Annakidején siránkoztam, hogy nem jön a herceg azon a bizonyos pacin. Vártam, hogy majd becsönget, vagy egymásba botlunk, és azonnal belémszeret, és három nappal később feleségül kér, és hét országra szóló lakodalmunk lesz. Mint a tündérmesékben.
(Talált a parton egy tök meztelen lányt és hazavitte. Ja, persze.)
Egy dolog, hogy Disney-rajzfilmeken nőttem fel, a másik, hogy (
Itt a kulcs. Nem csak elvárni kell. Adni és tenni. Első körben mondjuk magadért.
(Ő is a fehér pacit várta, de nem jött.)
Persze, mondhatod, Kedves Olvasó, hogy nekem könnyű, mert megtaláltam Pasit, és egy tündérmesébe illő kapcsolatban élek, pláne, hogy még paci is van, igaz, fémből, és benzint eszik, nem friss füvet meg szénát. Ne gondold, hogy nincsenek vitáink. Ne gondold, hogy mindig minden rózsaszín, hogy nem szoktunk kiakadni, hogy nem vagyunk fáradtak, hogy mindenben egyetértünk. Csak vagyunk annyira intelligensek, és szeretjük egymást annyira, hogy képesek vagyunk megbeszélni a dolgokat. Ha hibázunk, bocsánatot kérünk a másiktól. Ha valami nem tetszik, megmondjuk. Jó, van, hogy úgy kell kihúzni belőlem, vagy belőle, de meg tudjuk oldani a gondjainkat. Apróságokkal kedveskedünk egymásnak, vicces dolgokat csinálunk együtt, és sosem fekszünk le haraggal.
Nem arról van szó, hogy most már mindig minden úgy van, ahogy ő akarja. Én sem adom ki a parancsot, hogy így és pont. Nincs olyan se, hogy női munka, férfimunka. Lazán cserélek villanykörtét (már ahol elérem), összeszerelem a kisasztalt, lepácolom a fadobozt, lecsiszolom a lomizott széket (na jó, utóbbit csak félig sikerült, a többit majd "megoldja" némi vegyszer), ő meg elmosogat néha. Leviszi a szemetet. Gofrit süt nekem, ha vacakul vagyok, vagy teát főz. Ha megkérem, segít eldönteni, mit vegyek fel. Nem mindig, mert nincs szerepcsere, mert nem akarom "kiherélni", és én sem akarok "tökös csaj" lenni. Ettől még nő maradok, ő meg férfi, egyikünknek sem törik le a keze, ha olyasvalamit csinál, ami "elméletileg" (megint az elméletek, ugye) a másik dolga lenne. Lehet, hogy "nem arra vagyok kitalálva", hogy vízcsapot szereljek, vagy szöget verjek be, de megcsinálom, mert meg tudom csinálni, és mert nem akarok mindig mindent a másikra hagyni, mert akkor belefullad a tennivalókba. Nem akarom, hogy eltartson, ezért van munkám, és mindketten teszünk a közös életünkért, együtt fizetjük a közös számlákat, együtt vásárolunk be, és soha nem hallott tőlem olyasmit, hogy "fizesd ki a műkörmömet". Általában vitatkozni szoktam vele, ha valamit mégis felajánl, mert TÚL SOKAT KÖLT RÁM. Akkor is, ha szerinte megérdemlem.
Eszembe sem jutna kihasználni, eszembe sem jutna eljátszani a tehetetlent és a gyengét, mert akkor már nem őszinte, és nem igazi a kapcsolat.
Nem magától tündérmese, de kis munkával azzá lehet tenni.
(forrás: Pinterest)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése