Csíkos holmik, óvónénik és a többiek

Jaj hát ez egy édes történet! Tegnap este Piri mama rámcsipog(ha ő hív, ordít egy hatalmasat a telefonom, hogy meghalljam), hogy legyek kedves, toljam át a kis fenekemet, mert valaki látni akar. Felkaptam egy pulcsit, átmásztam, Jóanyám karon fogott és bevitt egy csapat hölgy közé, akik közül kettőt kapásból felismertem. Az óvónénik! Hirtelen szóhoz sem jutottam, olyan rég volt már, tán igaz sem volt. Piri mama rögvest berángatta Ledért is, hárman kapásból közölték, hogy hát ő biztosan ebbe és ebbe az oviba járt, tesóm meg közölte,hogy nem egészen, mert ő Pestre járt, ő ott volt gyerek(ezt a történetet egyszer még kifejtem). Kérdezgettek, mi van velem, hogy vagyok, hol vagyok, mit csinálok, én meg csak álltam és pirultam, Piri mama párszor beégetett, semmi gond. Addig rágták a fülemet, míg énekeltem is nekik egyet, közölték, hogy még mindig olyan édes, mint mikor gyerek voltam, erre megint fülig vörösödtem. A végére aztán már meg bírtam szólalni, nem győztem elnézést kérni, amiért csak úgy ukkmukkfukk szoknyában meg egy pulcsiban, papucsban átrohantam otthonról a másik házba, azt mondták, nem gond. A vacsora végeztével aztán felálltak és hazamentek én meg nem tudtam mit kezdeni a helyzettel. Kifelé menet Anikó néni megjegyezte, hogy van rólam képe, majd elhozza, persze én rögtön röhögőgörcsöt kaptam, mert eszembe jutott, melyik lehet a sok közül. Az, amelyiken farmerszoknya, meg piros csíkos térdzokni van rajtam, hiába no, én már akkor is trendi voltam :D Ez főleg azért vicces, mert ki kellett volna öltözni(csoportkép, mittudomén), de nekem erről senki se szólt, mindenki csiniben, én meg csíkos térdzokniban, ez azért jellemző...
Apropó, csíkos! Kaptam némi apanázst kedvenc nénikémtől, azzal a szigorú kikötéssel, hogy pulcsit veszek belőle, lehetőleg nem feketét. Nem tettem eleget maradéktalanul a kérésnek, merthogy ugyan pulcsi-szerű képződmény, de se nem bő, se nem színes. Csíkos. Sötétzöld-fekete és nagyon édes és jól is áll, pedig nem gondoltam volna, hogy én hordhatok ilyesmit, ezek szerint de. Ha már vásárlás, beszabadultunk a húgomról elnevezett könyvesházba, ahol vettünk egy könyvet a numerológiáról, kíváncsi vagyok, mit ír a négyes számról, majd elolvasom, lehet ide is leírom okulásképp. Vettünk ezen kívül egy halom gyöngyöt meg kelléket, fülbevalókat fogok gyártani mindjárt, csak előbb befejezem a mondatot, meg hozok enni a RöfögőVérzőLányEbnek, mert most épp éhen akar halni.