2010. január 22., péntek

Strasbourgi mesék - első felvonás

Mint azt hétfőn közöltem volt, este indultunk, hét óra után pár perccel, de ne szaladjunk ennyire előre, mert nem fogod érteni, Kedves Olvasó.
Még december közepe táján jött a telefon a Cégtől, hogy ha esetleg épp nem vizsgázom és van kedvem, akkor az ő költségükön kimehetek Strasbourgba a többi gyakornokkal(mert olyan jó gyerek vagyok), mondom ezért érdemes átrendezni a fél életemet(khm...vizsgaidőszakomat), úgyhogy pikk-pakk megoldottam a kérdést, átküldtem emilben Kisfőninek az adataimat, aztán már csak az volt a dolgom, hogy vizsgázgassak, meg szerezzek bőröndöt, ez meg is történt, hála Kedvencnagynéninek(meggypiros, görgős műbőr, szép, szeretem). 
Tehát hétfőn este nekvágtunk a nagy útnak(laza 15 óra volt busszal), hátra ültem, jó döntés volt, mi diktáltuk az alaphangulatot, ottvolt Kisfőni is, röhögtünk nagyokat, aztán olyan 10 óra tájban beraktak valami filmet, feliratosat, én meg jól elaludtam rajta(nem bírom a feliratos filmeket, kb. 10 perc után lefárasztanak, ha nem értem az eredeti nyelvet), a végére ébredtem fel. Egy idő után a többiek is elcsendesedtek, aztán arra ébredtem, hogy reggel nyolc, meg hogy már Németországban járunk, közel a Rajnához, így a tervezett dél helyett tíz óra tájban értünk Strasbourgba. Elfoglaltuk a szállásunkat, aztán egy zuhany és némi plázázás(a hoteltől kb. öt perc sétára volt egy pláza, rögtön vettünk pudingos sütit, ásványvizet, meg egy francia Elle-t) után az Európai Parlamentbe vezetett az utunk, találkoztunk a magyar delegáció három tagjával(nem említem őket név szerint, mert nem szabad), aztán villamossal visszamentünk a belvárosba nézelődni. Este vacsorázni mentünk egy hangulatos és meglepően elegáns étterembe, persze én folyamatosan szidtam az (iszonyú béna és buta)ügyetlen pincérlányt, sorozatban hibázott és csak a mi asztalunknál, ha az én alkalmazottam lett volna, közöltem volna vele, hogy akkor ma dolgozott utoljára. Mindegy, nem hergelem magam, még mindig felháborít. Vacsora után Kisfőni közölte, hogy akkor most aki szeretne visszamenni a szállásra, az menjen, aki meg bulizna, az tartson vele, természetesen be volt sózva a kis seggem, szóval csatlakoztam hozzá. Buli véletlenül sem volt a helyen, ahová mentünk, iszogattunk, beszélgettünk, aztán leléptünk, persze én már alig bírtam menni a fáradtságtól, de hogy tudjam tartani a tempót, nemes egyszerűséggel belekaroltam Kisfőnibe(remélem senki sem vette zokon). A szállodában még tervben volt egy kis szobabuli(nálunk, hol máshol?), aztán nem lett belőle semmi, mert mindenki kidőlt, örültünk, hogy végre ágyban alhatunk és nem a buszon.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése