2009. május 25., hétfő

Rapidrandi

Ugye emlékszel, Kedves Olvasó, hogy pár hónapja hirtelen felindulásból regisztráltam bizonyos ritka madárról elnevezett teaház rapidrandi rendszerébe. Pénteken jött egy email, hogy vasárnap négy órára várnak, ha nekem is megfelel. Hát megfelelt, úgyhogy a Piri mamánál töltött hétvégétől feltöltődve visszajöttem a Városba. Volt időm mindenre. Kipakolni, eldönteni, mit vegyek fel, kifesteni magam...Egy hosszú, hullámzó-fodrozódó szoknya mellett döntöttem, mely jótékonyan elrejtette azt, ami nem szép és kiemelte azt, ami szép. Hozzá egy egyszerű, nem túl mélyen kivágott fekete topot húztam magamra és természetesen fekete balerinacipellőt. Időben indultam, pontosan érkeztem. Leültem egy fotelbe és vártam, hogy megérkezzen mindenki és akkor elkezdtük a regisztrációt. Szépen egyenként bementünk, megkaptuk az értékelőlapokat és a sorszámot, fizettünk, aztán megkaptuk a teát(a szokásos teámat rendeltem, csak hogy biztonságban érezzem magam. A jól ismert íz mindig ad egy kis önbizalmat, Kedves Olvasó, ezt érdemes megjegyezni), leültettek egy-egy asztalhoz és jöttek a fiúk is. Csengetés, beszélgetés, hét perc múlva újabb csengetés, még fél perc, aztán a fiú átült és jött a következő, ez így ment hat fiúval, közben kortyolgattam az édes teát. Volt egy-két furcsa arc, voltak csinos és kevésbé csinos lányok. Vicces volt, izgalmas, újszerű. A végén összetoltuk az asztalokat, leültünk egy kis kötetlen beszélgetésre, ami elég nehezen indult, senki nem tudta, hogy kezdje, aztán mégiscsak belejöttünk. Pár perc után jött a szervező hölgy, akit szándékosan nem nevezek meg, és kiosztotta a kis kártyákat, rajta az elérhetőségekkel, amit abban az esetben kaptál meg, ha valakivel kölcsönösen egymást jelöltétek. Kaptam egy telefonszámot, ami azért érdekes, mert a kötetlennek ígért beszélgetésnél az illető úrral egymással szemben ültünk le, ezen még most is jót mosolygok. A kártyák kiosztása után mindenki hazament, csak mi ketten maradtunk még. Hét óra után pár perccel döntöttünk úgy, hogy ideje hazamenni, úgyhogy szépen elsétáltam a körútig. Ő kocsival jött, felajánlotta, hogy hazavisz, de visszautasítottam, mondván, hogy annak még nincs itt az ideje, meg egyébként is szükségem van némi mozgásra és ilyenkor vasárnap olyan szép a Város. Mert én rendes lány vagyok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése