Hümm...

Már jó ideje nem blogoltam.Ennek több oka is volt,részben az,hogy teljesen szétestem tesóm halála miatt,részben hogy rengeteg elintéznivalóm akadt,mert bár nem ott,ahol szerettem volna,de mégis egyetemista leszek.Ez az utolsó előtti napom itthon és már pakolok,de gondoltam tartok némi szünetet és írok pár sort.
Kezdeném ott,hogy szeretném megköszönni Kristóf bának a kommentet,amint tudom,fizetem a tartozásomat,pláne ha lesz szíves megsúgni,hogy kinek kell.Lényegtelen,hogy az előleget odaadtam és olyanért fizetek amin jelen sem voltam.Választhattam,vagy elmegyek a bankettre és végignézem, ahogy anya szétesik és a pszichiátrián köt ki(vagy még rosszabb,a diófa egyik ágán),vagy nem megyek el a bankettre és inkább kipihenem anyával együtt a temetés+érettségi okozta sokkot,stresszt,nem tudom minek is nevezzem.Tökre nem lényeges,hogy még most sem hevertem ki a történteket,hogy sokszor nyugtatóval(gyógyszer+tea+aromaterápia,ez a három egyszerre,utóbbi kettő nagy dózisban) is nehezen tudok létezni.Meg aztán,ha már baj van,az bizony csőstül jön.Liliom még mindig nincs meg,már másfél hónapja tűnt el,s én lassacskán feladom.Már csak fénykép,csak emléke egy szép időszaknak,amikor boldog voltam.A Kedvessel nem békültem ki,Gergővel nem jött össze és mással sem eddig,pedig alkalmam lett volna bőven.Három év alatt egész ügyesen elszoktam a randizgatástól,flörtöléstől,miegyebektől.A felvételim,mint említettem volt,nem úgy sikerült,ahogy akartam.Semmi gond,majd lesz valahogy,ha más nem,elvégzem a közgázt Gödöllőn(merthogy oda megyek).Amit igazán akarok,azt amellett is csinálhatom,sőt csinálom is.Két történet is kering az agyamban,az egyikhez majd most írok vázlatokat.Még nem mondhatok semmit és elkiabálni sem akarom,tehát erről ennyit.
Még mindig nem jöttem egyenesbe lelkileg.Hol azt érzem,kilábaltam belőle,hol meg fekete fellegként tornyosulnak fölém a bajok,s fájdalommal,keserűséggel,gyásszal töltik meg a napjaimat.Sajnos többször érzem úgy,hogy nem fog menni.Nem mondta senki,hogy a gyász az ilyen.Felkészültünk rá,rendben.A tényre,hogy meg fog halni.De az érzésre nem,mert erre nem lehet.Talán könnyebb lenne,ha minden más jól alakult volna,de nem így történt és nem igazán tudom,mihez kezdjek az íráson kívül.Csak ilyenkor vagyok képes kikapcsolni,meg Thrillionozás közben,bár most az sem megy,mert összebalhéztam a klánvezérrel és otthagytam a bagázst a fenébe.Talán jobb is,mert nekem már nincs erőm életben tartani a haldoklót.Elég magamat életben tartani,igazán tekintettel lehettek volna erre.Mindegy,már nem érdekel,majd találok mást.Mindig találok mást és őszintén remélem,hogy a kiutat is megtalálom,de félek nem fog menni segítség nélkül...

Megyek és pakolok tovább.Az lesz a legjobb,addig sem rágódom.