2008. szeptember 18., csütörtök

Budapest, Baby!

Egyszerűen hihetetlen hetem volt. Kedden ugye oskola, érdekes állapotban csücsültem az órákon(kicsit nagyon szarul voltam), de latinra összekaptam magam. Mostmár talán megtanulok normálisan declinálni(latinul nem értő Olvasóim kedvéért: főnevet ragozni). Egy élmény volt a kedd estém, Lolita volt olyan drága, hogy befogadott, néztünk filmet, ittunk fahéjas-almás teát. Mint gimis koromban, csak most nem teaházba mentünk, pedig oda is de elmennék már. A Hollóban biztos hiányol a hölgy, míg ott laktam a környéken, napi rendszerességgel találkoztunk, most meg nem merek odamenni, elkapna a sírás. Szerettem ott lakni, de ezt annyiszor ecseteltem Neked, Kedves Olvasó, hogy bizonyára unod már. Tehát kedd este. Lolita meg Wasabi(mar, mint a mustár!), a kiscsaj nagyon édes volt a filmben. 
Szerdán aktív semmittevés, majdnem randi G. nevű farkangyallal ékszerügyben, de tehet egy szívességet az is, meg elmehet oda, ahová gondolom. Tizenegy( jól olvasod) hónapja adtam oda neki az ezüstöt. Tizenegy hónap csak elég egy lepkemedálra, meg egy pár székely életfára, vagy tévedek? Nade. Lolitának nem volt jó a szerda este, hát átmásztam Viácskámhoz, akit nagyon szeretek és köszi a ma reggeli rántottát, meg a kávét meg hogy fenntart nekem egy ágyat :P
Ma semmi izgalom, kicsit előbb végeztem, mint ahogy az be volt tervezve, tehát egy órával előbb hazajöhettem. Most megszeretgetem még a kutyámat, aztán áttolom a képem Ledérkéhez, meg a Babóhoz. 
Jaj, még egy-két apróság!Sz. P.-nek innen üzenem, hogy hagyjon nekem kommentet nyugodtan, nem harapom le a kommentezők fejét(úgy kell, hogy rákattintasz a "Még csend van" vagy a "n hang szól"(ahol n=a bejegyzésre hagyott kommentek száma), ott megadod az email címed, a neved, aztán írhatsz nekem akár kisregényt is. Neked elnézem, mert karácsonyra igazi Englishman leszel és én irigyellek, hogy ott vagy Külhonban. Sparrow-t is, mert ő meg ott van, ahol én szeretnék lenni. De nem nyavalygok, inkább arra kérlek, Kedves Olvasó, hogy most drukkolj, majd szólok, ha már nem kell. Köszönöm!
Ami a legfontosabb: imádom Budapestet! With each passing day, I begin to love it more. Kövezz meg érte, Kedves Olvasó, de így van. Nincs szükség magyarázatra. Csak jöjjön össze az Odúprojekt!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése