Strasbourgi mesék - második felvonás

Először is elnézésedet kérem, Kedves Olvasó, amiért megvárattalak, technikai problémáim adódtak, benyalt a gépem valami cuki vírust és újra kellett telepíteni).
Tehát szerda. Reggeli hajtűkkel a fejemben, egy szál szoknyában, trikóban, papucsban, de zokni nélkül, ezen azonnal fennakadt a díszes társaság, én csak mosolyogtam, hiszen nem szoktam fázni(igazából nem is nagyon ismerem ezt a szót). Reggeli után újabb látogatás az EP-ben, néhány interaktív, beszélgetős előadás után ebédeltünk egyet, majd buszra pattantunk és egy kedves hölgyet hallgatva körbejártuk a várost. Láttuk az Orangerie-t, azaz a Narancsliget Parkot, az egyetemet, a könyvtárat, az összes nevezetességet, egy fél nap kevés lenne, hogy mindről meséljek. A belvárosban szálltunk le, az ottani dolgokat (Notre Dame katedrális, Gutenberg tér, haddnesoroljam) gyalog közelítettük meg és alaposan meg is néztünk(néha meg is fogtunk) mindent. Végül az idegenvezető hölgy sorsunkra hagyott minket, én sétáltam egyet a katedrális környékén, míg Kisfőniék megmászták a templomot(bizony, felmentek a tetejére), aztán hozzájuk csapódva egy kedves írkocsmában kötöttem ki, ahol rögvest kértem is egy Guiness-t, ami körülbelül ugyanannyiba kerül, mint itthon, szóval nem ért különösebb meglepetés. Elkortyolgattam, aztán ismét vacsorázni indultunk. Gondolom, Kedves Olvasó, tudod mi a francia rakott krumpli(ha mégsem: rakott krumpli hagymával és sajttal, a tetején tejföllel, virsli helyett pirított bacon-nel). Kiderült, hogy igazából elzászi találmány, kaptunk hozzá tormás salátát meg sört(esetleg colát), desszertnek meg az előző napi lepényszerűség édes, almás-fahéjas verzióját rakták elénk, fini volt, csak rengeteg, ennyit még én sem tudok enni. Vacsi után még ment a poénkodás, aztán megint kettévált a csapat, ezúttal a hazamenős gárdát erősítettem, fáradt voltam, Főniasszony meg Nagyfőni is jött, ki se láttam a fejemből, mire visszaértünk a szállodába. Pillanatok alatt beszunyáltam, csak arra emlékszem, hogy SzobatársKiscsillag megérkezett, én meg nekiálltam szidni a takarítónőt három mondatban, majd visszaaludtam, aztán derült égből reggel, de erről majd egy következő bejegyzésben.