2006. június 16., péntek

Elég volt...

Anyuval temetőben voltunk ma délután.Idegesít,ha ilyenkor hívják,rühellem a telefoncsörgést,ha épp a nagyiékkal vagy tesómmal akarok beszélni kicsit.Meg is szoktam mondani,hogy ne hívják,csak ha gáz van.Hát most nagy gáz volt.
Dolgozott nálunk egy lány,magas volt,szeplős és iszonyú sok és göndör és vörös haja volt.A Mártika,akin mindig jókat röhögtünk a közös bulikon,munka közben,vagy csak úgy,mert olyan kis szeleburdi volt.Mindig poénkodtunk,hogy már megint érettségizni próbál,vagy vezetni tanul.A jogsit megszerezte,az érettségit nem és már sosem fogja.Ma ment volna a gimis bizonyítványáért,de már nem veszi kézbe.
Egész Salgótarján fel van túrva útfelújítás címén.Márti felment Orsival,a barátnőjével,elvitték ketten az apukáját kórházba.Gondolták,vesznek pár cuccot a bácsinak,így a feltúrt utakon manővereztek,gyalog.Át akartak menni az út másik felére,de nem vették észre az autót...Márti meghalt,Orsi az intenzíven van,életveszélyben.Harmincas éveik elején járnak mindketten.
Nem értem ezt.Először a volt osztálytársam,Évi,aztán a nővérem,most meg Márti.Fiatalok voltak és értelmetlenül haltak meg.A légynek sem ártottak,mégis.Mi a franc van?Kevés az angyal odafenn?!Vagy szimplán szívóznak velünk az istenek?Kipécéznek maguknak szép fiatal lányokat?Ez nem fair.Nem akarok megint temetésre menni.Nem akarok megint síró embereket látni,mert akkor énis sírok és előjön az a fájdalom,mikor a mama elment,vagy mikor Gina...Elég volt a fájdalomból,a temetésekből,a halott ismerősökből.Tizennyolc éves leszek maholnap,mégis rettegek,hogy meghalok,hogy elmegyek anélkül,hogy elmondanám anyunak meg apunak meg a testvéreimnek,hogy mennyire szeretem őket.Hogy nem lesznek gyerekeim,vagy ha mégis lesznek,nem látom őket felnőni,nem adhatom át nekik azt,amit tudok és amit kaptam.
Rettegek.Elég volt...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése