2006. december 20., szerda

Na,eddig tartott a jókedvem.Nem,nem estem vissza az influba.Karácsonyi vásárlás 99%-ban letudva(még Lottinak kell vennem almás-fahéjas teát),asztalidíszhez aktívan száradnak a narancsok,vettem gyertyát,pénteken belevetem magam a takarításba,szombatra fullos lesz minden,vasárnap fát díszítek.Épp a fa miatt akadtam ki,no nem a miénk miatt,hanem mert minden évben viszünk fát az otthonnak,ahol tesóm volt és most bementem,megláttam,hogy más fekszik az ágyában és majdnem elbőgtem magam.Anyu mondta is,hogy nem kellett volna beküldenie,de én akartam,én vállaltam el,mert azt hittem,elég erős vagyok,ha ahhoz nem is,hogy becipeljem a fát(azt megoldotta Imre Atti,ezúton is köszönöm neki),de ahhoz talán igen,hogy kibírjam sírás és depi nélkül.Előbbi sikerült,utóbbi annyira nem,de holnap új nap.Majdcsak kiheverem már ezt is,majd a holnapi munkaterápia kiszedi belőlem,ha anyunak huszonhét éven át ment,nekem ugyan miért ne menne?Négykor kelek és megyek dolgozni,amíg össze nem esek,vagy amíg szükség van rám,ha szerencsém van,akkor a kettő éppen fedi egymást és nem kell gondolkodnom semmin,legkevésbé tesómon,meg azon,miért vagyok egyedül.Várom a Karácsonyt,remélem szép lesz és senki nem fog összeveszni senkivel.Békét akarok és boldogságot,erre a három napra mindenképpen.Nagy kérés?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése