Álom

Furcsát álmodtam az éjjel,ez van,ha a nappaliban a tévé előtt nyom el a buzgóság.Ilyenkor nincs álomfogó a fejem felett,hajlamos vagyok ilyesmit álmodni.Na nem mintha olyan hű de nagyon rossz lett volna,csak nem tudom mire vélni.Bár végülis jó sem volt,csak a vége.Az kellemesen,melegen bizsergető,még most is libabőrös leszek tőle,de a többi felért egy elemi csapással.De minden jó,ha a vége jó,mondják,tehát rémálomnak még véletlenül sem nevezhetnénk.
Veszekedtem.Valakivel,akinek a nevét most hadd ne emlegessem.Férfi az illető,a köztünk történt sok csúnya dolog ellenére közel áll hozzám.Kiabáltam vele(ahogy a torkomon kifért),amit ő rezzenéstelen arccal tűrt.Néha,halvány,elnéző mosollyal szólalt meg,próbált csitítani.Nem hatott,ettől ő is tűzbe jött.Tányérokat vágtam hozzá,mégis sértetlenül megúszta(furcsamód az én kezem vérzett),ő kiabált velem.Dühtől vöröslött mindkettőnk arca,aztán egyszer csak közelebb lépett hozzám.Azt hittem,megüt,mert emelte a kezét.Ehelyett finoman magához vont,olyan szorosan ölelt,mintha attól félne,elpárolgok.Aztán ujjai közé véve államat,az arca elé emelte arcomat és szájon csókolt.Olyan finoman,ahogy még soha senki azelőtt,ilyen csók csak egy édes álomban létezik,közben szabad kezével a hajamba túrt,mely idő közben a derekamat verte már,pedig az álom elején még csak a hátam közepéig ért(ahogy egyébként).
Pontosan tudom,mit jelent,mégis furcsállom.Veszek a nappaliba is egy álomfogót,mert annak ellenére,hogy csókot kaptam,a veszekedés okozta kesernyés düh még mindig itt dübörög bennem,hallom a saját kiabálásomat és az övét,ajkaim a szitkokat formálják,valahányszor elmélázok és ez több,mint sok.
A minap valaki említette,hogy szeretne ő is olyan képességeket,amik bennem rejlenek(nem,nem az éneklésre gondolt).Nos,ha ezt olvassa,akkor most megsúgom neki,hogy ez bizony ilyen és ehhez hasonló álmokkal jár,s ez még csak a jéghegy csúcsa,csináltam én már ennél cifrábbat is.