Mindig is tudtam,hogy a kimondott szónak ereje van.Először Vörösbegyéknél jött be,hangosan mondogattam fel-alá járkálva a lakásban,hogy Barni meg fog gyógyulni,másnap meg már jött a jó hír,hogy kivették a branült a kis fejéből.Aztán a néprajzvizsgára menet hangosan(!) mondogattam,hogy Mohay át fog engedni,akkor is,ha iszonyatos baromságokat mondok.Néztek is rám az emberek,ahogy sétáltam a Bródy utcán,arcom olyan,mintha kivégzésre sétálnék és hangosan mondogatom,hogy "Mohay átenged,Mohay átenged" és egyszer sem használtam a "nem" szót(nem tőlem származik az ötlet,én csak továbbadom),ami persze nem volt nehéz,anyu mesélte,hogy 3-4 éves koromig egyáltalán nem mondtam nemet semmire és a mai napig ritkán használom ezt a szót.Persze ez nem jelenti azt,hogy mindenre hajlandó lennék,inkább kidumálom magam :D
Persze jó adag önbizalom is kell ehhez,hinned kell magadban,a sikeredben.Hazudnék,ha azt mondanám,hogy a kántálás mindent megold,de jó kapaszkodó,és ha az ember magabiztos,az már fél siker.Nekem bejött.
"Csak a csendes ima hallgattatik meg"(aki látta az Apácashowt,annak bizonyára ismerős ez a mondat).Haha.Na persze :D
Persze jó adag önbizalom is kell ehhez,hinned kell magadban,a sikeredben.Hazudnék,ha azt mondanám,hogy a kántálás mindent megold,de jó kapaszkodó,és ha az ember magabiztos,az már fél siker.Nekem bejött.
"Csak a csendes ima hallgattatik meg"(aki látta az Apácashowt,annak bizonyára ismerős ez a mondat).Haha.Na persze :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése