A kutya

Mint azt minden kedves olvasóm tudja,van nekem egy kiskutyám,az Ari.Míg én itt vagyok Pesten,ő otthon csücsül anyukám szoknyáján(pláne hogy anyukám nem hord szoknyát...) és hol eszik,hol nem,hol szökik,hol nem,tisztára mint a mesében.A mesének ezennel vége,de minden mese vége egy új mese kezdete.Új fejezetet nyitottunk a kis drágám életében,mostmár ő is nagyvárosi lány,vagyis nagyvárosi kutyus lett.Tegnap hoztam fel és saját magát felülmúlva egész jól viselte a kutyatáskában való utazgatást,csak néha akart az ölemből a nyakamra(vagy a fejemre?) mászni, aztán ahogy megérkeztünk,gyorsan kiengedtem,aztán kipakoltam,fél óra múlva pedig megint a táskában volt,cipeltem le a lépcsőn,mert ugyebár nemnagyon kéne lépcsőznie,nemjó a gerincének azt mondták.Kapun ki,póráz fel,táskából a járdára hopp!És már ment is,jól megszaglászott mindent,felfedeztük a közeli tér minden zegzugát,a csinos kis kávéházakba is beszagoltunk.
Este aztán megjött Manócska,akit alaposan megugatott,aztán alaposan összenyalt.Éjfél felé járt,amikor lefeküdtünk.Elaludtunk.3-kor aztán Arikám felkelt,mert rájött,hogy pisilnie kell,nade nem ám akárhol!Le kellett vele másznom a másodikról az udvarra az éjszaka kellős közepén.A java még csak ezután jött,nyüszített,morgott,ugatott az ágyból,miután visszafeküdtünk.Andimanót se hagyta aludni,engem meg aztán végképp nem.Nagynehezen aludtunk el ismét,én fel se bírtam kelni,úgyhogy a mai görög előadást buktam,pedig mennyire élvezem...Na sebaj,mindent lehet pótolni.

Amúgy köszi,jól vagyok.Kicsi kincsem felborította cseppet a napirendemet,de majd visszaállunk mindketten.A lényeg,hogy már itt van velem.