2011. május 25., szerda

Miért?

A ház, ahol felnőttem, odavan. Elvitte a bank. Miért?
A lakás, amit olyan nagyon szeretek, veszélyben. Az APEH nem hajlandó elismerni a TÉNYT, hogy KIFIZETTEM az illetéket az utolsó fillérig. Vinni akarja a bank(nem hagyom). Miért?
Anyám élete darabokban. A karrierje derékba tört. Miért?
Azok, akik segíthetnének, a kisujjukat sem mozdítják. Miért?
Azok, akik hasonlóan rossz helyzetben vannak, mint mi, erőn felül is próbálnak segíteni. Szállást adnak, támogatnak. Anyagilag, lelkileg, mindenhogy. Nem lehetek nekik elég hálás. Csupa jót tesznek, de van, akinek ez nem tetszik és kígyót-békát mond rájuk. Miért?
Lehet, hogy a Napló fedelét is be kell csuknom. Végleg.
Nem magamat sajnálom. Én fiatal vagyok, most fogok elkezdeni élni. Bárhol megtalálom a helyem. Mindenütt Norewa maradok, sehol sem adom fel önmagam. De mi lesz az Édesanyámmal? Csak őt féltem.
A hitem mindezek ellenére töretlen. Bízom abban, hogy az Istenek megmutatják nekünk, merre van előre. Hangosan imádkozom, hátha látok egy pici reménysugarat. De jelen pillanatban nem látok fényt az alagút végén. 
Miért történik ez velünk? Mi rosszat tettem, hogy ezt kell végigcsinálnom? Miért van az, hogy még ennek ellenére is az jár a fejemben, hogy ÉN hogyan oldhatnám meg mások baját?