2008. december 29., hétfő

Megint az eb

Nem hiszem el, hogy az én kutyám ilyenekre képes.
A történethez hozzá tartozik, hogy a fürdőszobánk padlóján van egy lefolyó, ami ugye arra (is) jó, hogy ha esetleg a mosógép csöve valahogy kikerül a kádból, akkor ne legyen bokáig érő víz a fürdőben. Na, a kutya rájött, hogy másra is lehet használni. Ha nem látom a saját szememmel, el sem hiszem(mondjuk így is nehéz). Kérlek szépen, Kedves Olvasó, ez a kreatív kicsi állat rájött, hogy lazán bele lehet pisilni a lefolyóba, csak célozni kell tudni. Hát ő tud.
Mit sem sejtve ülök a kádban, áztatom magam, kutyi bejön, lábakat a lefolyó felett szétcsap, csurgat. Mi az isten...?! Nézem, tócsa sehol. Atyavilág, belepisilt a lefolyóba! Most jöttem rá, miért volt mindig pisifoltos a fürdőszobaszőnyeg, hát ezért. Mostanra tanult meg célozni :) 
Most biztos azt gondolod, Kedves Olvasó, hogy ez undorító és hogy nem vagyok normális, meg hogy akkor az eb nem is szobatiszta, pedig de, csak egyben kreatív is. A poén az egészben az, hogy ezt elmeséltem Piri mamának is, mire ő közölte, hogy szokott ilyet az eblány, őt nem zavarja, nem hagy tócsát, nincs büdös és ki se kell menni vele, mert megoldja.
Most meg itt nyavalyog mellettem, közölte, hogy ő álmos, jó lenne lefeküdni és egyébkéntis. Kénytelen leszek ágyba bújni, ha nem akarom, hogy a focistafiúk szennyese közt töltse az éjszakát. Hogy mit keres nálunk a focicsapat szennyese? Ez már egy másik történet... 

2008. december 28., vasárnap

A macsek

Megint láttam a fekete macskát. Hatalmas példány, majdnem akkora(de lehet, hogy nagyobb)mint a nagyobbacska tacskó méretű kutyám. A háztető helyett ma a kert végében, a kerítésnél ücsörgött és egyenesen rám nézett, pont, mint tegnap. Leguggoltam és felé nyújtottam a kezem, jelezvén, hogy jöjjön nyugodtan közelebb, nem fogom bántani és elkergetni sem akarom. Erre ő kissé felemelkedett ültéből, mint aki elindul, aztán meggondolta magát és visszacsüccsent, nézett tovább. Szerintem figyel, mert még akkor is végig engem nézett, mikor felálltam és elindultam a konyhaajtó irányába.
Szép cica, gyanítom a környéken lakik a gazdája(biztosan van neki, mert nem tűnt elhanyagoltnak). Nem fiatal, de tegnap délutánig nem volt szerencsém hozzá. Remélem, nem jelent rosszat. Az is lehet, hogy csak a kinti hűtőben és környékén tárolt kajára pályázik :D Meglátjuk, holnap találkozunk-e... 

2008. december 27., szombat

Csak nem bírom ki...

Muszáj megírnom, mert nem hagy nyugodni.
Ma délután elmentünk Piri mamával lottózni, mert láttam egy fekete macskát a háztetőn. Közvetlenül a bejárati ajtó fölött ült és nézett rám azokkal a hatalmas, zöld szemeivel. De nem is ez a lényeg, hanem hogy a lottózóban találkoztunk az unokatestvéremmel, Krisztiánnal. Ebben semmi rendkívüli nem lenne, egyrészt, mert marha sok unokatestvérem van, másrészt mert ugye rokonok szoktak találkozni. De Krisztiánt nem látom túl gyakran, nem azért, mert külföldön él(mint pl. Robi), vagy mert nem ér rá, egyszerűen nem állunk olyan közel egymáshoz. Félre ne érts, Kedves Olvasó, nincs köztünk harag, vagy bármiféle ellentét, csak arról van szó, hogy Krisztián apukája afféle fekete bárány volt, sosem volt istenigazából jó a kapcsolatunk, ez persze meghatározta a dolgokat Krisztiánnal is. Lényegesen kevesebbet tudok róla, mint a többiekről, de azt tudom, hogy ő volt az első a Mama unokái közül, aki nősült, ott voltam az esküvőjén, egy Kati nevű dögös vörös lányt vett el, született egy kislányuk, Laura, akit egészen kiskorában láttam, azt sem tudom pontosan, hány éves. Ő volt a Mama első dédunokája, az egyetlen, akit láthatott. Panka volt a második, őt sem láttam már régóta, a helyzet az, hogy eltávolodtunk kissé az apukájától, ez részben az én hibám is és nem tudom, fog-e változni a helyzet. 
De kanyarodjunk vissza a Krisztiánnal való találkozásomhoz. Sok éve, hogy elvált Katitól, egy Móni nevű lánnyal él most, azt sem tudom, elvette-e, de most újságolta el, hogy van egy kislányuk, Léna. Egészen pöttöm még, ennyit tudok és hogy elég sok gond van vele, de Krisztián boldog és ezt jó volt látni, de nem tudtam nem gondolni arra, hogy a Mama milyen boldog lenne, ha látná, hogy már három dédunokája is van, ráadásul mind lány. Ehhez a történethez hozzátartozik, hogy a sok unoka közül csak két lány van, Lolita meg én(merthogy ő az anyai nagyanyám és Hugival meg Ledérrel ugye csak apu közös).
A lényeg tehát, hogy folyton a Mamán jár az eszem, közben ízlelgetem a kicsilány nevét, szerintem csodásan hangzik: Magyar Léna. Kívánom, hogy legyen nagyon boldog és szerencsés, hozzon sok örömet a szülei életébe!

Ezzel még tartoztam

(eredetileg itt egy fotó van a kedvenc angyalkás gyertyatartómról)
Igen, Kedves Olvasó, a kép az Odúban készült. Jön még több is, ha lesz energiám átméretezni és feltölteni őket. 

2008. december 25., csütörtök

Arról, hogy ki mit kapott

Kivel kezdjem? Piri mama határidőnaplót kért és kapott, de olyat, amiben külön oldalon van a szombat és a vasárnap(extra kérések rlz). Ledérke Nővérke kapott egy csini piros üvegtálat, mert a piros az ő színe. Huginak gyűrűt hozott az ünnep, meg gyertyát. Ádibabó dvd-t kapott, nagy kedvencünket, Asterixet nézhetjük, ahogy Britanniában teázik a hős inglisekkel. Lüke kutymorgómnak is volt ajándék idén a fa alatt, piros nyakörvet kapott, mert a régit kinőtte(ne szépítsük,kihízta :D ), de ez egyébként is jobban passzol a piros kockás pórázához, trendi az eb, hiába no. Kedvencnagynéni ajándéka még készül, saját gyártású karkötőt kap, ha feljutok hozzá.
Én mit kaptam? Ipari mennyiségű kagylót(igazi tengeri kagyló), meg egy lovacskás képet szalvétából a Hugitól. Ledérkétől egy pulcsit, meg egy csomag illatos-csillagocskás teamécsest. Apu még a múlt héten vett nekem három könyvet(Ennyire jó voltam idén? A múltkor bezzeg kikaptam, szerinte túl szexcentrikus vagyok....Jé...). Ahhoz képest, hogy az Odúprojekt után nem is számítottam semmiféle ajándékra, ez egész jó arány...Bár a két évvel ezelőtti ajándékot (első bekezdésben a lényeg) úgysem lehet túlszárnyalni :) 
Az ünnep mégsem az ajándékoktól volt szép.Egész nap együtt voltunk, sütöttünk-főztünk, este pezsgőztünk is Ledérkével meg Piri mamával, Szobanövény úr mondta, hogy alkoholista nőstények vagyunk, de nem baj az, nekünk jól áll. :P 

2008. december 24., szerda

Karácsony


Szeretnék minden kedves olvasómnak, barátomnak, blogfriendemnek ezúton is nagyon boldog, békés karácsonyt kívánni!
Csók!
Norewa

2008. december 22., hétfő

Ajándékok

Jaj, hát ez nagyon édes! Az történt, Kedves Olvasó, hogy mára volt betervezve némi ajándékosztás bizonyos hölgyeknek (súgok: Viácskának és Tindo-channak ). Az Hisztiben beszéltem meg találkozót Viával, Tindoval nem egyeztettem, mert napok óta nem lehet rávenni semmire sem. Milyen az én formám? Hát persze, hogy bizonyos bevásárlóközpont bejáratában botlottam bele kedves barátnémba. Jól el is rángattam magammal, volt nagy öröm, mikor odaadtam a kis csomagot, mert kiderült, hogy a leányzó legyezőmániás, akárcsak én, úgyhogy ebbe alaposan belenyúltam(mert legyezőt vettem neki). Viácska a buszon kapta meg a maga csomagját, könyvet vettem neki, mert ő meg Japánért rajong (volt hangulat, BKV rlz). 
Ledérkének van még ajándék, meg huginak, valamint a kutyát is meg akarom lepni, de nem valószínű, hogy eljutok addig, hogy vegyek neki valamit. Ja, ne feledkezzünk meg Babóról(aki az én unokaöcsém és a titkos szerelmem), ha bárkinek van tippje, hogy mivel lepjem meg az én négy és fél éves szőke lovagomat, az üvöltsön(izé, kommenteljen és nem, a guminő nem jó neki, ahhoz még kicsi :D ). Egyébként meg karácsonysztrájk, senkinek nem veszek semmit, sütni hajlandó volnék, ha működne a sütőm, de sajnos nem :P

2008. december 19., péntek

Mindenféle, de főleg az eb

Nem tudom eldönteni, hol jobb. A szép és tiszta Odúban, ahol körülvesznek a könyvek, a szép új bútorok, meg az az isteni ágy, vagy Piri mamánál, ahová olyan sok emlék köt? 
Ami biztos, hogy füstölőillatú a laptopom(nem tudom, miért és hogyan) és hogy New York teljes metróhálózata díszeleg rajtam, a kockás pizsamaalsómnak meg lyukas a lába köze. Az ágyam hepehupás, de nem baj, Ari rajtam fekszik, horkol és biztos szépeket álmodik, mert ötpercenként cuppog egy sort és innen tudom, hogy szépet álmodik.
Nagyon édes volt ma egyébként, hagyta, hogy tizenkét órát aludjak egyhuzamban, eszébe se jutott felébreszteni azzal, hogy pisilnie kell, sőt, még ő volt felháborodva, mikor közöltem, hogy mostmár bizony illene felkelnünk, hasunkra süt a nap(ebben az értelemben jogos volt a felháborodása, tekintve, hogy szakadt az eső). Végül csak hajlandó volt lemászni a mellkasomról(kiskora óta úgy alszunk, hogy rajtam fekszik, többnyire a mellkasomon), felkeltem tehát, megfürödtem, felöltöztem, átmentem, ebédeltünk Ledérkével, aztán lementem a kétbetűs drogériába, ahol érzem, hogy fontos vagyok. Vettem ezt-azt, utána gondoltam egyet és benéztem Ádámhoz a hangszerboltba, mondván, hogy ott legalább meleg van és szívesen látnak. Jó volt látni, elökörködtünk, aztán a haverjával elmentek hamburgerezni én meg összefutottam Édes Mostohámmal és eszembe jutott, hogy fel kell hívnom a húgomat, meg is tettem, de csak később, mert nem tudtam, van-e edzése vagy bármilyen programja. Hazajöttem, bevágtam az ebet a kádba, mert szegénykém elég büdös volt már. Marha aranyosan oldottuk meg ezt a fürdés dolgot, eblányról ugyanis köztudott, hogy fél a vízsugártól, viszont az baromira tetszik neki, mikor fürdök. Mivel nem igazán szerettem volna csurom víz lenni(mert Ari fröcsköl meg ugrál, ha zuhanyoztatom), fogtam magam, bedugaszoltam a lefolyót és engedtem neki egy kis vizet, épp csak annyit, ami ellepte a kis lábikóit, hadd pacsáljon, míg én mosdatom. A módszer bevált, hagyta magát fürdetni, még élvezte is. Csak akkor lettem vizes, amikor magamhoz öleltem(valahogy ki kellett vennem, lehetőleg úgy, hogy ne tudjon meglépni és mindent összevizezni). Hatalmasat játszottunk, meg birkóztunk, megtöröltem, most meg ötpercenként végigszagolom, mert finom az illata, meg a szőre is selymes lett. Imádom :)
Szívesen magammal vinném Pestre, de nem tetszene neki. Tudom, már próbáltuk, mikor a régi lakásban laktam. Ráadásul a mostani szomszédaim elég zajosak, úgyhogy folyton ugatna meg morogna. Az autókkal sincs kibékülve, csak utazni szeret bennük. Ott folyton le kéne mászkálnunk itt meg van hol szaladoznia napközben, meg hát a lépcsőzés nem is tenne jót a gerincének. Marad, én meg járhatok haza minimum kéthetente, mert ha nem jövök, magába roskad. Olyankor nem eszik, csak hever az ágyamban egész nap és bámul maga elé, előadja a "kutyadepresszió tankönyvi példája" című drámát, kirágja a pizsamám lába közét, inhalál a kispárnámból, nyüszít, nyögdécsel, látványosan szenved. Ha Piri mama véletlenül erre téved, ránéz, mintha azt kérdezné: Mamim, hová dugtad a gazdámat? Ilyenkor a Mami kétségbe esve hív, hogy jöjjek haza, amint lehet, mert a törpi éhenvész, én meg már számolom a napokat, hogy mikor jöhetek és hogy ő meddig bírja ki. Aztán vagy ráveszik valahogy, hogy keljen fel és egyen, vagy idejében hazatolom a képem. Olyankor aztán jön az ugrálás, az örömvakkantás-nyüszögés, meg az intenzív farkcsóválás, nem is ő csóválja a farkát, hanem a farka őt és ilyenkor sírhatnékom támad, mert boldog vagyok, hogy van valaki, aki feltétel nélkül képes engem ennyire szeretni és akinek édesmindegy, hogy szép vagyok-e vagy csúnya, le vagyok fogyva, vagy épp visszaszedtem, amit nagy nehezen leadtam. Mert őt nem érdekli, mi van rajtam, mit csinálok, miért és hogyan, hová megyek, kivel vagyok, csak örül, hogy vagyok és én örülök, hogy van.
Szeretem. Kell ezt magyarázni?
(Van a világon mégegy idióta, aki képes ilyen érzelmes, már-már csöpögős postot írni a kutyájáról?)

2008. december 17., szerda

Veni, vidi...


-Mit mondana Julius Caesar, ha most kellene egyetemre járnia?
-Jöttem, láttam, de alig győztem a sok vizsgát.
Osztom a véleményt, pedig a mai még csak az első volt. Holnap még van dolgom, péntektől januárig szabad vagyok, "csak" tanulok. Addig is csók, ha lesz időm, jelentkezem!

2008. december 13., szombat

...

Mert nekem kezecském, lábacskám, hasacskám és agyacskám van. Így, csupa kicsinyítőképzővel, és persze még mindig hatéves vagyok és úgy kell szorítani a kezecskémet, mikor megyünk az utcácskán, hogy elfehérednek az ujjacskáim. Mert én még gyerek vagyok. Szerintem(és a születési anyakönyvi kivonatom szerint) meg már elmúltam húsz. Jó lenne, ha ez tudatosulna mindenkiben. 

2008. december 9., kedd

Nem lehet ekkora szerencsém...

Most olvastam kurzusfórumon, hogy hosszabbítást kaptunk, a szövegkritika dolgozatot nem a héten, csak a jövő héten kell leadni, legalábbis azoknak, akik januárban vizsgáznak és mivel én januárban vizsgázom...Áhh, szuper! Ezt most meg kellett osztanom, mert nagyon örülök, lesz időm mindenre :) 

2008. december 8., hétfő

Hogy is volt ez?

Mesélek egy kicsit a szakításról. Csak hogy ne aggódj, Kedves Olvasó.
Tudtam, hogy nem fog működni. Talán mert alkalmatlan vagyok rá, talán mert nem volt időnk egymásra, talán mert távkapcsolat volt. Kapcsolatnak is csak kis jóindulattal lehet nevezni, nem történt semmi. Csak ott volt az érzés. Egy idő után meg már az sem. Egyszerűen eltűnt, gyakorlatilag egyik napról a másikra. Ő is tudta, én is tudtam, hogy így nincs értelme. De ő nem tudta, hogy én tudom, én nem tudtam, hogy ő tudja. Ha nem kerestem, ő sem keresett. Aztán egyik este mondta, hogy beszélnünk kellene, mondom szerintem is. Csütörtök este találkoztunk az egyetemi jegyzetbolt előtt. Félrehúzódtunk, olyan volt az arca, mintha valami rémeset akarna tenni, mire megkérdeztem, hogy halálos ítéletet készül közölni, vagy csak szakítani akar? Meglepődött. "Honnan tudod?" Akkor elmondtam, hogy már egy ideje éreztem, hogy ez nem megy. Megegyeztünk, hogy nincs harag, elmondta, hogy attól félt, összetöri a szívemet. Ez csak azért vicces, mert én is attól féltem, hogy összetöröm a szívét. Végül persze senki sem tört össze semmit, illetve de, némi forralt bor után magamat sikerült, de nem vészes és nem is tartozik a tárgyhoz. Szóval élek, megvagyok, nem omlottam össze. Nem fáj.
Megint jöhet a szinglipuffogás meg a rosszalkodás, aztán meg lesz, ami lesz. 

2008. december 7., vasárnap

Dilemma

Legyek bátor és igyak sört, vagy legyek rendes és igyak inkább ásványvizet? 
Én egy sikeres, csinos, okos fiatal nő vagyok. És persze bátor. Sörre fel! De. 
Mert mindig jön egy de. Egyedül inni ugyebár tré. Igazából elő szokott ferdülni, hogy egyedül iszogatok(nyugtass meg, Kedves Olvasó, hogy ez még nem alkoholizmus), nem gyakran, mondjuk úgy évente egyszer, többnyire ilyenkor télen. Hozzá tartozik a dologhoz, hogy elég elcseszett hétvégém volt bizonyos alkoholfüggő hímnemű egyednek köszönhetően, valamint nem is szeretem én annyira a sört. De. 
Mert mindig jön egy de. Megkívántam, szomjas vagyok, pillanatnyi öröm kell, vagy nem tudom. Nem is keresek rá okot. Jólesik és nem érdekel mások véleménye,mert egy sikeres, csinos...satöbbi. Kérdés ezennel eldöntve. Akar valaki csatlakozni? Van mégegy üveg... ;) 

2008. december 4., csütörtök

Over

Eddig tartott. Két hónap után újra előszedhetem a Puffogó Szinglit. 

2008. december 3., szerda

Vihar előtti csend...

Csak a holnap délutánt meg a péntek délelőttöt éljem túl! Kedves Olvasó, ha egy kicsit is szeretsz(kedvelsz), szépen kérlek, drukkolj! Köszönöm. Majd jelentkezem! 

2008. december 1., hétfő

Mi lennék, ha...


...hónap lennék: édes november
...a hét egy napja lennék: csütörtök
...a nap egy idöpontja lennék: pirkadat
...bolygó lennék: Hold
...tengeri állat lennék: delfin
...cím lennék: könyvcím
...berendezési tárgy lennék: ágy
...bűn lennék: bujaság
...történelmi személy lennék: nem tudom, de biztosan nő lennék...
...folyadék lennék: cián
...drágakő lennék: zafír vagy smaragd
...fa lennék: tölgy
...madár lennék: mily meglepő...holló :)
...szerszám lennék: kombinált fogó
...virág lennék: fehér kála
...időjárás lennék: hóesés
...mesebeli lény lennék: boszi
...hangszer lennék: zongora
...állat lennék: zsiráf vagy macska
...szín lennék: piros
...érzelem lennék: szerelem
...zöldség lennék: hagyma
...hang lennék: sikoly
...elem lennék: víz
...autó lennék: fekete VW bogár (a régi)
...dal lennék: John Lennon: Imagine
...film lennék: Ház a tónál, vagy valami hasonló szerelmes
...könyv lennék: meséskönyv, mondjuk Benedek Elek
...étel lennék: csokitorta
...hely lennék: könyvtár vagy hálószoba
...íz lennék: keserédes
...illat lennék: rózsa vagy magnólia
...hit lennék: nem tudom...
...testrész lennék: kéz
...arckifejezés lennék: boldog, őszinte mosoly
...tanóra lennék: irodalom vagy történelem
...rajzfilm lennék: A kis hableány
...mértani alakzat lennék: kör
...szám lennék: 7
...ruhadarab lennék: szoknya
...ékszer lennék: karikagyűrű
...kiegészítő lennék: kalap vagy kasmírsál
...szeretet megnyilvánulása lennék: ölelés
...rovar lennék: lepke
...gyümölcs lennék: eper
...sminkes cucc: púder
...festmény: Klimt lennék, mondjuk a Csók
...szobor: nem tudom
...épület: a milánói dóm, mert akkor a tetőmön állva látni lehetne a hófödte hegyeket :)
Nem adom tovább, én is loptam. El szabad csenni, ha tetszik, nem harapok érte :)

Mozgáshiány, avagy fitness-bérlet ingyen

Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar kiütközik a mozgáshiányom. Ma tipográfia után Idával(aki egy csoporttársam) úgy döntöttünk, elsétálunk a Kálvinig, ahol én majd jól felpattanok a buszra, ő meg metrózik. Hát nem. Szétváltunk és én reflexből mentem tovább, benéztem egy boltba, amit még Viával találtunk szeptemberben, aztán sétáltam még egy kicsit a Szentkirályi utcáig és csak ott szálltam buszra. Hazaérve rohamléptekkel jöttem fel a lépcsőn(anélkül, hogy fogtam volna a korlátot, ami nálam nagy szó), majd betettem egy dalt és táncra perdültem(Hevia: Tanzila, ez olyan "nem tudsz rá nem mozogni" zene). Írd és mondd, Kedves Olvasó, színjózanul táncoltam. Csak úgy, magamnak. Nincs még vége, most is jár a lábam, lehet mindjárt keresek valamit, amire jól lehet mozogni. Mibajomvannekem?!