Még egy kicsit a lakásról

Tudod, Kedves Olvasó, nem meséltem el mindent az Odúról. Szándékosan nem mondtam meg, mekkora is az én játszóterem, meg hogy tulajdonképp nem másfélszobás, valamint azt is kihagytam a meséből, hogy van erkélyem. Mert bizony van. Van ezen kívül egy minden gyerekkori-kamaszkori álmomat felülmúló isteni hálószobám egy csodásan kényelmes ággyal, hihetetlen bútorokkal. Egy hatalmas nappalim, ahol a Boldog Békeidők bútorai remekül megférnek a huszonegyedik század összes vívmányával és valami csodás lesz belőlük. Köszönhető ez persze a könyveknek, meg a rengeteg személyes mütyűrnek is. A fürdőszoba még mindig sárga-fehér-kék, bár sajnos a villanyszerelő a múltkor összetörte a sárga pohárkát, amiben a fogkefét és a fogkrémet tároltam, én valamivel előtte ugyanennek a készletnek a fogkefetartóját törtem ketté teljesen véletlenül, tehát be kellett ruháznom egy svéd, fehér fürdőszobai készletre, szóval már csak a törölközőim sárgák. A kék-fehér hangulatra ráerősítenek a Húgom által gyűjtögetett fekete-tengeri kagylók, amik a tükör körül díszelegnek.
De nem rizsázok tovább. Van ugyebár egy konyhának nevezett lyuk, amiben főzök. Nem panaszkodom, nagyon szeretnivaló kis lyuk ez, ráadásul biztonsági, mert ha lekapcsolom a villanyt, nincs áram, így nem fenyeget az a veszély, hogy az úgyfelejtett kávéfőző miatt kigyullad a lakás. Ez a kiskonyha a hajdanvolt kamrából lett kialakítva. Az, ami pedig az eredeti konyha volt, most egy szoba, méghozzá elég jó kis szoba, galériás, nem túl világos, de nem is sötét. A későbbiekben ideális gyerekszoba lesz belőle, addig meg szeretném kiadni, míg nem lesz munkám, férjem, lurkóm. Mert én bizony itt szeretnék megöregedni. Már nem csak egy lakás, közel öt hónapja lakom itt és napról napra egyre jobban szeretem. Az otthonom.
A hitelt csak a napokban folyósították, tehát csak mostanra lettem hivatalosan tulajdonos, eddig az előző tulajnak(a továbbiakban B.) fizettem albérletet, rezsit. Két hete kaptam meg az összes kulcsot, miután letettük az önerőt. Első dolgom volt kicseréltetni a felső zárat, nem csak azért, mert nem akartam, hogy B. bejöjjön, hanem mert szorult a zár, féltem, hogy egyszer bennragadok vagy kinnragadok. Mostmár nincs félnivalóm.
Hamarosan lesz új tűzhelyem, a konyhabútort is ki kell cserélnünk, az erkély is felújításra szorul, most várjuk az árajánlatot a kivitelezőtől. Furcsa ez az egész helyzet, a minap szembesültem a ténnyel, hogy mostmár külön élek és már nem Piri mamánál lakom.
Hivatalosan budapesti lakos viszont csak augusztusban leszek, akkor jár le a személyim és addig nem akarok új lakcímkártyát, ne kelljen kétszer sorbaállnom az okmányirodában(egyébként már felfedeztem, hol az okmányiroda, minden reggel elmegyek előtte a busszal).
Ha már felfedezéseknél tartunk, tudom, hol a legközelebbi kétbetűs drogéria, tudom, hol vehetek a legolcsóbban kaját, tudom, hogy a villamosmegállónál lévő zöldségesnél általában nem éri meg vásárolni. Találtam turkálót, patika van a sarkon, lottózó, posta, valamelyik héten egy sulit is felfedeztem, ovi errefelé nincs, szerintem az van a legközelebb, amelyikbe Ledérke járt annakidején, de ez még nem aktuális, csak a suliról jutott eszembe. Az egyetem egyáltalán nincs messze, ha időben jön busz és nem reggel nyolc vagy délután négy van, akkor tíz perc alatt bennvagyok, de általában azért előbb indulok, mert számolnom kell a forgalommal.Hmmmhmmm...Svéd lakberendezési áruház durván fél órára van villamossal, a Blaha öt perc. Jó a közlekedés, szavam se lehet. Többen kérdezték, akarok-e autót, szerintem tök felesleges ebben a városban a négykerék, ezért valószínűleg jogsim se lesz, csak a fiók alján porosodna, nem vezetnék. Amíg van bkv, nincs szükségem autóra. Olcsóbb a bérlet. Meg egyébként is bőven elég egy hitel.
Szeretek itt lakni.