Édes hármas

Hát, szokni kell még, hogy nincsenek itt Piri mamáék. Mondjuk leginkább Kutyi miatt kell átszervezni a dolgokat, nem lehet már estébe nyúlóan császkálni, mert ugye sétáltatás meg etetés... De a lényeg, hogy remekül megvagyunk.
Március ötödikén, kedden késő délután csukódott be mögöttük az ajtó, és indult el az autó a holmijukkal. Én másnap suli után nekiláttam a takarításnak, a hét további részében bizonyos népszerű fertőtlenítő, meg a mosogatószer volt a legjobb barátom. Pakoltam, sikáltam, töröltem, söpörtem, felmostam. Azóta is igyekszem odafigyelni a rendre, ebben Pasi állati nagy segítség (tegnap is elmosogatott, miután én kidőltem, többször csinálta már, meg ki is teregetett). Voltam svéd lakberendezési áruházban beszerzőkörúton, vettem szőnyeget a hálószobába meg az előtérbe (és az eddigi hálószobai szőnyegek kerültek át a nappaliba), teamécsest, apróságokat, valamikor majd Pasival is megyünk tányéralátétért, meg szeretnék egy összecsukható edényszárítót, mert praktikus (és mert kicsi a konyhám).
Lassan belerázódom ebbe is. Reggelente kávét főzök Pasinak (ma reggel ő főzött nekem, mert fájt a fejem), leviszem Kutyit, ebédet csinálok (csomagolok a drágámnak), teszek-veszek, suliba járok, esténként sorozatot vagy filmet nézünk a kanapén összebújva.
Erre vágytam. Boldog vagyok.