Álmos vagyok, de mégsem...

Lehet, hogy túllőttem a koffeint? Túl sok kávét iszom, vagy nem tudom, de nem bírok végigaludni egy istenverte éjszakát, pedig szükségem lenne rá. Karikás a szemem, feledékeny vagyok és néha félrebeszélek a fáradtságtól. Van, hogy nem tudok kimondani szavakat, mindenen vihogok, mint egy ötéves és minden este elhatározom, hogy akkor most kialszom magam, aztán csak forgolódás meg szenvedés van, szerencsétlen eb meg félóránként nyög egyet, hogy legyek kedves és hagyjam már aludni, ne cseszegessem. Mert ilyenkor, jobb dolgom nem lévén, az eb hasát cirógatom, merthanyatt fekve, betakarózva szokott aludni. Néha egészen olyan, mint egy gyerek, csak szőrös és nem beszél :D Olvasni nem tudok ilyenkor, mert nem fogom fel, mit olvastam, vagy két sor után ásítok egyet, akkor lerakom abban a reményben, hogy na akkor most végre, de nem. Aztán egyszercsak elszunnyadok, aztán felébredek és látom, hogy még mindig sötét van. Cirókamaróka, eb nyög, néha morog is, nagy nehezen visszaalszom, aztán derült égből ébresztőóra, kinyomom, nyekergek egy sort, visszadőlök, tíz perc múlva megint. Felkelek, mézes kávé nekem, Ledérnek, mozgásom egy zombiéra hajaz. Reggeli vajaskenyér(ha véletlenül éhes vagyok), reggeli rutin(öltözöm,miközben Jamie és Robi szól a lejátszóból, fogmos-arcmos,fésű,miegyéb),busz vagy kocsi, oskola, előadásokon vagy tudok figyelni, vagy nem, olyankor írogatok-rajzolgatok, órák után futás a buszhoz, vagy elérem, vagy elérem(najó, egyszer lekéstem a buszt, de volt nálam Ruroken, nyálcsorogtam egy órácskát Aoshi-ra meg Kenshinre). Este hazaesek, lefutom a kötelező köröket(emailek, fórumos motyók, blogok),ez úgy háromnegyed óra. Fürdés után bedőlök az ágyba és jön amindjártelalszom érzés, de aztán mégsem jön össze és megint szenvedek, forgolódok és cseszegetem a kutyát.
Ha valaki azt mondja, ez azért van, mert szerelmes vagyok, azt körberöhögöm.