2006. június 27., kedd

Érettségi, meg ami utána jött

Na végre valami kevésbé szomorkás:) Leérettségiztem egy hete.Nem lett olyan rossz,a törit kivéve,mert az csak 4-es,annak is az alsó határa,de nembaj,emelt szintű és ez a lényeg.A magyar szóbelim nagyon tuti lett,az érettségi elnök külön gratulált.Nagyon kedves hölgy volt,nem olyan kukacoskodó,mint a tavalyi,és ennek örülök.Annak meg méginkább,hogy Radnótit húztam.Nagyon szeretem,ezért nem esett nehezemre lefelelni belőle.
Kedden lett volna a bankett,de lemaradtam róla,mert anyu nagy hirtelen úgy döntött,leruccanunk a Balatonra.Nem volt rossz ötlet,a víz baromi jó volt,csak az volt rossz,hogy pénteken lejött Kristóf is.Szombaton találkoztunk és azzal a lendülettel szakítottam vele.Nem buktam ki nagyon,azt mondtam,ha megváltozik,lehet róla szó,hogy újrakezdjük.Ő már most próbálkozik,de félek már nem lesz az igazi...Na sebaj,az utolsó nap nagyon mókás volt,csak vonatozni ne kellett volna órákig.Hulla fáradtan és nyakig koszosan értem haza.Gyűlölök koszos,pláne izzadt lenni.Nem gond,abszolúte megérte,legalább pihiztünk anyuval,meg Bözsiékkel.Legfőbb ideje volt a sok szomorkodás után.Merthát szomorúságból kijutott nekünk bőven.De elég volt.Mostmár csak jó jöhet,de az dupla dózisban :)

2006. június 16., péntek

Elég volt...

Anyuval temetőben voltunk ma délután.Idegesít,ha ilyenkor hívják,rühellem a telefoncsörgést,ha épp a nagyiékkal vagy tesómmal akarok beszélni kicsit.Meg is szoktam mondani,hogy ne hívják,csak ha gáz van.Hát most nagy gáz volt.
Dolgozott nálunk egy lány,magas volt,szeplős és iszonyú sok és göndör és vörös haja volt.A Mártika,akin mindig jókat röhögtünk a közös bulikon,munka közben,vagy csak úgy,mert olyan kis szeleburdi volt.Mindig poénkodtunk,hogy már megint érettségizni próbál,vagy vezetni tanul.A jogsit megszerezte,az érettségit nem és már sosem fogja.Ma ment volna a gimis bizonyítványáért,de már nem veszi kézbe.
Egész Salgótarján fel van túrva útfelújítás címén.Márti felment Orsival,a barátnőjével,elvitték ketten az apukáját kórházba.Gondolták,vesznek pár cuccot a bácsinak,így a feltúrt utakon manővereztek,gyalog.Át akartak menni az út másik felére,de nem vették észre az autót...Márti meghalt,Orsi az intenzíven van,életveszélyben.Harmincas éveik elején járnak mindketten.
Nem értem ezt.Először a volt osztálytársam,Évi,aztán a nővérem,most meg Márti.Fiatalok voltak és értelmetlenül haltak meg.A légynek sem ártottak,mégis.Mi a franc van?Kevés az angyal odafenn?!Vagy szimplán szívóznak velünk az istenek?Kipécéznek maguknak szép fiatal lányokat?Ez nem fair.Nem akarok megint temetésre menni.Nem akarok megint síró embereket látni,mert akkor énis sírok és előjön az a fájdalom,mikor a mama elment,vagy mikor Gina...Elég volt a fájdalomból,a temetésekből,a halott ismerősökből.Tizennyolc éves leszek maholnap,mégis rettegek,hogy meghalok,hogy elmegyek anélkül,hogy elmondanám anyunak meg apunak meg a testvéreimnek,hogy mennyire szeretem őket.Hogy nem lesznek gyerekeim,vagy ha mégis lesznek,nem látom őket felnőni,nem adhatom át nekik azt,amit tudok és amit kaptam.
Rettegek.Elég volt...

2006. június 12., hétfő

Most mondjam? Magáért beszél


Nem értem magam.Komolyan.Nem jövök rá,hogy mi a fenét ettem én 3 éven keresztül egy pasin,akit most nem kívánok nevén nevezni,úgyis tudja mindenki,aki ismer,hogy kiről beszélek.Az a nagy büdös helyzet állt elő,hogy istentelenül megbántott egy aprócska beszólással,bár azt leszámítva,hogy haragszom és a vele való szakítást fontolgatom(abban az esetben,ha nem kér bocsánatot záros határidőn belül repül,három év ide vagy oda),egész jól viselem a történteket.Nem sírok,hogy jaj mi lesz most,nem sajnálkozom,hogy jaj de fáj ennyi év után eldobnom magamtól.Igazság szerint egyáltalán nem fáj,ezzel meg is leptem magam,sosem hittem volna,hogy valaha is képes leszek elhagyni.Édes istenek,mennyire szerettem!Szerettem ezt a bunkó,semmirekellő,egoista embert,akit én olyan tökéletesnek láttam,mindaddig,míg meg nem csalt,olyasvalakivel,akit még kedveltem is.Ennek már több,mint egy éve.Még reméltem,hogy újra meg tudom szeretni és hazudnék,ha azt mondanám,hogy ezek után már nem voltam boldog vele.Nagyon szép volt a Balatonon,meg itthon nálam és Prágában is.Szerelmes voltam megint,de nem tartott sokáig.
Mint azt sokan olvasták,három héttel ezelőtt meghalt a testvérem és az én párom ahelyett,hogy mellémállt volna,a szememre vetette,hogy szenvedek és hogy fáj és hogy merészelek nem vele lenni.Kérdem én,helyes ez?Szabad ilyet mondani a párodnak,ha gyászol?Még ő volt megsértődve,ami persze jellemző.Mindig mindenért én voltam a hibás,azért is én szégyenkeztem,ha bunkó volt a családtagjaimmal vagy a barátaimmal.Én sosem voltam bunkó az ő barátaival,vagy ha mégis,volt annyi gerincem,hogy elnézést kérjek,amiért esetleg megbántottam valamelyik haverját.
Féltékeny voltam,ez tény.Sokszor fújtam olyan leányzókra,akik nem tehettek semmiről,sokszor veszekedtem vele amiatt,hogy folyton ifjú hölgyekkel lófrál.Ez is csak azt bizonyítja,mennyire szerettem,én hülye,én vak...
Mindig őt helyeztem előtérbe,ő pedig gyerekként kezelt.Eleinte igényeltem ezt a fajta bánásmódot,de könyörgöm,a kapcsolatunk kezdetén alig múltam 15 éves!Valamilyen szinten természetes,hogy így akartam,hisz az ember még gyerek,vagy épp nem tudja eldönteni,hogy felnőtt legyen a kapcsolatban,vagy gyerek.De három év nagy idő,elég ahhoz,hogy egy 15 éves gyereklány ha félig-meddig is,de felnőjön.Nem vette észre,hogy testileg-lelkileg-érzelmileg gyökeresen átformálódtam.Az életkörülményeim is megváltoztak.Kollégista lettem,a magam ura.Be kellett osztanom a kapott pénzt,hogy legyen mit ennem és péntekenként jusson buszra is,hogy haza tudjak jönni.Gimnazista lettem,tanulnom kellett,teljesítenem a négy év tananyagát 3 év alatt.Megtanultam spórolni,idővel,pénzzel és a hellyel a málhazsákban.Megtanultam másokkal együtt élni,megtanultam ezer olyan dolgot,aminek hasznát vettem a párkapcsolatban és az élet egyéb területein.Megismertem sok furcsa embert és valamelyest magamat is.Csak a páromat nem sikerült igazán...Hatalmasat csalódtam benne és a saját emberismeretemben.
Most azt szeretném,ha nőként bánna velem,ha egyenrangú partner lennék,s nem az,akire néha rá kell szólni,akit nevelni kell és akit emellett a saját bajunkkal kell még terhelni,amellett,hogy megvan a maga keresztje.Szeretném azt érezni,hogy igazi nő vagyok,nem pedig valami selejt.Mert most ezt érzem.Egy hibás darab,akit dugdosni kell és javítgatni,akire az ember nem lehet büszke.Szégyell a párom,pedig a saját bunkóságát kellene szégyellnie.
Szerinte a változás abban nyilvánult meg(merthogy ezt is megbeszéltük anno)hogy "nyafkából" lettem "féltékeny hárpia".Köszönöm szépen.Nem akartam hárpia lenni,ő tett azzá.Nem akartam ezt.Arról álmodoztam még alig egy hónapja,hogy ha elkezdem az egyetemet,összeköltözünk.Sajnos ennek nem sok esélyét látom,mivel mint említettem,hajszálon függ a kapcsolatunk.Bár talán már le is zártam magamban.
Azért még szeretnék vele találkozni,egyrészt mert nálam van a nagyanyja könyve,másrészt mert gerinctelen dolog sms-ben,chaten,blogon,akárhol szakítani.Face to face.Van bennem annyi tartás,hogy közöljem vele,a továbbiakban nem kívánok részese lenni a vele való párkapcsolatnak.Keresse meg a lányt,akit szeretni és becsülni tud,mert engem se nem szeret,se nem becsül.Ha így lenne,bocsánatot kérne. Mindenért.

2006. június 3., szombat

Alkottam...


Ma végre valahára kipakoltam a szekrényeimből és selejteztem.
Mondanom sem kell,minden csupa por lett,a földön,a zongorán,az asztalon,a széken az ágyon a kutya mellett-mögött-alatt ruhák heverésztek,szegény anyám majdnem idegrohamot kapott,mikor közöltem,hogy nélküle akarom csinálni.Úgyis rádumált volna egy csomó szarságra,amik már nem is jók és már úgy két éve nem voltak rajtam,csak a szekrényemben lógtak...Akkor meg én kaptam majdnem(?) idegrohamot,mikor a pulcsijaim közt megtaláltam anyu meg Sági motyóját.Elmennydörögtem Györgyiéknek(mert épp ők voltak ott segíteni,meg valszeg akkoris ők asszisztáltak,mikor odakerültek a cuccok,ahová nem valók),hogy az én szekrényem nem lomtár,hanem szekrény,a szobám meg nem sufni,hanem hálószoba(lassacskán dark-gothic leányszoba,most dolgozom a dekoráción).
Egy csomó motyót a húgom kap majd meg,ha feltolja ide a kis pofikáját.Két szatyorra való rongy gyűlt össze,hogy csak a legjobbakat említsem:3 kabát,számtalan pulcsi,egy halásznaci(még az Erica C-s időkből)szóval lesz miben mászkálnia a kölöknek.Szerintem ő járt a legjobban,meg én mert van hely a szekrényemben és nem gyűrődik össze a sok szép fekete csipkeholmi...Ja meg Györgyi és Évi is jóljárt,arckrémet vesznek nekem cserébe,az úgysincs soha,mindig anyuét nyúlom le.Györgyi kozmetikus,Évi meg drogériában dolgozott,szóval tudják mi a tuti és hol lehet jó áron jó cumóhoz hozzájutni.Érdekes nap volt ez,jól kifáradtam,de megérte.
A bakancsom is szép fényes(múlt héten vettem,14 soros fekete Shellys)a vazelintől,amit elmaszatoltam rajta tegnap este.Még be kell törni és jó lesz.Jövő keddre is ki kell pucolnom,akkor avatom fel egy bulival,amit a LoD szervez.Már alig várom,kötelező feketében menni,de nekem fogalmam sincs,mit vegyek fel.Illetve lenne ötletem,majd kikérem a véleményét,neki úgyis ez a dolga,ő ehhez ért a legjobban.Ezért már szeretem(másért is,de ezért különösen,szakértelem rlz).
Na nem fosom itt tovább a szót.Tudom,a blogot szófosásban szenvedő embereknek találták ki,pont olyanoknak,mint én,de lassan tüzet fognak az ujjaim,annyit és olyan gyorsan gépelek.Tehát mára ennyi,jó szórakozást kedves nézőinknek!Ja hogy ez nem az a műsor?Bocsi...