A nagykendő

Szerencsésen hazaértem, bár ezt gondolom sejtetted, Kedves Olvasó. Tegnap annyira fáradt voltam, hogy nem volt kedvem írni. Nem volt elég a hét óra utazás, még kimásztam a Nyírjesbe kedvenc nagynénimhez, aki a szekrényében talált dolgokat osztogatja nekünk, lányoknak. Ledérke Nővérkém nem kevés holmit kapott tegnap meg ma sem, mert természetesen ma is mentünk és itt a lényege a bejegyzésnek. Drága Rózsikánk ugyanis megtalálta a Nagyanyó nagykendőjét és közölte, hogy nekem adja. Én meg, mint a kutya, amelyik csontot kapott, fogtam a szerzeményem és elvonultam vele a legelső székig. Leültem, szépen a térdemre fektettem a kendőt, kettéhajtottam és a vállamra terítettem. Csodálatos érzés volt, pontosan olyan, mint amikor a mama átölelt. Négy éve, mióta meghalt, nem éreztem ilyet. Annyira meglepődtem, alig kaptam levegőt. Most meg, hogy rágondolok, sírhatnékom támad. Alig várom, hogy kimossa a gép, megszáradjon és ismét átöleljen a Nagykendő.