A munkáról

Gyakornok lettem bizonyos szervezetnél, (a továbbiakban: a Cég) amiről többet nem vagyok hajlandó elárulni. De hogy ne csak így in medias res legyen az egész, mesélek, hogy is kerültem be. Augusztus végén Piri mama az orrom alá tolt két oldalnyi anyagot az állásról és a pályázati feltételekről. Elolvastam, kitöltöttem az adatlapot és két órával később azon kaptam magam, hogy a pályázati dolgozatomat, meg az önéletrajzomat és a motivációs levelemet írom(három külön word doksiban ofkorsz). Beküldtem a dolgokat, majd jött az email, hogy mik kellenek még, azokat a rákövetkező héten iskola után szépen bevittem az irodába, leadtam, majd vártam. Múlt hét elején jött a következő mail, szóbeli forduló ekkor és ekkor, írtam, hogy késni fogok, mert órám lesz, semmi vész, menjek, amikor tudok. Bementem, nagyon kedvesek és közvetlenek voltak, bár a teszttől, amit elém pakoltak, kicsit megijedtem. Azt mondták, hétfőn vagy kedden visszaszólnak, hogy mivan, rendben, viszlát. Kedden délután újabb email, bent vagyok, csütörtökön várnak eligazításra. Na az a csütörtök vicces volt.
Szerdán átmentem Aweláékhoz, vittem a lánynak gyógyteát, mert megfázott ő is. Ezzel nem lett volna gond, elmentünk bevásárolni, én vettem magamnak kukoricát, ő meg egy sangriát, meg némi kaját, majd közölte, hogy akkor azt megisszuk. Itt már tudtam, hogy bajok lesznek, jól ottragadtam náluk éjszakára, Andrej mutatott egy könyvet a tündérekről, megnéztük a Faun labirintusát, ettünk paprikás krumplit meg popcornt, közben elfogyott a pia, kidőltünk, másnap reggel a kollegina mellett ébredtem, a kolléga úr(mert már ő is oda jár) jól elhúzott római töri órára, mi kávéztunk, aztán én szépen hazamentem villamossal, de mivel elég későn keltünk, nem mentem be stílusgyakorlatra, a kiadói szerkesztést és a szövegkritikát meg amúgy is el kellett volna lógnom, úgyhogy bevágódtam a kádba. Hajat mostam, nőt faragtam magamból, aztán felöltöztem és negyed egykor elindultam, hogy ne legyen gond, meg még kellett tennem egy tízperces kitérőt, de simán odaértem volna egyre a Céghez, ha. Mert ilyenkor általában jön egy ha, esetemben legalábbis. Ülök a villamoson, tépünk végig a körúton, egyszer csak megáll a szerelvény és bemondják, hogy közvetlenül előttünk baleset történt, szálljunk ki, ezt két megálló között, röpke öt megállóra attól, ahová nekem kellett volna mennem. Futásnak eredtem(balettcipőben, blúzban, szoknyácskában, szép kis menet volt), az ötből négy megállót tettem meg így, mire megint jártak a villamosok, ekkorra már negyedórás késésnél tartottam, szóval gyorsan felpattantam az első szerelvényre egy megálló erejéig, majd leszálltam és újabb rekordot döntve felrohantam az irodába, majd sűrű elnézéskérések közepette csatlakoztam a többiekhez. Kaptam pár nyomtatványt, gyorsan kitöltöttem, aztán elmondták a tudnivalókat, meg hogy este a Nyugatinál találkozunk, elmegyünk teázni meg sörözni, ismerkedni, ilyenek. Maradtam a teánál, a szerda este után nem sok kedvem volt az alkoholhoz, de így is nagyon jól éreztem magam, rengeteget nevettünk, sztorizgattunk, olyan volt, mintha egy nagy családhoz csatlakoztam volna. Élvezni fogom ezt a melót, bár emellett nem sok mindenre lesz időm, de azért megpróbálok szakítani erre-arra :)