2010. június 13., vasárnap

Barangolás Horvátországban 2. rész - Porec, Motovun

Kedden egy kávé és egy kiadós reggeli után Keresztapus szólt, hogy ha be akarok menni velük Porecbe(tengerparti kisváros Moci tadától 13 km-re), akkor kapjak magamra valami ruhát. Öt perc múlva kész voltam, bepattantunk a kocsiba és végre épkézláb fényviszonyok mellett is megnézhettem mindent. Nem tudom, miért, de végig Olaszország-feelingem volt, vörös föld, kőből épült házak, szűk utcák és utak, hegyek ölelik körbe a tájat.
A városban először tankoltunk, mert alig maradt benzin(kábé annyi, míg beértünk a benzinkútig), aztán a kikötő felé vettük az irányt. Ott megkerestük a Prince of Venice nevezetű hajót, meg az utazási irodát, ahol jegyeket vehettünk, összesen kilencet. Persze nem ment olyan simán, mint gondoltuk, kiderült, hogy kellenek az útlevelek, úgyhogy Bazsi meg Keresztapus visszament értük, mi meg addig Makotoval megnéztük a város templomát, a római kori romokat, a püspöki lakot, a hatodik századi falmaradványokat(igen, mindezt egy helyen, a templomban és a hozzá tartozó múzeumban tíz kunáért). Miután kinézelődtük magunkat, elmentünk fagyizni, közben jókat beszélgettünk, kiderült, hogy a kedves kis japán fazon majd' negyven éves, kinéz kábé huszonötnek, rögvest meg is kérdeztem, hogy csinálja, de nem árulta el. A fagyi után visszasétáltunk a kikötőbe, megittunk egy kávét, aztán már jött is Keresztapus. Kifizettük a jegyeket, aztán elmentünk bevásárolni(tojás, fogkrém, fogkefe, paprika, dinnye, a többire nem emlékszem), onnan visszamentünk a házhoz, ahol már ebéddel vártak minket. Kaja után csobbantunk egyet a medencében, a fiúk ugráltak, fröcsköltünk, bohóckodtunk, aztán mikor már kellemesen hűvös volt az idő, lezuhanyoztunk és az egész csipet-csapat kocsiba vágta magát és elhúztunk Motovunba, ami egy város a hegytetőn, legjobb tudomásom szerint a világörökség része, várkastély, szűk kis utcák, macskakő, kézműves holmik, csak címszavakban. Némi sétafikálás után megittunk egy-egy limonádét, végignéztük a naplementét, aztán visszakocsikáztunk a szállásra, mert már holtfáradtak voltunk és kellett az energia szerdára...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése