2013. december 14., szombat

Királyfikról, királylányokról, fehér lovakról

Nemrég olvastam valami nagyon kiakasztót. Nem nevesítek, inkább csak leírom, mi jutott eszembe az egészről. Mert nemcsak kiakasztott, elgondolkodtatott. Tényleg ezt veszik útmutatásnak a lányok?
Annakidején siránkoztam, hogy nem jön a herceg azon a bizonyos pacin. Vártam, hogy majd becsönget, vagy egymásba botlunk, és azonnal belémszeret, és három nappal később feleségül kér, és hét országra szóló lakodalmunk lesz. Mint a tündérmesékben.
(Talált a parton egy tök meztelen lányt és hazavitte. Ja, persze.)

Egy dolog, hogy Disney-rajzfilmeken nőttem fel, a másik, hogy (elméletileg) értelmiségi, egyetemet végzett fiatal nő vagyok, kéne, hogy legyen annyi eszem, hogy különbséget tudjak tenni a mese és a valóság között. Nem ment, és csak vártam a csodát, meg elméleteket gyártottam arról, milyenek is a pasik. Puffogtam, ha valaki átejtett, vagy ha valami nem úgy sült el, ahogy ELVÁRTAM.
Itt a kulcs. Nem csak elvárni kell. Adni és tenni. Első körben mondjuk magadért.
(Ő is a fehér pacit várta, de nem jött.)

Szépen le kell ülni, és félretéve a tündérmesékből, meg a romantikus filmekből "tanultakat" végiggondolni, hogy mit is keresünk a férfiakban. A herceg nem létezik. Vagyis igen, csak nem feltétlenül koronás fővel, csodaparipán nyomul. Nem biztos, hogy úgy néz ki, mint egy félisten. Lehet, hogy a sarki zöldségesben melózik, vagy egy garázsban nyúzza a gitárját a bandájával, vagy ott ül melletted a céges kajáldában, csak ki kell nyitnod a szemed és észre kell venned! Nem kell miniszoknya és köldökig kivágott felső ahhoz, hogy magadba bolondítsd! Nem kell istennőnek látszani, nem kell előadni a "jajdetörékenyvagyok", vagy épp ellenkezőleg, az emancipunci szerepét. Legyél önmagad, legyél őszinte. Csinos legyél, ne feltűnő! Ennyi. Ha nem kellesz neki, nem ő a herceged, máshol kell keresni. Nem ciki felregisztrálni egy társkeresőre sem, sőt. Sokan idő vagy önbizalom hiányában használják ezeket a honlapokat, és igenis vannak ott normális, épkézláb nők és férfiak.

Persze, mondhatod, Kedves Olvasó, hogy nekem könnyű, mert megtaláltam Pasit, és egy tündérmesébe illő kapcsolatban élek, pláne, hogy még paci is van, igaz, fémből, és benzint eszik, nem friss füvet meg szénát. Ne gondold, hogy nincsenek vitáink. Ne gondold, hogy mindig minden rózsaszín, hogy nem szoktunk kiakadni, hogy nem vagyunk fáradtak, hogy mindenben egyetértünk. Csak vagyunk annyira intelligensek, és szeretjük egymást annyira, hogy képesek vagyunk megbeszélni a dolgokat. Ha hibázunk, bocsánatot kérünk a másiktól. Ha valami nem tetszik, megmondjuk. Jó, van, hogy úgy kell kihúzni belőlem, vagy belőle, de meg tudjuk oldani a gondjainkat. Apróságokkal kedveskedünk egymásnak, vicces dolgokat csinálunk együtt, és sosem fekszünk le haraggal.

Nem arról van szó, hogy most már mindig minden úgy van, ahogy ő akarja. Én sem adom ki a parancsot, hogy így és pont. Nincs olyan se, hogy női munka, férfimunka. Lazán cserélek villanykörtét (már ahol elérem), összeszerelem a kisasztalt, lepácolom a fadobozt, lecsiszolom a lomizott széket (na jó, utóbbit csak félig sikerült, a többit majd "megoldja" némi vegyszer), ő meg elmosogat néha. Leviszi a szemetet. Gofrit süt nekem, ha vacakul vagyok, vagy teát főz. Ha megkérem, segít eldönteni, mit vegyek fel. Nem mindig, mert nincs szerepcsere, mert nem akarom "kiherélni", és én sem akarok "tökös csaj" lenni. Ettől még nő maradok, ő meg férfi, egyikünknek sem törik le a keze, ha olyasvalamit csinál, ami "elméletileg" (megint az elméletek, ugye) a másik dolga lenne. Lehet, hogy "nem arra vagyok kitalálva", hogy vízcsapot szereljek, vagy szöget verjek be, de megcsinálom, mert meg tudom csinálni, és mert nem akarok mindig mindent a másikra hagyni, mert akkor belefullad a tennivalókba. Nem akarom, hogy eltartson, ezért van munkám, és mindketten teszünk a közös életünkért, együtt fizetjük a közös számlákat, együtt vásárolunk be, és soha nem hallott tőlem olyasmit, hogy "fizesd ki a műkörmömet". Általában vitatkozni szoktam vele, ha valamit mégis felajánl, mert TÚL SOKAT KÖLT RÁM. Akkor is, ha szerinte megérdemlem.
Eszembe sem jutna kihasználni, eszembe sem jutna eljátszani a tehetetlent és a gyengét, mert akkor már nem őszinte, és nem igazi a kapcsolat.
Nem magától tündérmese, de kis munkával azzá lehet tenni.
(forrás: Pinterest)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése