.Láttam a bőrét,a kézfején totál szétment a gipsztől.Hófehér és hámlik,a könyöke kék-zöld.Hibásnak érzem magam,mert nem voltam itthon,nem tudtam szólni neki,hogy baj lesz,pedig előre éreztem,mert előtte való nap voltam klántalin és ment szét a cipzár a szoknyámon,meg történt még egy csomó baj.Nem figyeltem a jelekre,pedig kellett volna és most nézhetem,ahogy szenved,mert segíteni nem tudok.Csak annnyiban,hogy megcsinálom,amire szüksége van,ha kell vetkőztetem,öltöztetem,ha tudok segítek neki bemászni a kádba,mosok a nagyságos úrra(igen,az alsógatyáit sikálom...).Ő meg folyton ideges és természetesen kin csattan az ostor?Hát persze.Rajtam,mert én állok hozzá a legközelebb.Csakhogy az én idegeim ezt nem bírják.Erős vagyok,persze,de ennyire nem.
Most nyugi van,mert nincs itthon.Úgy egy órája hívott,akkor ébredt fel az altatásból.Azt mondja iszonyúan fáj a keze(mi a f*szért nem kap fájdalomcsillapítót?!),de abban bízunk,hogy ennél már csak jobb jöhet.Mindig ezt mondogatom,de sajnos nem jön jobb.Félek.
A fordítás befuccsolt,most van új projekt,de még nem kezdtem neki és a tanulás mellett elég lassan fog menni.Mert hát tanulok is,májusban töri ismétlő érettségi.Szeretnék bekerülni és nagyon remélem,hogy szeretnek az Istenek.Jó,tudom hogy szeretnek,de most nagy szükségem lenne rájuk,mert csodának kéne történnie...Nem kérek sokat,csak azt szeretném,ha minden rendbejönne.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése