Álmok

Egy kedves blogger-barát után szabadon:

Jó lenne arról írni, hogy minden rendben van körülöttem, helyrejöttem anyagilag, boldog vagyok, kiegyensúlyozott. Jó lenne arról írni, hogy senkinek nem jutott még eszébe feljelenteni a kutyák miatt. Jó lenne, ha azt írhatnám, bepasiztam és most úszom a boldogságban és már az esküvőmet tervezgetem. Még jobb lenne azt írni, hogy simán le fogok diplomázni töri MA-n is, ráadásul az idén kiadják az első regényemet.
Ehelyett az van, hogy marhára nincsen rendben az anyagi helyzetem. A számlákat úgy fizetjük, hogy sorsolunk, melyik hónapban melyiket. A hitelt már az ég tudja, mióta nem fizetem. Dolgozom a Galaktikánál, de fizetést nem kapok, legfeljebb jó ajánlást arra az esetre, ha máshol akarnék melózni. Kvázi szakmai gyakorlaton vagyok most náluk.
Nem vagyok boldog, bár igyekszem tartani magam, humorral kezelni a dolgokat, például hogy valaki feljelentett Ari meg a két pici miatt. Hogy milyen indokkal, azt egyelőre nem tudom, tekintve, hogy nincs telefonom (kikapcsolták), amin felhívhatnám az önkormányzatot, hogy megkérdezzem, ki és miért akar nekem rosszat. Ha megbírságolnak, nem fogom tudni kifizetni. A kutyákat nem adom, anyuékon kívül csak rájuk tudok támaszkodni, amikor elhagy a jókedvem meg a humorérzékem. 
Ilyen helyzetben gondolni sem merek arra, hogy fiúm legyen. Jó lenne odabújni valakihez, menedéket keresni nála, érezni, hogy mindezek ellenére még értékes, szerethető nő vagyok.
A töri elvileg mehetne simán. Gyakorlatilag semmire sem tudok odafigyelni, főleg nem arra, amire kellene (és mielőtt bárki csatlakozna jóanyámhoz, amint azt zengi, "semmi más dolgod nincs, csak hogy tanulj", most intem csendre, mert rohadtul nincs így). Regény készül. Azaz készülne, de a múzsa ritkán látogat meg. Csoda?