2016. január 9., szombat

Két hét otthon

Most van egy lélegzetvételnyi időm (hétvége van, haha) szóval tudok mesélni.
December 20-án, vasárnap repültünk Budapestre, esti géppel. Mivel még májusban vettük meg a jegyeket, a British Airways-zel repülhettünk (nagyjából ugyanannyiba került így, mint a WizzAir). Ahogy azt már tőlem megszokhattad, Kedves Olvasó, nem volt zökkenőmentes a történet, a reptéren ugyanis kiderült, hogy Pasi csomagja túlsúlyos, az enyém is éppenpont súlyhatáron van, szóval pakolhattuk át a bőröndjét, hála az égnek, semmit nem kellett otthagynunk. Innentől igazából nem volt problémánk a leszállás előtti pár percig, akkor ugyanis Pasi füle annyira bedugult, hogy még másnap is alig hallott, megfájdult a szemöldökcsontja, illetve nekem bedurrant a jobb felső bölcsességfogam, de úgy, hogy másnapra a fél arcom feldagadt, eldugult az orrom (csak a jobb orrlyukam), minden bajom volt, de ez nem akadályozott meg minket abban, hogy programokat szervezzünk magunknak :D A reptéren Piri mamámék vártak, de nem velük mentünk haza, hanem Pasi bátyjával. Későn értünk PilisCsodálatosra, sokáig dumáltunk, emlékeim szerint fél kettő körül feküdtünk le.
Hétfőn tehát félig feldagadt fejjel (illetve Pasi félsüketen és félig-meddig náthásan) bementünk Pestre, hogy találkozzunk Méripoppinsszal. Az eredeti terv az volt, hogy megáztatjuk a kis alfelünket a Lukácsban, de végül fent említett okok miatt módosítottuk a programot. Elmentünk bonbonért a Csokiboltba , mert ezer évvel ezelőtt megígértem magamnak, hogy fogok ott vásárolni, és amúgy is névnapi ajándékot akartam venni Pasinak. Bonbonozás után elsétáltunk a váci utcai Frei Kávézóba ahol kávézás közben átadtuk egymásnak a karácsonyi ajándékokat, részben legalábbis. Innen átmentünk a Blahára, mert kellett ez-az a Müllerből, meg a kézműves vásárban találtam magamnak egy kistáskát, amit jól meg is vettem. Mivel már kellően éhesek voltunk, elvillamosoztunk az Oktogonra és beültünk az Arriba-ba burritot meg jalapeno poppers-t enni, még mindig nem tudom eldönteni, késői ebéd vagy korai vacsi volt-e, a lényeg, hogy kaja után elsétáltunk a Nyugatiig, Pasinak kellett valami a Westendből, én meg beugrottam a Vodafone-hoz egy magyar SIM kártyáért, mert a régi Telenoros valamiért nem működött (és ez itt most reklám, igen, szeretjük a Vodát). Miután ezzel is megvoltunk, elmetróztunk az Árpád hídhoz, ahol jól megölelgettük Méripoppinszt, majd visszabuszoztunk PilisCsodálatosra.
Keddre ledumáltam, hogy Tesómmal találkozom, meg sikerült azt is összehozni, hogy Aweláékhoz felmenjek. Kicsit későn ébredtem, így déltájban értem Tesómékhoz, ahol jót ebédeltem-sütiztem, ittunk kávét, dumáltunk, ajándékokat cseréltünk, megölelgettem Dádimat, aki változatlanul a legtutibb unokaöcsi a világon. Három óra tájban indultam el Aweláékhoz, pont elcsíptem a 62-es villamost, az Orczy térnél majdnem leszálltam reflexből, aztán eszembe jutott, hogy már nem ott lakom. Négyre értem oda, itt szintén ajándékok fogadtak, meg természetesen én sem mentem üres kézzel, Bogyólány lelkesen tépte a csomagolópapírt. Elsőre nem nagyon akart velem ismerkedni, de aztán hamar összebarátkoztunk (újra). Öt óra után megérkezett kedvenc valamikori Főnökasszonyom is. Nyolcig lelkesen dumáltunk, aztán le kellett lépnem, el akartam csípni a fél 10-es buszt, sikerült is.
Szerdán úgy döntöttem, nem tűröm tovább, hogy manóarcom és plusz egy alsó szemhéjam van a hülye bölcsességfogam miatt. Fogtam egy jégakkut és lejegeltem a pofám. Közben jót heverésztem, szórakoztam Pasi unokaöccsével, aki nem mellesleg a keresztgyerekünk is, meg ha már úgy esett, hogy nem szerveztem programot, megcsináltam előre némi papírmunkát meg online tréninget (része a próbaidőmnek). Késő délutánra a duzzanat sikeresen lelohadt, azóta sincs semmi problémám (le is kopogom gyorsan).
Csütörtökön sem mozdultunk ki, inkább készülődtünk a szentestére, ami a szokásos meghitt, családias hangulatban telt, ajándékozás közben jókat nevettünk Keresztgyerkőcön. A vacsora elképesztően finom volt, sült pulyka, krumplisaláta, zöldséges rizs, sült krumpli, sütemények, tényleg minden olyan volt, ahogy szeretjük :)
Pénteken délelőtt Pasi nagynénjéék jöttek ajándékozni, ebédre meg a nagyszüleihez mentünk, ahol (szokás szerint) degeszre tömtük magunkat, krémlikőrt ittunk és Catanoztunk. Este Jocival, Pasi egyik legjobb barátjával ittunk, illetve én igen hamar kidőltem, meg nem nagyon akartam szétcsapni  magam, de majd mindjárt kitérek erre is.
Szombaton Pasi szüleivel autóba ültünk és elmentünk Piri mamához, mert végre nagy nehezen sikerült leszervezni, hogy találkozzanak. Kövezz meg, Kedves Olvasó, több, mint három éve vagyok Pasival, de a szüleink még nem ismerték egymást. Rögtön megkapták a családom egy jelentős részét, a nővéremék igazoltan hiányoztak, Lolita is ígérte, hogy ott lesz, végül nem jött össze. Jó hangulatú ebéd volt, nem mellesleg finom is, sült pulyka (igen, megint) almás-fahéjas burgonyakrokett, majonézes krumpli, krumplipüré, franciasaláta, Keresztanyum zserbója, mákos guba torta, sütőtökös kókuszgolyó, citromhabos álom, csokis fatörzs, mézes krémes, tiramisu, trüffelgolyók...Szóval sokadszor degeszre tömtük magunkat, aztán elköszöntünk Pasi szüleitől egy időre, mert ők hazamentek, mi maradtunk Piri mamánál pár napot.
Vasárnapra mozijegyünk volt, délelőtt nagyrészt lustálkodtunk, aztán átjöttek Hugiék, velük meg annyira eldumáltuk az időt, hogy majdnem lekéstük a FILMET. Hogy mit néztünk? Természetesen a Csillagok háborúja új részét. Nem fogok spoilerezni, csak annyit mondok, ELKÉPESZTŐ, tessék elmenni megnézni! Film után még beszélgettünk, ettünk-ittunk, Papussal megnéztünk egy Sherlock Holmes filmet, aztán elmentünk alukálni.
Hétfőn Keresztanyu végre-valahára levágta a hajam, nagyon jó lett! Hajvágás után ebédeltünk, aztán vásároltunk egy kört, én gazdagabb lettem két új melltartóval és két új nadrággal (egy farmer, egy jeggings), Pasi délután visszament PilisCsodálatosra, mert másnap már dolgoznia kellett, én úgy döntöttem, maradok még szerdáig. Hugival elsétáltunk még a munkahelyére, boltban dolgozik és akart nekem venni valamit, extravastag, pihe-puha zoknimamusz lett belőle, meg beugrottam a kedvencdrogériámba, mert kinéztem egy alapozót, és rájöttem, hogy Magyarországon olcsóbban veszem meg, tehát megvettem. Mivel a boltok korán zárnak, hazacsattogtunk és meggyőztem a kiscsajt, hogy aludjon velem, persze a párja nem bírt magával, kisírta, hogy ő is hadd aludjon a szobában.
Kedden megint nyakamba vettem a várost, hónom alá csaptam Nesszát (Piri mama üzlettársának, J-nek a nagyobbik lánya), vettünk nekem könyvet, meg Kutyinak bolhairtó cseppet, sajnos az utolsó darabot hoztuk el, de azt mondta a hölgy az állatpatikában, hogy másnap délelőtt fog jönni még nekik, menjek vissza. Ebédre befutott a Tesóm, kaja után vele is elmentem egy körre, mert neki bankolnia kellett, nekem sörélesztő tablettára volt szükségem, meg egy dezodorra is, mert bár tőle is kaptam egyet, azt sikeresen a bőröndömben felejtettem Pasiéknál, az aktuális deóm meg elfogyott. Ennyi eszem van, na. Estére befutott Hugi is, úgyhogy három nővér csajos est volt karamellás krémlikőrrel, maradék sütivel, sok röhögéssel meg nosztalgiázós fényképnézegetéssel. Mivel nem tudok egyedül aludni, átcuccoltam Piri mama szobájába, ahol felhőcske-dunnácska alatt szundíthattam a régi ágyamban.
Szerdán felkeltem, lezuhanyoztam, összepakoltam, aztán elmentem Piri mamával az állatpatikába. Már épp az adatait írták fel, hogy tudjanak neki szólni, ha megkapták a bolhairtót, amikor megjött a futár az aznapi áruval és szerencsénkre pont a tetején volt az a típusú bolhairtó, ami nekünk kell (nem mintha Kutyi bolhás lenne, de ez a cucc kb minden más, egyebek közt szívféreg ellen is jó), gyorsan vettem még belőle két darabot. Hazamentünk, jól megölelgettük egymást, aztán én Papussal Pest felé vettem az irányt, mert megbeszéltem, hogy az Árkádban találkozom Viával, így is lett, igaz, némi csúszással, mert korábbra ígértem magam. Nem volt gond, mert végül nála aludtam (volt nálam váltás ruha, tusfürdő, minden, ami kell, csak törölközőt kellett kérnem), szokásomhoz híven a kanapéján, szerinte én vagyok az egyetlen ember, aki képes azon a kanapén aludni. Persze mielőtt még átmentünk volna hozzá, kávéztunk meg beszabadultunk a Lushba, ahol éppen féláras akció volt (valószínűleg még mindig tart, csak szólok), meg én vettem magamnak új fogókat a kreatív kellékesben, mert megint szeretnék ékszereket gyártani, és a régieket elég szépen megette a rozsda. Vettünk némi kaját is, aztán kocsiba vágtuk magunkat és a nap további részét Via lakásában töltöttük, ittunk likőrös kávét, forralt bort és a rend kedvéért citromos sört is és ott folytattuk a beszélgetést, ahol legutóbb abbahagytuk. Ezt szeretem a legjobban a barátnőimben, mindhármukkal ott lehet folytatni a csacsogást, ahol abbamaradt legutóbb, akkor is, ha az a legutóbb jó fél éve volt.
Csütörtökön reggel elég nehéz volt észhez térni, de egy kávé és némi reggeli segített. Nem kellett nagyon sietnem a készülődéssel, mert fél háromra beszéltem meg találkozót a Deákon Keresztapussal, Via meg azt mondta, bedob az Örsig kocsival, így is lett, tűpontosan fél háromra értem a Deák téri Starbucks elé, ahol a marha nagy tömegben meg a farkasordító pesti hidegben vártam laza húsz percet imádott unokabátyó-keresztapámra (bonyolultak a családi kapcsolataim, tudom), akiről meg kell jegyeznem, hogy szívdöglesztően néz ki, mármint úgy általában is, de most különösen. Mivel a Starf*cks tömve volt, átsétáltunk a Madách térre a Castroba, ahol kávéztunk és megkezdtük az alapozást az estére, én forralt borral, keresztapus némi ginnel, beszélgettünk, kaptam egy csodaszép üvegmozaikos táskát meg egy Lancome csomagot (mert Keresztapus mindig hoz nekem luxuskozmetikumot <3 ). Sajnos elég sűrű volt a programja, meg én is megígértem, hogy legkésőbb 6-ra PilisCsodálatoson leszek Méripoppinsz barátosnémmel egyetemben, mert az volt a haditerv, hogy ötösben töltjük a szilveszter estét (Pasi, Méripoppinsz, Joci, meg Méripoppinsz párja, Mérnök úr). Sikerült is tartanom magam a megbeszéltekhez, Méripoppinsz a Flóriánon szállt fel ugyanarra a buszra, amivel én is utaztam, így volt egy kis időnk kettesben is. Az este további része iszogatással, pizzázással és társasozással telt, amibe annyira beleéltük magunkat, hogy szó szerint átjátszottuk magunkat 2016-ba. Éjfél után lencsét főztünk, amiből aztán ettünk is (megjegyzem, isteni finom volt). Hajnal 4-kor döntöttünk úgy, hogy véget vetünk a mulatozásnak.
Pénteken szerettünk volna sokáig aludni, ami sajnos nem sikerült, de nem is baj, így több időt tölthettünk Méripoppinszékkal, akik végül valamikor délután mentek csak haza. Mi meg nekiláttunk, hogy összepakoljuk a motyónkat, mert szombat reggel indultunk vissza Londonba. Vacsora gyanánt ettünk még egy kis maradék lencsét meg némi máglyarakást, aztán elköszöntünk és lefeküdtünk. Hajnalban Pasi szülei vittek minket ki Ferihegyre, negyed nyolckor indult a gépünk, azazhogy némi késéssel, ráadásul elég erős szembeszél volt, így nagyjából fél óra csúszással landoltunk Heathrow-n. Volt némi kalamajka a csomagok körül, de szerencsére mindenünk meglett, a másfél órás tömegközlekedést is túléltük és Kutyi nagy örömére épségben megérkeztünk az Álomházba.