2009. június 24., szerda

Majdnem tökéletes...

Volt ma pár intéznivalóm. Bérletet vettem, mert rendes lány vagyok, ehhez be kellett másznom a Blahára. Mivel Kareszék butikja is ott van, gondoltam beviszem pár régebbi, nem mellesleg tökéletes állapotú cuccomat, hátha átveszi. Szóval villamos, Blaha. Azazhogy...Az Orczy térnél felszállt egy afrikai pasas. Ezzel semmi gond, köztudottan nem vagyok rasszista. A történet vicces része ott kezdődik, hogy a négy megálló alatt, amit megtettünk, végig engem fixírozott. Még ezzel sem lett volna baj, ma elég feltűnőre sikeredtem(tölcsérujjú csipkeblúz, selyem mini, magassarkú, ehhez meglehetősen szolid smink). Meg hát lassan megszokom, hogy az emberek néha megnéznek. Nade. Leszálltunk, mert ugye végállomás. Sétálok gyanútlanul, rámköszön. Előadom a butalányt, mint aki nem érti, mivan. Inglisül beszélgettünk, már amennyire a foghegyről odavetett válaszaimat beszélgetésnek lehet nevezni. Kérdezte, találkozhatnánk-e majd egyszer, mondom franctudja, jövő héttől vidéken vagyok. Én nem szoktam így ismerkedni és még csak nem is azzal volt a baj, hogy két perc alatt háromszor közölte velem, hogy "You are beautiful..." mert már ezt is megszokom lassan, egyébként is tegnap vagy ötvenszer hallottam. Nembjutiful csak pretty.
Nem baj. Jól esett. Mosolyogva sétáltam be Kareszhoz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése