2007. február 22., csütörtök

Képzeletem játéka csupán...


-Megbolondultam?
-De meg ám!Szeretted,kidobott,s te csendben dühöngsz,miközben a szomorúság és a téboly lassanként felemészt.
-Meghalok?
-De meg ám!A lelked hal meg,üres leszel,kiégett,s bámulsz majd magad elé.
-Meggyógyulhatok?
-Aligha.Reménytelen vagy,reménytelenül romantikus,s mostmár reményvesztett is.S a kettő együtt...Nos,Drágám,a kettő együtt bizony halálos méreg a Te törékeny lelkednek.
Égett haj szaga,alvadt vér a kezemen,kusza,ködös képek.Aztán egyszercsak felébredek,s felsóhajtok.Álom volt csupán,de a düh és a szomorúság valós.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése