Nekem a luxus...

Ősszel előfizettem a Glamourra. Elég régóta veszem, azt a párszáz forintot mindig eldugdostam, még akkor is, amikor szinte semmi pénzünk sem volt. Nem azért lapozgattam, hogy a szívemet fájdítsam, inkább tartotta bennem a lelket, folyton azt mondogattam, hogy egyszer nekem is lesz olyan ruhám meg sminkcuccom, mint amilyen a trendrovatokban van. Néha elkeseredtem ugyan, hihetetlennek tűnt számomra, hogy vannak nők, akik megengedhetik maguknak a méregdrága Chanel arckrémet, a Lancome meg az Estée Lauder csodáit (Estée Lauder neszeszerem mondjuk volt egy jó darabig, aztán odaadtam a húgomnak). Tizenéves voltam még, amikor Piri mama vett vagy kapott (valószínűleg az utóbbi) egy Chanel parfümöt, az Allure-t, azóta is az egyik nagy kedvencem, és ha beszabadulok egy parfümériába, azonnal megszaglászom (meg a 1881-es Cerruti Collection-t is, mert finom).
Az utóbbi másfél-két évben már az addig megszokott dolgok (gy.k. Lush és Yves Rocher termékek, és ez itt most a reklám helye) is luxuskategóriásak voltak számomra. Örültem, ha a párszáz forintos "mertittfontosvagyok" drogériás sajátmárkás csodákat meg tudtam venni. Aztán az ősszel összespóroltam egy csomag fogtablettára, meg Pasi meglepett egy Ocean Salt arcradírral, és a felhők felett jártam örömömben, pedig nem egy nagy durranás, az arcradír háromezer forintba kerül (és egy évig kitart), a fogtabletta az húzósabb, egy ezres a negyven darab (nyilván el lehet költeni a Lushnál tizenöt-húszezer forintokat, de nálam az egy évre elegendő mennyiségű kozmetikum, és lehet, hogy keveset mondtam, a 100g-os dezodoromat már egy éve használom és a fele megvan még). Aztán jött ugye a csomag Csillustól, meg a karácsony utáni leárazáson vettem egy habfürdőtömböt.
Szilveszterre hazajött Keresztapus, múlt szombaton találkoztunk, akkor mondta, hogy hozott egy kis muffint, de a karácsonyi ajándékomat elfelejtette elhozni, de majd eljuttatja valahogy (csodálkoztam is, hogy ajándék, de hát küldött pénzt, abból van a Pöttöm). Tegnap érkezett meg a csomag, Piri mamáék hozták fel.
Elkerekedett a szemem, amikor megláttam, hogy Chanel flakon van benne, meg Lancome dobozkák, meg Sisley, meg Bobbi Brown... Majdnem sírtam örömömben! A legtitkosabb, kimondatlan, magamban őrizgetett vágyaimat csomagolta össze egy szatyorba.
Lehet, hogy felszínes dolognak tartod, Kedves Olvasó. Írtam már korábban, hogy sokkal komolyabb dolgok is foglalkoztatnak (például hogy hogyan másszak ki az adósságokból, vagy hogy gyereket szeretnék), de azért mégiscsak nőből vagyok, és bár nem követem naprakészen a divatot (bele is gebednék), azért én is szeretem kényeztetni magam, szeretek JÓ NŐ lenni. De vásárlást csak a Glamour-napokon engedélyezek magamnak (akkor is listával a kezemben, hogy felesleges dolgokat NE vagyek).

Fordul a kerék. Színesednek a napjaim (hála Pasinak). Merek reménykedni. Már csak a nyári bombaformámat kell visszanyernem, meg keríteni pár új ruhát (akár turiból is, nekem az is új), és minden rendben lesz.