Azért Budát is szeretem...

Ott van példának okáért a Vár azokkal a csodás épületekkel. Minden ház, minden kis szeglet műemlék, s mint ilyen, mesél. Imádok itt sétálgatni, főleg most, hogy ötezerrel tombol a tavasz, sőt, már majdnem nyár. Alig várom, hogy kicsit több időm legyen(értsd: vége legyen a félévnek ÉS a vizsgaidőszaknak), hogy büntetlenül, zavartalanul lófrálhassak, hogy beülhessek egy bizonyos cukrászdába sütizni, hogy fotózgathassak. Nem csak a várat szeretem, annak az oldalnak valahogy egészen más a hangulata, mintha nem is ugyanaz a város lenne(mert persze nem is ugyanaz, ha azt nézzük, hogy a tizenkilencedik században, tehát ANNYIRA nem rég egyesítették Pestet, Budát és Óbudát). Szeretem, bár meglehetősen keveset járok át, mert mégiscsak Pestilány volnék, vagy mifene. Nemsoká hivatalosan is az leszek, végre teljesül a vágyam: bejelentett, állandó, budapesti lakcímem lesz(ideiglenes volt, de az sem érvényes már). Csak legyen egy kis időm.