2009. február 6., péntek

Még jó, hogy van saját fürdőszobám...

Mert itthon bizony háromnegyed órát álltam és vártam, ez már csak azért vicces, mert hármunk közül én ugye nemigazán vagyok itthon, marad kettő plusz egy négylábú, de ő havonta fürdik csak. Én, ha itthon vagyok, húsz, maximum huszonöt percet szánok magamra a fürdőben(ebből tizenöt-húsz percet töltök a kádban, öt perc a fogmosás-arcmosás, testápolót már a szobámban kenek magamra) nő létemre. Anyu körülbelül ugyanennyit, de ő olyankor már rég túlvan mindezen, mikor én mennék. 
Ma kicsit korábban keltem, mint általában, dolgom volt, időre kellett mennem. Felkeltem és hallottam, hogy zúg a villanyborotva, áh, mondom mindjárt végez. Aha. Leültem olvasni kicsit, mondom legfeljebb zuhanyzok, az gyorsan megvan. Aha.
Negyed óra múltán kimegyek, vízcsobogás. *nyád. Jó, akkor csak cicamosdás. Közben nagyon kellett már pisilnem is, kitérdekel, víz csobog tovább. Háromnegyed óra múltán méltóztatott az uraság kijönni, nekem akkor már a szemem majd' kigúvadt, mindegy, gyors pisilés után már csak kezetmosni és öltözni maradt időm, esélytelen volt bárminemű zuhanyzás, ha még kávézni is akartam, márpedig kávé nélkül nem merek emberek közé menni...
Még jó, hogy Pesten nem kell osztoznom senkivel.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése