Már nem azért, hogy megint magamat fényezzem de az idei mézesfalás ehetőre, nemhogy ehetőre, istenire sikerült, ellentétben a tavalyi gumicukros verzióval(szétfolyt, kemény lett, haddnesoroljam) és Sziszunak meg Laciapu Fancsájának hála, még szép is lett.
Arra meg rá kellett jönnöm, hogy kicsi a világ. A blogvilág meg mégkisebb és néha olyanba is belebotlok, amibe nem szeretnék. Hiába no, a kapcsolati háló egy érdekes játék.
Nem mellesleg érzek valamit, valami simogatóan meleget a gyomrom tájékán, ami szép lassan terjed mindenfelé, mintha sok pici pillangó röpködne bennem. Utoljára talán Prága utcáin kézenfogva sétálgatva éreztem valami hasonlót. És ez jó. Ez lenne a boldogság?
"...and there's a million voices"
(Youssou N'Dour&Neneh Cherry: 7 seconds)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése