2013. július 27., szombat

A sós csodáról

Egy korábbi bejegyzésben említettem az Ocean Salt-ot. Ez egy arc- és testradír, én mondjuk főleg az arcomra használom már majdnem három éve. Így néz ki:
(a kép a Pinterestről való)

A fotón látható példány a 250g-os kiszerelés, nekem 100g-os van.

Pro: elég hetente egyszer használni (kb borsónyi mennyiség kell belőle), finom az illata (só, avokádó, vodka és lime szerepel az összetevők között), vicces színe van, a kis kiszerelés kitart kb egy évig, nem csak arcra jó (epiláláskor használom a lábamra is, azóta nincs szőrtüsző-gyulladásom), uniszex, gyakorlatilag megszünteti a bőrproblémákat (az enyémeket legalábbis, vegyes és extra érzékeny bőröm van, ami a száraz részeken NAGYON száraz), nem drága (a kozmetikusomnál ennyibe kerül egy sima arckezelés, extrák nélkül, ez a cucc meg fullextrás, és mint említettem, egy évig kitart)

Contra: vigyázni kell a nagyobb sószemcsékkel, baromira tudnak karcolni (mondjuk értelemszerűen nem izomból radírozod le a saját arcodat), hajlamos kiszáradni (szóval mindig jól zárd le a tégelyt)

Bővebb infót itt találsz róla, meg a LUSH többi termékéről is, egy részükről a továbbiakban én is beszámolok. 

2013. július 26., péntek

A munkáról

Mert ugyebár a nyelviskola, ahol angolt tanítottam, megszűnt, januártól mostanáig kerestem valami épkézláb melót. Kismillió önéletrajzot küldtem szét, vagy tíz helyről válaszoltak (volt, ahonnan élből elutasítás jött), négy interjún voltam, ebből az első egy ingatlaniroda volt, az első próbanap után mondtam, hogy bocs, de én ennyit egész életemben nem hazudtam, mint itt egy nap alatt. Nem bírtam, na. A második interjú jött be, tanítani fogok megint, első körben törit és magyart, de nem akárhogy.
Mindig azzal viccelődöm, hogy onlány vagyok, hát most még jobban nevetek, mert online fogok korrepetálni, bizonyám. Ilyen Magyarországon még nincs, most indul a cég, iskolakezdésig akciósak az órák, tehát most érdemes regisztrálni, órákra jelentkezni, erre a linkre kattintva. Korhatár nincs, bárkinek szívesen adnak órát a tanárkollégák, meg persze én is örülök, ha valaki az Olvasók közül kér tőlem segítséget.
(Egyébként meg óriási egótuning ott látni a nevem)

2013. július 22., hétfő

Csudálatos padlizsánkrém

Az úgy volt, hogy a jómúltkor találtam jó áron padlizsánt, rögtön vettem is kettő darabot, szép nagyok voltak, együtt azt hiszem 75 dekát nyomtak. Agyaltam egy kört, hogy mégis mit kezdjek velük, mert bár szeretem a rakott padlizsánt, nem voltam benne száz százalékig biztos, hogy Pasi is rajongani fog a húsmentes, rizses-tojásos cuccért. Aztán bevillant: PADLIZSÁNKRÉM. Az kell nekünk.

Szükségem volt tehát:
- két jókora padlizsánra
- egy közepes fej hagymára
- kb három evőkanál majonézre
- sóra, borsra

gondoltam rá, hogy cseppentek bele a jalapeno szószból is, de végül elvetettem az ötletet. Fogtam tehát a kis drágáimat, villával jól összeszurkáltam őket, és egy jó képességű tepsi meg némi sütőpapír társaságában elküldtem őket melegebb éghajlatra (azaz egy kéjutazásra a sütőmbe). Azt olvastam, a padlizsánt akkor kell kivenni, ha a héja már ráncos, mert akkor könnyű meghámozni. Így hát amikor már úgy néztek ki, ahogy én fogok ötven év múlva, szépen kivettem őket, aztán lehúztam a héjukat. Mivel alapvetően lusta disznó vagyok, arra gondoltam, botmixerrel pürésítem a húsukat, de aztán inkább villával törtem össze egy keverőtálban. Ezután a durvára vágott hagymát (az alatt vagdostam fel, míg sültek a padlik) is beledobtam a tálba, meg a majonézt. Sóztam-borsoztam, közben befutott Pasi is. Pirítottam pár szelet kenyeret, azokra kentük az isteni krémet. Fejedelmi vacsi volt :)

2013. július 20., szombat

Új téma - beauty

...avagy nehogymár ne legyen beautyblogom. Csak nem akarok új blogot nyitni, ezt is épp eléggé elhanyagolom, épp ezért érzem szükségét egy kis vérfrissítésnek. Szóval diszkrét pillecukrosodás lesz, kérem alássan, mert az jó. Első körben biztosan LUSH termékismertetőket írok majd, Kedves Olvasó, annál is inkább, mert nemrég nyertem tőlük egy kedves kis csomagocskát, szóval lesz miről mesélni. De valószínűleg lesznek outfitpostok is, ezen még gondolkodom egy sort. Nem fog teljesen átalakulni a Napló, továbbra is beszámolok minden másról, csak hát kell az új irány, mert ez így nagyon szegényes.
Az egoblogok kora leáldozott, gasztro kategóriám van már (erről jut eszembe, recepttel is jövök majd), más meg nemigen jut eszembe.

2013. július 19., péntek

Gyors összefoglaló

szülinap: valami fantörpikus volt! Szombat este Aweláékkal négyesben boroskóláztunk otthon, Kutyi nagyokat bújt, meg örömködött (jaj, vendégek, vendégek). Vasárnap kifulladásig mexikói kaja (ebéd az Arriba-ban, vacsora a Tacos Locosban, kifogott rajtam az isteni spenótos quesadillas), meg kaptam Pasitól Libri ajándékkártyát (és tudja, hogy könyvekkel engem el lehet bűvölni), rögtön vettem is könyvet, de még maradt rajta pénz, úgyhogy mindenképp meg fogom venni Urban:Eve Via könyvét, mert TUDOM, hogy nagy szükségem van most rá. Pasi anyukájától meg tegnap kaptam hasábkrumpli-készítő célszerszámot, erre már elég régóta vágytam, baromi gyorsan lehet haladni vele, én meg amúgy mindig bénázok a krumplival, nekem nem ment soha a "késsel csinos hasábokat vágok" dolog. Ja, meg apukám vett nekem fahéjas csokit (és megcsinálta a fregolimat, mert én, liba, tönkretettem a csigát), Aweláméktól meg borocskát kaptam, Piri mamám meg tortát sütött.

munka: állásinterjúkra rohangálok, egy már biztosan megvan, de ott nem fix a fizu, meg a munkaidő is rugalmas, szóval mindenképp szeretnék bevállalni még valamit.

Pasi: változatlanul imádom, egy csoda, a tenyerén hordoz. Szeretek vele élni, szeretem cirógatni, megcsókolni, belebújni, kiskifli-nagykifliben vele aludni. Még mosni is szeretek rá, nem húzom a szám, ha pakolni, takarítani kell utána, örömmel csinálok mindent, folyton azon jár az eszem, hogy mivel tehetném még boldogabbá, mert nekem az a boldogság, ha ő jól érzi magát.

Kutyi: megesett, úgyhogy volt pánikolás, meg állatorvoshoz rohangálás, de semmi para, még egy ultrahangra kell visszacipelni, elméletileg minden rendben van vele, két hormoninjekcióval meg lehetett oldani a kérdést. A doktornő persze inkább az ivartalanítást támogatná, és tudom, hogy egy felelősségteljes gazdi igent mondana rá, de nekem nagyon nehéz rászánni magam, mert mégiscsak Ari unokájáról (Bizsu kölykéről, amúgy szintén Arinak hívják) van szó, szeretném egyszer továbbvinni a vérvonalat.

Piri mamáéknál töltött hétvége: vizsgaidőszak után voltam náluk pár napot, meg most Pasival és Kutyival is, nagyon jó volt, kártyáztunk Húgomékkal, meg szalonnát sütöttünk, citromos sört ittunk, rántott cukkinit ettünk, meg rengeteg friss paradicsomot, voltunk szülinapi zsúron, lestünk mókust, meg ugráltam trambulinon. Csak strandolni nem tudtunk sajna, pedig az jó lett volna, de majd legközelebb.

Egyetem: nem tudom, mi lesz a további sorsom, sokmindentől függ, de ez majd külön post lesz, ha egyszer lerendezem a dolgokat.

2013. július 4., csütörtök

Nem tudom, hová tűnt...

Hihetetlen, hogy öt éve íródott ez a post. Nem érzem magam többnek húsznál (állítólag nem is nézek ki többnek húsznál).