Törlesztés: kirándulás négyesben (nem számolva a két kutyát)

Na, ez se most volt, de nagyon élveztük.

Még valamikor kitaláltuk Pasival, hogy hívjuk el Méripoppinsz barátnémat, meg imádott párját, Mérnök urat, és kiránduljunk egy jót. Mondjuk másszuk meg a Pilist, mert az nekünk jó. Vigyük a két ebet is, de legalábbis Kutyit, mert felfedezhet (imád felfedezni). Előtte-utána ehetünk-ihatunk, dumálhatunk, esetleg némi kártyázás is belefér.
Meg is beszéltük velük, hogy egy szombati napon szép kényelmesen kijönnek, na ez úgy nézett ki, hogy Mérnök úr el is indult a kiszemelt busszal, úgy volt, hogy Méripoppinsz a Flórián téren csatlakozik be, hát nem érte el a buszt. Sebaj, kicsi párja szépen elcsattogott Pasi szüleinek a házához (mert már járt ott), aztán levonultunk a BögreCsárdába, és vártunk. És vártunk. Közben beszélgettünk, meg Kutyi örömködött egy sort. Aztán vártunk. Három teljes órán át (malmoztunk) dumáltunk, meg zenét hallgattunk, rendeltünk pizzát, aztán egyszer csak derült égből Méripoppinsz. Persze a hegymászós sétát buktuk, de mentő ötletnek bedobta valamelyikünk, hogy menjünk fel a kápolnához meg a kereszthez, mert onnan is szép a kilátás, lehet fotózni, és oda még Kutyi is simán ki tud jönni, meg Alex sem fárad el, tehát őt is vihetjük. Felnyaláboltunk némi muníciót, aztán útra keltünk. Méripoppinszék félúton találtak egy ösvényt, megtetszett nekik, úgyhogy szétváltunk, de mondtam, hogy ha megeszi őket egy medve, vagy egy ork, akkor jusson eszükbe, hogy én megmondtam. Kutyi ment, mint az eszelős, persze pórázon volt, nem mertem elengedni a faluban, de még a felfelé vezető úton sem nagyon, mert jött pár fura, fehér ruhába öltözött ember sámándobokkal felszerelkezve, és féltem, hogy (megnyal valakit közülük) összekoszolja őket. Persze közben Méripoppinsz és Mérnök úr is odavetődött, mert minden út (Rómába) felfelé vezet. Odafent aztán elengedtem Kutyit (kb fel se tűnt neki két percig, hogy póráz nélkül van, de nagy futkosás azután se volt), de Alex barátunk pórázon maradt. Fotóztuk a tájat és egymást, kortyoltunk a magunkkal hozott palackokból, aztán szép lassan sötétedni kezdett, úgyhogy elindultunk vissza a házhoz. Teljesen sötét volt már, mire odaértünk, de azért még elfogyasztottunk némi borocskát, meg a maradék pizzát, aztán kedves barátaink elmentek, mert indult a busz vissza Pestre, de előtte még a lelkükre csomóztuk, hogy következő hétvégén is találkozunk. A terv az volt, hogy mi megyünk hozzájuk, de ez már egy másik történet...