2010. január 15., péntek

A sztrájkról

Nyilván nem én vagyok az egyetlen, akit felháborít a sztrájk. A tény, hogy emberek nincsenek tekintettel más emberekre, hogy emberek képtelenek felfogni, hogy vannak, akik féltik a munkájukat, akik szeretnék időben letudni a vizsgákat, egyáltalán szeretnének normális időpontban eljutni a-ból b-be, lehetőleg anélkül, hogy egy vagyont költenek taxira(sajnos ekkora luxust nem engedhetek meg magamnak), vagy vadidegenek autójába üljenek be(bár a kezdeményezés ötletes és egész jónak tűnik elsőre, én nem bízom ennyire az emberekben).
Persze a trolik és a metrók járnak, ami jó. Viszont RITKÁBBAN járnak, mint szoktak, ennek eredményeképp tegnap végigsétáltam a Baross utcán a Nagykörúttól, mert épp az orrom előtt ment el a 89-es és semmi kedvem nem volt a megállóban ácsorogni és (szentségelni) fagyoskodni, úgyhogy "ha mozgásban vagyok, nem fázom" alapon útra keltem. Nem volt annyira rossz, csak hát ugye sok időbe telt, a poén az, hogy egy megveszekedett troli sem húzott el mellettem a Kálvária térig, de akkor meg már mindegy volt, onnan már csak öt perc volt hazasétálni.
A többi napokon is elég sokat sétáltam a fenti okok miatt. Ma még türelmes vagyok ugyan, de ha hétfőn is ez lesz, nem tudom, mit csinálok. Hogy a hétfő miatt miért aggódom, azt majd legkorábban vasárnap elmesélem, most még nem lehet beszélni róla.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése