Angolblog

Szeretem, mikor valaki idegen nyelven, mondjuk angolul blogol. Ha van hozzá kellő angoltudás is, azt különösen szeretem. Természetesen annak, akinek ez az anyanyelve, ez a normális. Mint nekem az, hogy magyarul osztom az észt. Ha egy honfitársam, -társnőm ír angolul, arra már felnézek. De csak abban az esetben, ha tényleg jól csinálja. Stílus, nyelvhelyesség, miegyéb.
Azt viszont már nem szeretem, ha valaki másokat majmolva blogol angolul,s teszi mindezt úgy, hogy szarvashibákat követ el. Csak hogy a legszembetűnőbbet említsem: ragoz ahol nem kellene és nem ragoz, ahol kellene. Apróbb elírásainak köszönhető, hogy nem ritkán félreértik(én csodálkoztam is, hogy kerül egy szó oda nem illő szövegkörnyezetbe). Persze mondhatod, Kedves Olvasó, hogy csak a pofám nagy és én se csinálnám jobban. Lehet, de én nem angolblogolok. Tervben volt, aztán elvetettem, mert van, amit számomra képtelenség más nyelven kifejezni. Vannak rá szavak, ismerem is őket, de az érzés valahogy nem jön át angolul. Ez így jó, ahogy van.

Más: tegnap elővettem egy NAGY dobozt és belepakoltam azokat a dolgokat, amiket a Húgomnak adok. Megtelt. Még mindig van, amit neki szánok. Nincs sok kacatom, áhh, dehogy.