Tandempost by Norewa

Tolle, lege. Sparrow amúgy is lenyúlta a szövegem egy post erejéig, de ha már latin... Nade. Norewa, az okos nő fogta magát és felült egy buszra, ami egészen az Árpád hídig vitte, pontosan negyed nyolcra ért oda. De minek is beszélek magamról harmadik személyben (anyámborogass, de fáradt vagyok...)? Vártam Carolkára, aki némi késéssel ugyan, de jött. Én ezalatt majd' széjjelfagytam, de ez nem számított onnantól, hogy megláttam a csajost(meg egy pulcsit is felvettem, de ez tök lényegtelen). Elmetróztunk a Deákra, persze ez sem ment zökkenőmentesen, mert miért is ment volna kettőnknek, de a részletek a másik félre való tekintettel nem publikusak. Kövezz meg, Kedves Olvasó, gyorskaját ettem, két sajtburgert az M betűs "internesönel" gyorsétteremlánc éttermében és kólát ittam hozzá. Innen sétafikáltunk még egy kicsit aztán álltunk és vártunk egyNaivára, aki jött és mosolygott, ráadásul volt nála Túró Rudolf. Nálam volt mogyis-mazsis lilatehenes meg előre kockázott Sch-s csoki, úgyhogy cseréltünk meg ölelkeztünk és örültünk egymásnak nagyon. Édeshármasban folytattuk utunkat a Tandem felé, közben Naiva megevett négy sor mazsis csokit, majd rájött, hogy nem szereti a mazsit. Hála a "térképnek", kis séta után meg is találtuk a helyet és rögvest belebotlottunk egy Jackbe, nem sokkal később pedig egyDreambe, akinek Naivám elmagyarázta, hogy honnan is ismerik, Dream meg vagy háromszor közölte egyetlen mondatban, hogy nincs is macskája. Beljebb mentünk sörért-borért, kerestük Sparrow-t, de nem volt seholsem, pedig mindenki kiabált neki. Végigkutattuk utána az egész Tandemet, pincétől padlásig, lestük, ki iszik gintonicot. Sparrow sehol, ellenben találtunk két srácot burgerkirályos papírkoronában, elkunyiztuk az egyiket, odaadtuk érte a maradék mazsis csokit, mert egyikünk sem szereti a mazsit, én speciel kifejezetten rühellem. Közben gondoltam szerzek mégegy sört magamnak. Jött Naiva vigyorogva, hogy megvan Sparrow, és tényleg, ott állt előttem és én sikoltoztam örömömben, meg Carolka is. Sparrow szólt, hogy itt van Anyu(ha) is, mondom neki feltétlenül kell adnom két puszit, ha már egyszer örökbe akart fogadni nemisolyanrég. Csókosztás megtörtént, közben keresgéltem a hajtűmet, de jól szétvágtam az ujjam, majdnem elvéreztem, de Anyu megmentette a helyzetet, adott nekem sebtapaszt, ami azért is mókás, mert alapból nálam is van vagy öt-hat, csak épp a másik tatyómban felejtettem, mire ő közölte, hogy nála meg vagy húsz, de most másik tatyót hozott :D 
Volt szerencsém ezen kívül megismerni a Kaptárlakót, akivel vitatkoztunk később a férfidolgokról, Harit, aki aranyos nagyon és mostmár elkezdem őt is olvasni. Ott volt mégNyehi, aki kicsit összetörte magát, de nembaj, én meg kicsit alkoholmámorosan közöltem vele, hogy zugolvasom, illetve nem egészen, mert összvissz kettő alkalommal kommenteltem neki. Hmmmmhmmm, az a baj, hogy annyira fáradt vagyok, hogy a felére alig emlékszem, csak azt tudom, hogy majdnem egész este ölelkeztünk Sparrow-val és jó volt és még sok-sok ilyen estét.
Hajnali nemtomhánykor mentünk haza Naivával, taxival ofkorsz és meg kell jegyezzem, hogy szép helyen lakik és csinos a lakása. A férje meg édes volt, mikor reggel lejött a nappaliba, merthogy felriadtam, hogy "úristenkijárkálitt", aztán tökre megnyugodtam, mikor megláttam, mert előtte azt hittem valamelyik rémálmom elevenedett meg, de nem. Szóval aranyos volt, mondta, hogy aludjak vissza nyugodtan, mert még csak fél tíz van, kicsi párja meg még alszik, mondom magamban tejószagúmarinéni, fél tíz, Piri mama kinyír, ha nem érek haza épkézláb időben. Elnyögdécseltem egy sziát(aki már hívott korán reggel, az tudja, milyen érdekes hangom van olyankor), aztán visszadőltem még öt percre plafont lesni. Felkeltem, felültem és végigbogarásztam a könyvespolcot. Fél órával később lejött Naiva a szexi fekete hálóingében(aaaannyiracukiiii), alkotott kávécskát meg reggelit, aztán kiültünk a teraszra enni. Épp befejeztük, mikor jött egy bátor darázs, rólunk meg ugye köztudott, hogy rovar- és bogárfóbiánk van, ehhez képest tök higgadtak voltunk, pedig normál esetben ilyenkor sikítozva szoktunk rohangálni mindketten(külön-külön ofkorsz),hogy "úristenúristendarááááázs". Bemásztunk, elszórakozgattunk, aztán zuhanyoztunk és nehezen bár, de összeszedtük magunkat(olyan háromnegyed kettő felé indultunk el). Rendes volt, bekísért az Árpád-hídig, mert neki meg ottanvan a munkahelye és be kellett mennie pár papírért, mert holnap megy Londonba(asszem holnap...), de mivel jól lekéstem a fél négyes buszt, ezért volt még egy órám, úgyhogy a vége az lett, hogy mentem vele. Találtam az épületben szökőkutat és erős volt ugyan a kísértés, de végül nem lógattam bele a lábam. Tíz perccel a busz indulása előtt váltunk szét és aaaannyira nagyon-nagyon jó volt vele! Ezer köszönet és örök hála a szállásért, a reggeliért, mindenért :) Még sok ilyen napot szeretnék, bár hullafáradt vagyok, ráadásul egy órája írom ezt a bejegyzést, mert közben háromszor kellett elrohannom, először kutyakajáért, aztán házi kenyérért,amit Ledérkém sütött tegnap, aztán redbullért, mert fáradt vagyok, de annyira, hogy már aludni sincs erőm. Meg gépelni se nagyon, úgyhogy the end. Csók!