2009. január 30., péntek

Pár szó az új sablonról

Nekem szegezték ugyanis a kérdést: miért? Miért ilyen, miért nem volt jó a régi? Nos, a régi is csodás volt, büszke voltam rá, amiért magam is össze tudtam pakolni egy épkézláb sablont, nem kellett hozzá senki. De túl babás, túl szűzies, túl fehér volt. Én nem ilyen vagyok. Tudok nagyon édes, nagyon kedves, nagyon szeretnivaló lenni, pont mint a régi sablon azzal a kék lepkével. De ez a mostani sokkal inkább tükrözi az egyéniségemet. Cirádás betűk, mint a régin. Egyszerű, mégis elegáns. Nőies és nagyon-nagyon fekete. Lehet, kissé ijesztő. Nem bánom, az emberek többsége a tartalom és nem a dizájn miatt jön ide. Akinek esetleg nem tetszik, tudom ajánlani a feedreadert(teszemazt google readert, némelyik böngészőnek van saját), ott csak a tartalom jelenik meg, a sablon nem. Mert ez bizony jó darabig így marad. Félre ne érts, Kedves Olvasó, nem vagyok depressziós, nem gyászolok, nem lettem nagy hirtelen egy sátánista szekta tagja. Ettől nem leszek sorozatgyilkos, művámpír, megkeseredett ember. Maradok, aki voltam. Új külsővel, változatlan tartalommal. Talán egyszer visszarakom a régi sablont. Talán. Kicsit hiányzik, már úgy hozzászoktam...

2009. január 29., csütörtök

Vásároltam...

Néhány apróságot bizonyos svéd lakberendezési áruházban. Vettem legelőször is poháralátétet, ami színben és anyagban passzol a (tök máshol vett) tányéralátétekhez. Ezen kívül megleptem magam egy almaszeletelővel, mert győzött a lustaságom. Tudni kell ugyanis, hogy az almát igazán csak cikkekre vágva szeretem, viszont utálom felcikkezni, maradt tehát ez a megoldás. A szatyorba került még egy csomag(négy darab) csíptetős képkeret(már tudom, mit fogok beletenni), három darab szoknyához való akasztó, egy fehér kaspó az új virágomnak, egy jégkockatartó, a végén pedig egy kisasztal, ami passzol az ágyamhoz. Össze is raktam itthon, ami csak azért érdekes, mert még életemben nem volt csavarhúzó a kezemben fél percnél tovább(annyi idő volt visszacsavarozni a napszemüvegem jobb szárát). Még nem tudom pontosan, mi fog rákerülni, de van időm kitalálni. :)

2009. január 28., szerda

Átszínez

Ne aggódj, Kedves Olvasó, nem marad bordó, csak idő kell, míg átpakolom az egészet(mindeközben kirakok egy Under Construction táblát). Nem jó móka, de mindent a népszerűségért :P

2009. január 26., hétfő

1000 nap

Szerettem volna megírni az ezredik nap postját, de nem jött össze, meg amúgy is magamat ismételném. Volt itt öröm, bánat, szerelem, szakítás, okoskodás, észosztás, gasztro, nevetés és könnyek. Beleláttál az életembe, Kedves Olvasó. Ezután sem lesz másképp, maradok aki voltam és nincs az a cenzúra, ami befogja azt a lepcses számat, akarom mondani korlátozza az ujjaimat a klaviatúrán. Egyébként vége a vizsgaidőszakomnak, hurráhurrá éljenéljen, S. meg hiányzik. Francba...

Szembetűnő változás

Új sablon. A régi túl szűzies, túl fehér volt. Persze mondhatod, Kedves Olvasó, hogy ez a mostani meg gyászos, nem tehetek róla, a végletek embere vagyok. Lehet, hogy visszacsinálom(mert bármikor visszacsinálhatom), ha emiatt csökken a népszerűségem... De most jó és pont. Komment formájában várom a véleményeket.

2009. január 25., vasárnap

Süket fülnek, vak szemnek írok én...

Nem is tudom, hol kezdjem. Nem tudom, hogy fogalmazzam meg, amit érzek. Csalódott vagyok, haragszom rád, de mindazok ellenére, amiket mondtál, tettél, még mindig szeretlek.
Iszonyatosan fáj, amit most csinálsz. Gyakorlatilag ugyanazt csinálod most, mint amit akkor régen, mikor még egy család voltunk. Édesanya kidolgozza a belét, te meg ahelyett, hogy segítenél, tartod a markod. Tudod, ha nekem gyerekem lenne, inkább éhen döglenék, minthogy tőle vegyem el a kenyeret. Persze mondhatod, hogy már másik családod van, nekik szükségük van a pénzre. Igen ám, de nekik sem adsz. Fontosabb a kocsi, a sör, a póker, a foci. Mindig voltak és mindig lesznek érdekesebb dolgok a nővéremnél, nálam, a húgomnál. A gyerekeid vagyunk, de te ezt szereted elfelejteni. Meglátjuk, rajtunk kívül lesz-e valaki, aki egy pohár vizet ad, ha majd öreg és beteg leszel. Hogy vajon más hajlandó lesz-e pelenkázni, amikor már annyira leépülsz, hogy magad alá csinálsz. Persze nem kívánom, hogy így legyen, de a lehetőség fenn áll és közlöm, hogy kizárólag ránk számíthatsz.
Biztosan hálátlannak fogsz tartani, az is lehet, hogy egy életre meggyűlölsz, ha lesz bátorságom odaállni eléd és mindezt a szemedbe mondani. Az a baj, hogy félek attól, hogy elveszítlek, mert ahogy mondtam, még mindezek ellenére is szeretlek.
A múltkor a képembe vágtad, hogy miattam fogsz koldusbotra jutni, és én hülye, majd' beledöglöttem a bűntudatba, hogy milyen utolsó szemét kis követelőző dög vagyok. Ebben nagyon jó vagy, bűntudatot ébreszteni bennem remekül tudsz, de neked sosem volt. Nem volt bűntudatod, amikor kihagytad az elsőáldozásomat, nem érdekelt, amikor a szalagavatómon sírva kértelek, hogy ugyan táncoljunk már, ilyenkor minden lány az apukájával táncol. Még mindig a fülemben cseng, hogy Édesanya szinte rádparancsolt, végül megtetted, de nem szívesen. Nem volt bűntudatod, amikor évekig felém se néztél, még csak fel se hívtál. Nincs bűntudatod, amikor elkéred a pénzt, amikor más fizeti, amit neked kellene. Nincs bűntudatod a tizensok évnyi gyerektartás miatt. Hidd el, jól jött volna, nem költöttük volna baromságokra. De nem is az anyagiakkal van itt a fő probléma, hanem a törődéssel, a támogatással. Sosem voltál mellettem és még csak azt sem tudom, büszke vagy-e rám azért, amit eddig elértem. Én az vagyok magamra, mert nélküled is ember lett belőlem. Talán nem vagyok tökéletes, talán nem cselekszem mindig helyesen, de az ország legjobb egyetemére járok, igyekszem függetlenedni és a későbbiekben viszonozni mindazt, amit Édesanyától és a család többi tagjától kaptam. Többek között Keresztaputól, Ledérkémtől, Kedvencnagynénitől és Lolitától. Érdekes, te valahogy kimaradtál a felsorolásból. Mondd, nem fáj? Nem mardos a bűntudat? Hát persze, hogy nem. Mert a te füled süket az én hangomra, a te szemed vak...Mert neked csak a saját jóléted számít, téged nem érdekel más.
Csak ismétlem önmagam. Nem kérek semmit, csak hogy nyisd ki a szemed, nézz rám, hallgass végig. Szeress csak feleannyira, amennyire én szeretlek, de érezzem, ne csak mondd. Soha nem kértem tőled igazán semmit, most kérek. Tegyél azért, hogy szebb, jobb életem legyen. Törődj velem, velünk. Nőj fel, gyerekeid vannak!
Szeretlek és ne haragudj, de le kellett írnom és előbb-utóbb ki kell mondanom.

2009. január 22., csütörtök

A "love story", ahogy én élem meg...

Elment és én azóta is érzem magamon az illatát. Nem akarok szerelmes lenni, nem is biztos, hogy alkalmas vagyok én erre. De mégis, valahányszor az ablakban száradó rózsára pillantok, eszembe jut. A csókja íze, az ölelése, hogy reggel együtt ébredtünk és kávét főzött nekem, pedig nem is tudja, hogy szeretem(két kanál tejpor, egy kanál cukor.Esetleg kettő. Ha van bontva tej, akkor sok tejjel szeretem ofkorsz).
Ma ültem a nappaliban, zenét hallgattam és eszembe jutott Lencsés, és hogy milyen átéléssel mondja, hogy "gothic" és hogy mi ketten akkor este és másnap reggel ezen milyen jókat nevettünk. Az egész helyzet annyira hátborzongatóan sorsszerű és vicces egyszerre. Ha akkor, ott mást veszek fel, mást mondok, talán sosem...De, akkor is, biztosan, mert É. szerint látni, érezni, még ha nem is vagyok épp úgy öltözve, mert a helyzet úgy kívánja. Stílus, életforma ez, ami nyomot hagyott rajtam. Belém ivódott, átformált, magáévá tett, magamévá tettem. És úgy tűnik, Neki ez tetszett.
Éjjel hozzábújtam. Határozottan emlékszem egy pillanatra, amikor lecsúszott rólam a paplan. Átölelt, rámterítette a sajátját, mert én nem találtam a padlón. Később persze meglett, de akkor már nem engedett el. Évek óta(!) nem bújtam senkihez alvás közben, már nem is emlékeztem rá, milyen az. Biztonságot nyújt, átmelegít. Azt az érzést kelti, hogy fontos vagy, jelentesz valamit. Létezel. Jó érzés, nem akarom elengedni.
De beleélni sem akarom magam, mert abból megint csalódás lesz és biztos vagyok benne, hogy most nem lesz erőm ahhoz, hogy egyedül másszak ki a gödörből. Egyszer már majdnem ottragadtam...
Szóval csak várok, tőlem szokatlan türelemmel, és igyekszem nem hibázni.

2009. január 21., szerda

Carpe Noctem!

Drága S.! Köszönöm a tegnap estét és a ma reggelt! Csodás volt.
A rózsád vörösből lassan bíborrá változik, percről percre egyre sötétebb és egyre szebb.
Jó utat haza!
Csók!
N.

2009. január 20., kedd

Legyen már vége...

...a vizsgaidőszaknak! Kikészít az alváshiány, későn fekszem, korán kelek, maximum négy órát, ha alszom, elegem van. A későn fekvés még rendben van, bagoly vagyok, szeretek sokáig fennmaradni, bár ez attól is függ, mennyire pörögtem napközben. A legjobb az, ha sokáig fennlehetek(akár pirkadatig) és aztán sokáig(délig vagy akár tovább) alhatok. Persze ez nem összeegyeztethető az egyetemmel, pláne nem a vizsgaidőszakkal, marad hát a kevés alvás, szorgalmi időszakban a "fordított élet", azaz viszonylag korán fekszem, korán kelek, úgy élek, mint a "normális ember". Hosszú távon annyira ez sem jó, kitalálhatnák már az éjszakai előadásokat(bár tavaly a latinom este nyolckor kezdődött, jó lett volna, ha nem lett volna előtte x előadásom, másnap reggel meg szemináriumom, amit esélyem sem volt ellógni...), örülnék és valószínűleg sokkal jobban teljesítenék.
Ez van. Most is az tartja bennem a lelket, hogy este programom van, de ez már egy másik történet, majd elmesélem.

2009. január 19., hétfő

Felfedezés

Rájöttem, hogy határozottan jó hatással van rám, ha az új, rózsaszín (?!) bögrémből iszom a reggeli első kávémat. "Úristen, mi ez a förtelem a kezemben?!" Máris felébredek.
Szeretem, mikor Kedvencnagynéni vásárol, fogalma sincs arról, milyen színeket szeretek. Nem, Kedves Olvasó, nem csak a feketét szeretem. Sötétlila, borvörös, tűzvörös, karmazsinpiros, olívazöld, smaragdzöld, bézs, sötétszürke és még sorolhatnám. A kékért nem rajongok, különösebben a sárgáért sem(ez már csak azért is vicces, mert a fürdőszobámban a fehér mellett ez a két szín dominál, de hát istenek, ez van), a rózsaszínt egyenesen gyűlölöm(kb háromévesen volt egy rózsaszín kockás ruhám, meg később, úgy tízévesen egy virágos, de már akkor utáltam a színét, csak azért hordtam, mert jótékonyan eltakarta a hasamat, meg a már akkor méretes fenekemet). Ez nem ilyen hű de gothic dolog, egyszerűen nem szeretem és kész. Irritál. Ha valami, ami tetszik, vagy hasznos, csak rózsaszínben kapható, inkább lemondok róla.
De a bögre jó hatással van rám. Jól jön így vizsgaidőszakban. :)

2009. január 17., szombat

Újabb délután Keresztapuval

Ma is kirándultunk édeskettesben, mert az jó. Villamosoztunk, aztán átsétáltunk a Lánchídon, onnan siklóval felmentünk a várba, ahol sétálgattunk, fotóztunk, sütiztünk(nem reklámozom a cukrászdát, de itt volt szerencsém először a tökéletes tejszínhabhoz). Sokat kellett várni az asztalra, mert pici a hely, de hangulatos, egy tizennegyedik századi házban van. Készült kismillió kép a várról, a Halászbástyáról, a Parlamentről, hihetetlen volt az egész délután, jó lenne, ha több ilyen lenne...Talán egyszer :)

2009. január 15., csütörtök

Egy délután Keresztapuval

Érdekes napom volt, olyan reggel öt tájban indult az asszír királyokkal, aztán folytatódott egy kávéval meg rántottával három tojásból. Nyolckor indultam el itthonról, fél kilencre értem a terem elé, ahol vizsgáztam. Tízre végeztem, lementem Miklósékhoz a Jegyzetboltba, kaptam tőlük csokit, aztán hazajöttem. Épphogy lecuccoltam, szólt a kaputelefon, megjött Kedvencnagynéni meg Keresztapu(aki Robi). 
Beengedtem őket, elmentünk az ügyvédhez Keresztapuval kettesben, elég korán végeztünk, akkor kitaláltuk, hogy elmegyünk sütizni. Sétáltunk tehát a Kossuth térig, vettünk Keresztapunak napijegyet (Norewa rendes lány, neki van bérlete), közben elkezdett havazni. Robi fotózgatott, aztán villamossal mentünk tovább, Lánchidat meg budai oldalt fotóztunk a hóesésben, végül becsüccsentünk sütizni meg kávézni. Somlói, Sacher torta, latte, aztán csatlakozott Emil, aki Keresztapu régi barátja, ő frissen facsart narancslét ivott(azt mondta, fogyókúrázik :P ), beszélgettünk, a fiúk cigiztek, megbeszéltük, hogy Emil átjön, aztán fizettünk és elindultunk haza. Azaz indultunk volna, de ehelyett sétáltunk a belvárosban, mert elállt a hóesés, Váci utca, Vörösmarty tér, benéztünk a Vass cipőboltba, mert Robi szeretne venni egy cipőt Makotonak, a lakótársának, persze nem volt negyvenes, de mindegy is, mert sétáltunk tovább, egészen a Kálvinig. Útközben bementünk egy közértbe, hátha tartanak gint, de nem, úgyhogy Keresztapu nem iszik gint. Ez van :) A Kálvinon felpattantunk egy trolipótlóra, hazafelé újabb közértet és egy kagylósbenzinkutas shopot is útbaejtettünk, de gin nem volt sehol. Hazajöttünk háromnegyed ötre, Kedvencnagynéni csirkesalátával várt, rendet csinált(ezúton is köszönet érte, mostanában élni sincs időm). Vacsi után képeket néztünk, most papírokat töltögetünk, de már Keresztapu is ásít :)
Nagyon hiányzott már, szeretem nagyon és velem fog aludni, dejónekünk :P

2009. január 14., szerda

Nem haltam meg

Ne aggódj, Kedves Olvasó, élek még, csak nem érek rá blogolni. Mesélnivalóm akad bőven, ha vége a vizsgaidőszaknak, írok. A kommentelőktől is elnézést kérek, majd válaszolok, ha megint lesz 10 percem :) Most csak annyit: itthon van Keresztapu és örülök, holnap jön hozzám, megnézi a fészkemet, itt is alszik meg minden, csak éljem túl a délelőtti vizsgát...

2009. január 3., szombat

2009

Először is boldog új évet mindenkinek! Ezer bocs és egy anyamedve, nemnagyon van időm blogolni(másra sem...), mert buli van buli hátán, holnaptól meg gyomorgörccsel fűszerezett intenzív tanulás, hurrá, vizsgaidőszak, fogkrémes póló otthon, kiskosztüm az egyetemen(igen, Kedves Olvasó, van kosztümöm, nagyon csinos darab, szoknyás természetesen). 
Ledérke meg tegnap volt huszonnyolc, isteni buli volt, sakálvokállal, Eddával, ugrálással, sok röhögéssel, persze Ledér sírt is, a röhögéstől, Piri mama szórakoztatta, míg én daloltam. Táncoltam egy seprűvel, meg Mindannyiunk Édesapjával, Szabó kevert epres koktélt, Piri mama meg hozta a formáját.
A Szilveszter az egy érdekes történet volt, nem terveztem ivászatot, de hát ember tervez, Norewának meg folyton újratöltik a poharát, nehogy érzékelje, mennyit vedel. Nem volt sok, de a pezsgő az, ami azonnal a fejembe száll, de nem volt gond, vigyorogtam nagyokat, jókat ettünk, volt narancsos sertés, zellerkrémleves, csokis brownie dióval, libamájpástétom, tárkonyos leves, ha válogatni akartál, meg prágai pulyka. A málnával töltött őszibarackot nem mertem megkóstolni, csak másnap nyalogattam a maradék rózsaszín habot egy kiskanálról, mert édességre vágytam, kikanalaztam a habzsákot. Lesz ám majd valamikor sütirecept, mert csak, ha nem fulladtam bele a vizsgaáradatba. Addig is csók, majd jelentkezem!