2006. november 28., kedd


Hiányoznak a macskák...De főleg az Oroszlán...Bolond vagyok,hogy megint az érzelmek vezetnek,s nem hallgatok a jó szóra,de akkoris kell,akarom,nem engedem...Még a gombát is megettem,mert nem akartam megbántani,s nem érdekelt,hogy utálom,az se érdekelt,hogy túl sok a fűszer a kaján.Finom volt,jólesett,hogy főzött nekem.Szerény vacsorára hívott,mégis királynőnek éreztem magam vele szemben ülve és hiányzik ez az érzés...De az illatát még érzem magamon,pedig már egy hete volt...Beleborzongok a puszta gondolatába is,milyen jó volt mellette.Más volt.Talán túl szép volt ahhoz,hogy igaz legyen,de mostmár elhiszem,hogy szeretnek az istenek.Már elhiszem,hogy még van esélyem arra,hogy valaki szeressen,hogy valakit viszontszeressek...
"A szerelem érzelem
Nincsen benne értelem.
De törékeny,múló,kényes,
S mint a csillag,olyan fényes..."
Megint foggal-körömmel küzdök ellene,de ehhez a harchoz már(még?)nem vagyok elég erős...Félek,hogy visszautasít,félek,hogy most annyira maga alatt van,hogy első dühében világgá küldene,én meg amilyen zakkant és hiszékeny vagyok,sírva szaladnék,míg kifulladva össze nem esek valahol.Nem kellene ezt így,ország-világ előtt felvállalnom,de most ezt érzem helyesnek.Nem merem Neki elmondani.Félek,hogy kinevetne,vagy hogy a képembe vágná,hogy fiatal vagyok.Fiatalság,bolondság,de az vesse rám az első követ,ki maga is bűntelen.Nálunk már-már hagyomány az efféle kapcsolat,de nem is ez a lényeg.Engem nem érdekel,hány évesek vagyunk,nem érdekel a múltja,csak a jelene,jelenünk,jövője,jövőnk...Már ha van ilyenünk.
"Csak az a múltad,amire velem együtt emlékszel..."
Emlékszem az érintésére,arra,ahogy felcsillant a szeme,hol dühösen,hol pajkosan.Emlékszem,ahogy reggel kócosan,álmosan ücsörgött az ágyban,s a macskák ott sündörögtek körülöttünk.Emlékszem a kávé illatára,a bor ízére...Az istenek szent szerelmére!Megbolondultam.Megvesztem.Meghalok,ha nem lesz úgy,ahogy megüzentétek,Égiek...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése