Nem merem megmondani neki, hogy odáig vagyok érte. Nem is nekem kellene rajongani, én ebből már kinőttem, úgy kellene, hogy ők rajongjanak értem, százával, ezrével, akárhányan, mit tudom én! De nehogymár megint én fussak a rohadt szekér után, nehogymár megint én legyek az, aki mindent megtesz, aki első füttyentésre ugrik! Nehogymár megint én legyek az, aki csalódik a másikban, a világban, önmagában, hogy aztán évekig építgesse mindazt, ami egy pillanat alatt dőlt össze annakidején.
Azt sem tudom, tetszem-e neki. Annyi mindent elárult már magáról akarva-akaratlanul, szavakkal, tettekkel.
Amit biztosan tudok, az az, hogy nem jó egyedül. Jó lenne esténként odabújni, elmesélni egymásnak, milyen volt a nap, reggel kávét főzni, két csészével, reggelit csinálni. Jó lenne, ha az ágyon két garnitúra ágynemű lehetne, mert hiába van négy a lakásban, ha nekem csak egy kell minden este. Jó lenne néhanapján azon mérgelődni, hogy nem csavarta vissza a kupakot a fogkrémestubusra, hogy szanaszét hagyta a borotválkozócuccait, hogy megint nem hajtotta le a vécédeszkát. Jó lenne a forró, nyári délutánokon a Dunaparton ücsörögni és a vizet figyelni egészen addig, míg le nem megy a nap...
Azt sem tudom, tetszem-e neki. Annyi mindent elárult már magáról akarva-akaratlanul, szavakkal, tettekkel.
Amit biztosan tudok, az az, hogy nem jó egyedül. Jó lenne esténként odabújni, elmesélni egymásnak, milyen volt a nap, reggel kávét főzni, két csészével, reggelit csinálni. Jó lenne, ha az ágyon két garnitúra ágynemű lehetne, mert hiába van négy a lakásban, ha nekem csak egy kell minden este. Jó lenne néhanapján azon mérgelődni, hogy nem csavarta vissza a kupakot a fogkrémestubusra, hogy szanaszét hagyta a borotválkozócuccait, hogy megint nem hajtotta le a vécédeszkát. Jó lenne a forró, nyári délutánokon a Dunaparton ücsörögni és a vizet figyelni egészen addig, míg le nem megy a nap...
Persze túl sokat kérek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése