Norewa naplója

Nem értem.Esküszöm nem értem magam.Hogy van ez?Az egyik pillanatban még fülig ér a szám és le se lehet lőni,a következőben meg már a sírás kerülget és rühellem az elcseszett(vagy legalábbis annak tűnő)életemet.Nem akarok itt panaszkodni,hiszen kezdenek összejönni a dolgaim.Zenekar.Igen,énekelni fogok és igenis elkiabálom mert már van próbatermünk és ha minden jól megy,nevet is találtam és már írjuk a saját számainkat és összecsiszolódásképp feldolgozunk pár számot.
De mégsem jó,mert Liliom nem jött haza.És nem jó,mert egyedül vagyok.Mármint nincs párom és az nemjó.Az a helyzet,hogy megszoktam három év alatt,hogy van mellettem valaki,számíthatok rá,szerethetem,szeret...Ja nem,ez utóbbit nem szokhattam meg,mert csak most jött rá az egykorvolt Kedves,hogy szeret,s hogy mennyit jelentettem neki,mikor mellette voltam.Vissza akar jönni és voltak pillanatok,mikor úgy éreztem,engedem.De nem szabad engednem,azzal nemcsak frissen visszakapott büszkeségemet és tartásomat veszíteném el,hanem a testvérem emlékét is sérteném.Lehet hogy hülyeség,de ezt érzem,az Istenek bocsássanak meg érte.Pedig hogy szerettem...A lelkemet adtam volna érte és minden egyebemet,amim csak van.Akár kéretlenül is.Szépnek hittem a rózsaszínre festett mézédes hazugságfalat amit magunk,magam köré vontam,vontunk.
Még mostis fáj,nem tudok sírás és keserűség nélkül visszagondolni az együtt töltött hosszú évekre.A fagyos-tüzes prágai utunkra,a balatoni nyarakra,a Vörös Oroszlánban elteázgatott végtelennek tűnő délutánokra,azt átsuttogott édes,romantikus estékre(megjegyzem ebből  nem volt túl sok),a közös szerepjátékokra,a szalonnasütésre,Kornél bulijára(mindegyikre amire együtt mentünk),a két szalagavatóra.Valahányszor meglátom egy közös képünket,elszorul a szívem és görcsbe rándul a gyomrom.Felszisszenek és elrántom a fejem,mintha legalábbis valami undorító,erkölcstelen,gusztustalan dolgot látnék.Ki is töröltem a képeket,elraktam az emlékezetem legtávolabbi rekeszébe.Eltemettem mindet.Le kell zárnom,ennyi volt.Zárd le Te is,Kedves.Ne bánts többet,eleget bántottuk egymást.Engedj el.

(2012. okt. 17. A végén pár kép szerepelt az egyetemi koleszról, de azokat nem teszem fel ide, nem érdekesek annyira)