2006. december 12., kedd

Mindenütt jó...

Kicsit zakkant vagyok ma is.Baromira magam alatt vagyok,szerintem megfáztam és utálom magam,mikor beteg vagyok és olyan anyátlannak és elhanyagoltnak érzem magam,pedig most talán túl sok figyelmet szentel rám a drága jó anyukám.Talán épp ez a baj.Zakkantságomból kifolyólag azonban mégsem tudok szomorú bejegyzést produkálni,tudniillik,még így,jóval fél tizenegy után is úgy pörgök,mint akit felhúztak és rugóra jár.Köszönhető talán a ma betermelt két habos-fahéjas kávécskának,valamint annak,hogy iszonyú sokat alszom,mióta itthon vagyok.Várjunkcsak,kimaradt ez meg az.Hazaköltözöm(már megtörtént,csak maradt még a koliban holmim,meg le kell adnom a kulcsokat meg néhány papírt meg ilyesmiket),mégpedig holnap,apu fog segíteni(ismét csodát tettek az Istenek,apa rájött,hogy röpke tizennyolc éve van egy Norewa nevű lánya "valahol a sufniban"és egy ideje érdekli,hogy mi történik velem),mivelhogy botrányos,amit a félévben az egyetemen alakítottam,ezért úgy döntöttünk anyuval közösen,hogy teszek egy javítóérettségit töriből(emeltet megint,csak most remélhetőleg jobb lesz...Erre tanulok,de komolyan.Ezt most AKAROM),és hazajövök és happy lesz minden és megyek máshová egyetemre jövőre.Bármit,csak közgázt ne.Nem megy nekem olyan jól a matek...
Tehát az "Egyetemi élet" névre keresztelt kategóriában egy ideig nem lesz friss bejegyzés.Azért a kolesz hiányozni fog.Dóri,Reni,Anita,Kátya,Móni,Virág(igen,a Csabi is!),még Bogi is,nomeg persze a Cicmók (és Don Juan) a (két) macs.Nem voltam ám nagy macskabarát,de ez a kis hízeli megszerettette velem a fajtáját,annyi szent.Hiányozni fog továbbá a boros tea,a főzőcske délben,a koli wellness,nomeg a bulizás,amibe épphogycsak belekóstoltam.Mégsem vagyok igazán szomorú,mert mindenütt jó,de a legjobb itthon a kis kuckómban,a lepkés lámpa mellett olvasgatni a szamárfüles történelemkönyvet és elcsodálkozni azon,mennyi minden történt az emberiséggel a sok évezred alatt.Jó érzés,hogy mikor körülnézek reggel,az ismerős látvány tárul elém,a könyvespolc,az angyalok,a gyertyák.Jó,hogy szabadon füstölőzhetek,s ha nagyon nikotinhiányom van(ritka eset),a szoba közepén,vagy akár az asztalon törökülésben bagózhatok.Jó,hogy esténként,nagy szeretethiányomban odabújhatok anyuhoz,jó,hogy reggelente nem magam kell csináljam a kávémat,ráadásul nem nescafét iszom,amiben fene se tudja,mi minden van,hanem igazi kávét,amit a dél-amerikai nap érlelt,s amit egészen gyönyörű sötétbarnára pörköltek és aminek mennyei illata és íze van.Jó,hogy vehetek egy(akár órákig tartó) forró fürdőt,amikor minden tagom fáj,jó,hogy anyuval titkos-cinkos megbeszéléseket tarthatok a fürdőszobába zárkózva,jó,hogy nem kell zacsiba gyűjtenem a szennyesemet,jó,hogy minden ruhám ittvan,hogy akkor nyúlok a könyvespolcra egy szótárért vagy lexikonért,amikor szükségem van rá.Jó,hogy minden nap rendes,meleg ételt ehetek,hogy nem kell felcimkéznem a kajámat a frigóban,hogy nem kell kunyerálnom,mikor már nincs kajám és este fél tízkor még éhes vagyok.Jó,hogy mindenki ittvan és hogy akár minden nap átmehetek a kishúgomhoz,akit nagyon szeretek.
Jó,mert itthon vagyok.Ott vagyok,ahová mindig vágytam.Ez igazán csak akkor lenne jobb,ha nem hiányozna annyira Pest.A város,melyet második otthonomnak tekintek.Nekem Budapest a Város,így,nagybetűvel. Aki ismer,pontosan tudja,miért.Szeretem az ízeket,a szagokat,a fényeket,az ottani nyüzsgést,még a "bunkó pesti embert" is szeretem,nekem ott minden úgy jó,ahogy van.Vannak napok,mikor még az egyébként számomra oly visszataszító tömeget is elviselem.Mikor ott vagyok,úgy érzem,mintha itthon lennék.Ismerősként köszöntenek a sarki kisboltban,ahová három évig minden nap bejártam,az egyik srác mosolyogva int a Római Kertből,a kutyasétáltató bácsi rám mutat és azt mondja a pincsijének,nézd csak,ott az a kedves,fiatal lány,aki mindig megsimogatja a buksidat.Pedig milyen elveszett és magányos voltam,mikor odakerültem,szentséges Égiek!Épp mint Gödöllőn,de míg egyik hely befogadott,a másikban különcnek,feleslegesnek éreztem magam.Csak a koleszban vártak jó barátok és szerettek és most nagyon fognak hiányozni a csajok.Mégis jó,hogy hazajövök.Talán most úgy lesz,ahogy nekem jó,s talán megint visszamehetek a Városba,otthonról,haza. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése