2006. június 12., hétfő

Most mondjam? Magáért beszél


Nem értem magam.Komolyan.Nem jövök rá,hogy mi a fenét ettem én 3 éven keresztül egy pasin,akit most nem kívánok nevén nevezni,úgyis tudja mindenki,aki ismer,hogy kiről beszélek.Az a nagy büdös helyzet állt elő,hogy istentelenül megbántott egy aprócska beszólással,bár azt leszámítva,hogy haragszom és a vele való szakítást fontolgatom(abban az esetben,ha nem kér bocsánatot záros határidőn belül repül,három év ide vagy oda),egész jól viselem a történteket.Nem sírok,hogy jaj mi lesz most,nem sajnálkozom,hogy jaj de fáj ennyi év után eldobnom magamtól.Igazság szerint egyáltalán nem fáj,ezzel meg is leptem magam,sosem hittem volna,hogy valaha is képes leszek elhagyni.Édes istenek,mennyire szerettem!Szerettem ezt a bunkó,semmirekellő,egoista embert,akit én olyan tökéletesnek láttam,mindaddig,míg meg nem csalt,olyasvalakivel,akit még kedveltem is.Ennek már több,mint egy éve.Még reméltem,hogy újra meg tudom szeretni és hazudnék,ha azt mondanám,hogy ezek után már nem voltam boldog vele.Nagyon szép volt a Balatonon,meg itthon nálam és Prágában is.Szerelmes voltam megint,de nem tartott sokáig.
Mint azt sokan olvasták,három héttel ezelőtt meghalt a testvérem és az én párom ahelyett,hogy mellémállt volna,a szememre vetette,hogy szenvedek és hogy fáj és hogy merészelek nem vele lenni.Kérdem én,helyes ez?Szabad ilyet mondani a párodnak,ha gyászol?Még ő volt megsértődve,ami persze jellemző.Mindig mindenért én voltam a hibás,azért is én szégyenkeztem,ha bunkó volt a családtagjaimmal vagy a barátaimmal.Én sosem voltam bunkó az ő barátaival,vagy ha mégis,volt annyi gerincem,hogy elnézést kérjek,amiért esetleg megbántottam valamelyik haverját.
Féltékeny voltam,ez tény.Sokszor fújtam olyan leányzókra,akik nem tehettek semmiről,sokszor veszekedtem vele amiatt,hogy folyton ifjú hölgyekkel lófrál.Ez is csak azt bizonyítja,mennyire szerettem,én hülye,én vak...
Mindig őt helyeztem előtérbe,ő pedig gyerekként kezelt.Eleinte igényeltem ezt a fajta bánásmódot,de könyörgöm,a kapcsolatunk kezdetén alig múltam 15 éves!Valamilyen szinten természetes,hogy így akartam,hisz az ember még gyerek,vagy épp nem tudja eldönteni,hogy felnőtt legyen a kapcsolatban,vagy gyerek.De három év nagy idő,elég ahhoz,hogy egy 15 éves gyereklány ha félig-meddig is,de felnőjön.Nem vette észre,hogy testileg-lelkileg-érzelmileg gyökeresen átformálódtam.Az életkörülményeim is megváltoztak.Kollégista lettem,a magam ura.Be kellett osztanom a kapott pénzt,hogy legyen mit ennem és péntekenként jusson buszra is,hogy haza tudjak jönni.Gimnazista lettem,tanulnom kellett,teljesítenem a négy év tananyagát 3 év alatt.Megtanultam spórolni,idővel,pénzzel és a hellyel a málhazsákban.Megtanultam másokkal együtt élni,megtanultam ezer olyan dolgot,aminek hasznát vettem a párkapcsolatban és az élet egyéb területein.Megismertem sok furcsa embert és valamelyest magamat is.Csak a páromat nem sikerült igazán...Hatalmasat csalódtam benne és a saját emberismeretemben.
Most azt szeretném,ha nőként bánna velem,ha egyenrangú partner lennék,s nem az,akire néha rá kell szólni,akit nevelni kell és akit emellett a saját bajunkkal kell még terhelni,amellett,hogy megvan a maga keresztje.Szeretném azt érezni,hogy igazi nő vagyok,nem pedig valami selejt.Mert most ezt érzem.Egy hibás darab,akit dugdosni kell és javítgatni,akire az ember nem lehet büszke.Szégyell a párom,pedig a saját bunkóságát kellene szégyellnie.
Szerinte a változás abban nyilvánult meg(merthogy ezt is megbeszéltük anno)hogy "nyafkából" lettem "féltékeny hárpia".Köszönöm szépen.Nem akartam hárpia lenni,ő tett azzá.Nem akartam ezt.Arról álmodoztam még alig egy hónapja,hogy ha elkezdem az egyetemet,összeköltözünk.Sajnos ennek nem sok esélyét látom,mivel mint említettem,hajszálon függ a kapcsolatunk.Bár talán már le is zártam magamban.
Azért még szeretnék vele találkozni,egyrészt mert nálam van a nagyanyja könyve,másrészt mert gerinctelen dolog sms-ben,chaten,blogon,akárhol szakítani.Face to face.Van bennem annyi tartás,hogy közöljem vele,a továbbiakban nem kívánok részese lenni a vele való párkapcsolatnak.Keresse meg a lányt,akit szeretni és becsülni tud,mert engem se nem szeret,se nem becsül.Ha így lenne,bocsánatot kérne. Mindenért.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése