Csatatér

Már nem tudom, hány doboz van kész, abbahagytam a számolást, de a szobám erősen hajaz egy olyan helyre, ahol atombomba robbant. Mondtam már, hogy utálom az egészet? Nem az a baj, hogy nem férek a dobozoktól, hanem hogy mindeközben az az érzésem, hogy nem haladok, mert még mindig egy csomó minden van a polcokon. 
Valamelyik nap, asszem kedden fogtam egy kockás papírt és összeírtam, hogy mim van és mire van szükségem, hát elég hosszú mindkét lista, mitnemondjak. Iszonyú sokmindent szedtem össze húsz év alatt és a felét kiselejteztem már. Belegondolni sem merek, mi mindent kell még elpakolnom és akkor még nem beszéltünk arról, mit kell beszereznem... 
Más: rájöttem, hogy az eb nem azért nyög, mert csesztetem, hanem mert vérezget. Még jó, hogy ő félévente csak egyszer...