2008. augusztus 4., hétfő

Neoton-varázslat

Előre le kell szögeznem,hogy nem vagyok Neoton rajongó. Nem az én stílusom,de van néhány daluk, amiket szeretek, amikre jó bulizni,lassúzni, mikor már kellő mennyiségű vér van az alkoholomban,vagy fordítva, vagy csak egyszerűen hülyék akarunk lenni a Tesómmal. Most is ez az eset állt fenn, meg hát ugye ő szereti a bandát és mivel Szentkorona ünnep volt Ipolybalogon(ami innen nincs messze, épp csak a határ másik odalán, úgy 10 km-re) és ez alkalomból fellépett a Neoton Família is, gondoltuk,elmegyünk, már csak azért is, mert 400 Ft a beugró átszámolva. Nem mintha vittük volna Koronát vagy Eurót, jó nekik a Forint is. Két kocsival indultunk, mert jöttek Mikusék is rokongyerekekkel, mi meg Szlovákgyarmaton felszedtük Szabó Petit,mert kellett a sok nőci közé mégegy férfi Atti mellé, szegény ember egyedül nem bírta volna a strapát.
Kilenc előtt értünk oda, a fiúk elmentek sörért, minket megpróbált megenni néhány szúnyog, nem jött össze. Negyed tíz körül elkezdtek hangolni, hát odamentünk és megláttuk a tömeget. Peti szerint úgy kétezer-ötszázan lehettek, félelmetes volt, de szerencsére mi nem voltunk messze a színpadtól, mert okosan csináltuk és onnan mentünk :D
Fél tíz után befejeződött a hangolás-mikrofonpróba-öltözködés-satöbbi(ezalatt volt egy Mamma mia,csak úgy bemelegítésnek), kezdődött a koncert,mert bizony a hangulat már Kétszázhúsz felett volt, ennek örömére elrepültünk Montecarloba, aztán, csak hogy el ne felejtsük a kamaszkori szerelmeket, felcsendült a Tini dal, volt még sok szép, egy új szerzemény is, Jó lenne, ha eszembe jutna a dallama, mert elénekelném,de talán majd Holnap. Találkoztunk a Hegyirablóval, belovagolt közénk Don Quijote, Apám szólt, hogy kér Egy kis nyugalmat, mire csak annyi volt a válasz, hogy I love you,mert hát ugye Nyár van. Aztán fogtuk magunkat és egészen Pago pago-ig utaztunk, itt úgy döntöttünk, Holnap hajnalig maradunk, aztán mégis hazahajóztunk a Santa María fedélzetén,s gondoltuk, itt a vége, de ekkor a nővérem bekiabált, hogy "Vándorének", itt már majdnem sírtam,hiszen az az én dalom! Nem kellett kétszer mondani, mert eljátszották és ráadásnak annyit mondtak, Kell,hogy várj. Jövő héten megint a környéken koncerteznek,tehát olyan sokat mégsem kell várni. 
Megérte elmenni. Mert mi volt ez, ha nem varázslat? :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése