2009. március 31., kedd

Új lakó az Odúban

Ne ijedj meg, Kedves Olvasó, nem vagyok terhes :D Találtam albérlőt, egy lányt, már be is költözött, nagyon aranyos így elsőre, meg rendesnek tűnik, szóval jól megleszünk. Addig maradhat(ha akar), míg nem lesz diplomám, munkám... :)

2009. március 28., szombat

Megszakadt a szívem.

2009. március 25., szerda

A muffin

Csokis muffint sütöttem, egész jó lett, csak kicsit sápadt, "kreol", mert kispóroltam belőle a kakaót(nem volt itthon sok).
Ami kell:
6 dkg vaj
1 egész tojás(héj nélkül ofkorsz)
25 dkg cukor
30 dkg liszt
1/2 citrom reszelt héja(kihagyható hozzávaló, legalábbis én kihagytam, nem volt kedvem reszelgetni)
2 dkg (nem instant) kakaó (na ebből nekem kb a fele állt rendelkezésemre)
1 csomag sütőpor
2,5 dl tej
egy doboz energiaital(fontos, ha egy nehéz nap után állsz neki sütögetni)
Ahogy csináltam:
Bekapcsoltam a sütőt, és mivel gáz, fogalmam sincs, hány fokos volt(baromi meleg, annyi szent). Aztán fogtam a Kedvencnagynénitől kapott mérőpoharamat(amin jelölve vannak a milliliterek és a mennyiségek cukorból, lisztből és rizsből(vagyis hogy hány deka :P). Először kimértem a cukrot, amit a kb-ra kimért vajjal, meg a szerencsétlenül járt tojással együtt habosra kevertem(szép új habverő rlz). Aztán kimértem a lisztet, amit elkevertem a kakaóval, meg a sütőporral. A cukros-vajas tojáshoz hozzákevertem a tejet, majd ezt az egészet elkevertem a kakaós-sütőporos liszttel. Elővettem a muffintepsimet, belepakolgattam a rém trendi kockás muffinkosárkákat, majd egy kanállal szépen beletöltögettem a keveréket a kosárkákba. Kb. tizenöt percig sütöttem. Finom lett, bár itt-ott kissé kimászott a tészta a formából :D Fotót nem mellékelek, majd a következő alkotásomról, mert ez elég csúf lett. Mint a chokito(emlékszik még rá valaki?)

2009. március 21., szombat

Egy mondat a...

Nemzsarnokságról.Csak éppen cigarettaszagú még a bugyim is(az antik kanapémról nem is beszélve), pedig nem vagyok rendszeres dohányos, a hűtőm tele olyan ételekkel, amiket SOSEM szerettem, a krumplim mellett meg vegyszert kell tárolnom ezen a hétvégén, mert ennek a nőnek senki nem mondta el, hogy élelmiszert meg vegyszert nem tartunk egy helyen, ahogy azt sem, hogy mosogatószivaccsal nem takarítunk küszöböt meg csizmát.
De az is lehet, hogy velem van a baj.

A konyha

Eddig csak egy lyuk volt, ahol néha-néha főzőcskéztem.
A régi blogban van egy kép arról, hogy nézett ki eredetileg
(A képen a régi gáztűzhely már nem szerepel)
Kép arról, hogy néz ki felújítás után
Most már igazi konyha. Olyan, amilyenre mindig vágytam.

2009. március 19., csütörtök

Az utolsó doboz

Gondolom meg sem lep, Kedves Olvasó, hogy volt még olyan dobozom, amit nem pakoltam ki. Egész pontosan olyan doboz volt, amit nem is olyan régen(két hete) raktam össze, hogy átmentsem a régi otthonomból az újba az utolsó apróságokat, amikhez kötődöm(vagy amik Piri mama cuccai, csak valamiért az én szobámba kerültek és ottragadtak évekre, így járt például egy üveg görög olivaolaj, persze fogyasztásra eleve alkalmatlan volt, díszüveges olivaolajat nem szoktunk elhasználni ugyebár). Az Odú már nem csak egy lakás, ami a tulajdonomat képezi. Az otthonom. Visszavonhatatlanul, beleégett a lelkembe és meg kell mondjam, isteni érzés. Mert itt az én szabályaim érvényesek, nincs átjáróház, nem jönnek át a szakácsok, felszolgálók, legyenek bár régi jó ismerősök, vagy elsőéves tanulók. Nem tűnik el semmi(kivéve a laposfogómat és a franciakulcsomat), nem alszik idegen az ágyamban, nem kell dugdosnom a holmimat. Ha akarom, rend van és tisztaság, ha akarom, káosz van és por. Van reggeli kávé, van reggeli rituálé, van tiszta ruha, mert magamra mosok. Vannak lepkék, könyvek, rózsák, holnap új konyhabútor és már szinte érzem a szombati mákos sütemény illatát, amit majd áfonyalekvárral kenek meg, érzem a számban a Piri mamától kapott tokaji bor ízét, és hosszú évek óta először várom a nyarat, amikor majd korán reggel, mikor még ébred a város, egy szál hálóingben, napszemüvegben kiülhetek az erkélyre egy bögre kávé és egy szál cigaretta társaságában írogatni, vagy csak nézelődni, talán reggelizni. Várom az első vacsorát, amit én főzök Neki, Neked, vagy akár magamnak, nem Piri mama fagyasztott főztjét olvasztgatom. Féloldalasan ülök, nézem, ahogy az asztali lámpa fénye visszatükröződik az ablaküvegen. Szeretek esténként írogatni, miközben teát kortyolgatok. Szeretek a székemben hátradőlve ücsörögni és semmit tenni, szeretem nézni az íróasztal fölötti régi, üres képkeret aranyozott cirádáit. Kacskaringók és cirádák mindenütt, a "hosszú" tizenkilencedik századból ittragadt tárgyak, bútorok és nem idegen, még csak nem is meglepő a régi képkeret alatt a modern, szögletes íróasztal, rajta laptop, nyomtató. Egy kézzel hímzett, bambusznyelű napernyő egy fél pár csipkekesztyűvel és sok-sok legyezővel a nagyon nőies, régi tükrös asztal mellett, szemben a cirádás, vadonatúj ággyal, ami már most is mesélni tudna az elsuttogott vágyakról, álmokról, az elejtett könnyekről. Sok talált holmi, mégis mindegyikről tudod, hogy az enyémek. Mert szeretve vannak. Mert kötődöm hozzájuk.

2009. március 13., péntek

Felújít, berendez, alkot

Figyelem, figyelem! Lakásszétverős post következik! Az van ugye, hogy a mosógépem, amit B. hagyott itt, elég rémes állapotban volt. Kedvencnagynéni nemrég szólt, hogy talált egy ugyanolyat, felújítva, olcsón. Meg is szerezte nekem, ma reggel hozták fel, be is rakták, cső bekötve a lefolyóba, gép alatt speckó szőnyeg, hogy ne ugrabugráljon, meg ne mászkáljon el. A géppel együtt érkezett meg az új, fehér Z. márkájú gáztűzhelyem, a régit elvitték a régi mosógéppel együtt. A tűzhely jövő héten lesz bekötve, mert előbb kicserélik a konyhabútoromat. Ha már bútornál tartunk, kaptam új faliszekrényeket az előtérbe(Sanyi bácsim meg Bandi, Lolita apukája szerelte fel, több alkalommal sikítófrászt kaptam tőlük), az új boros- és pezsgőspoharak már ott sorakoznak. Van ezen kívül ágyneműtartóm is, Ledérkétől kaptam, kitakarítottuk, aztán belepakoltuk az összes ágyneműt(el vagyok látva egy életre). Ha már így belelendültünk a dologba, fogtuk magunkat és felszedtük a padlószőnyeg-csíkokat, amiket B. a küszöbre ragasztott, a fél délutánt azzal töltöttem, hogy a kétoldalú ragasztószalag maradékát, meg a megkövesedett ragasztót vakartam a küszöbről, de megérte. Holnap jön Attila, az asztalos, mér, csiszol, aztán hazamegyünk, nem akarok vasárnap a városban lenni. Lesz itt még varrás is, találtam egy nagy darab muszlint, nem tudtam vele mit kezdeni, de Kedvencnagynéni kitalálta, hogy függönyszerű képződmény lesz belőle és nem a fiók alján fog porosodni, ahogy eddig tette. Lesz még két új polcom is, aztán vége a barkácsolásnak.

2009. március 8., vasárnap

Nőnap

Jelentem, évforduló van, ennek a bulinak az évfordulója. Természetesen megünnepeltük, mert miért is tettünk volna másképp? Az idei célpont a 69 volt, jött az egész csapat, Ledérke, Lolita, Evibaba, Sean, Csabi, Szandra, Mátéka, Tabi, épp csak Piri mama meg Edit hiányzott, mondtuk nekik, hogy latyakok, de nem hatotta meg őket. Majd talán jövőre:) Még sok ilyen estét szeretnék. Idén Marek helyett Seant vetkőztette Ledér, persze csak a pólót tűrte fel rajta, volt már előttük chippendale show(persze lemaradtunk róla, de nem is baj, nem volt jó a pasi. Honnan tudom? Ott pózolt egy szál gatyában a dj pult mellett, volt az egész vagy egyhatvan mély, mert magasnak nevezni az ilyen férfit sok jóindulattal sem lehet), nem volt már érdekes annyira :D Szandrával nosztalgiáztunk egy sort, közben üvegből ittuk a pezsgőt, mint régen, mert vele jártam bulizni boldogult lánykorában. Nem sokkal idősebb nálam,huszonnégy lesz az idén, de már férje van, két gyereke, meg a két öccsét is ő neveli. Nem nagyon jár el, de most elkértük, neki is jár egy kis szórakozás. Haza is kísért negyed négykor(pont mint annakidején), Mindannyiunk Édesapja meg elég furán nézett leánygyermekére, azaz rám, hogy akkor most hogy is kerültem haza, meg egyáltalán minek mentem én el bulizni. Hát mert le se tagadhatom, hogy az ő lánya vagyok, ő is ezt csinálta huszonévesen.
Kellett ez, találkoztam pár ismerőssel. Kislánykorom nagy szerelmével, Gergővel, G.P.-vel, jól meg is szorongatott egy hatalmas "Szia Norewa" csatakiáltás kíséretében, ott volt Tabi két haverja, Zsolti meg Laci, ráztunk is egyet-kettőt. Nacsi Gergője is velünk táncolt, meg Laciapu Csillája, pár pillanat erejéig Melindánkat is láttam. Más ismerős nem rémlik, meg túl sokáig nem is voltam, csak két órácskát(hajnal egy volt, mire úgy döntöttünk, elindulunk), rendes lány voltam :P

2009. március 5., csütörtök

Mégis csak ragad rám valami...

...a latinórákon. Eddig azt hittem, sosem leszek képes MAGYARRÓL LATINRA lefordítani akár csak egy szókapcsolatot is, erre egy egész mondat. Jó, persze, tőmondat, van benne egy alany, meg egy állítmány, de az passivumos és jaj, totál lelkes vagyok, mert a tanár azt mondta(megkérdeztem óra után), hogy helyes, majd rákérdezett, hogy de miért...? Hát mert én ilyen kis peches vagyok. Kíváncsi vagy a mondatra, ugye, Kedves Olvasó? Tessék: Ego non amata sum. Nem fordítom vissza magyarra, akit érdekel, annak majd megírom emilben. Nem szép dolog, sőt, szomorú. Sajnos igaz.

2009. március 4., szerda

Még egy kicsit a lakásról

Tudod, Kedves Olvasó, nem meséltem el mindent az Odúról. Szándékosan nem mondtam meg, mekkora is az én játszóterem, meg hogy tulajdonképp nem másfélszobás, valamint azt is kihagytam a meséből, hogy van erkélyem. Mert bizony van. Van ezen kívül egy minden gyerekkori-kamaszkori álmomat felülmúló isteni hálószobám egy csodásan kényelmes ággyal, hihetetlen bútorokkal. Egy hatalmas nappalim, ahol a Boldog Békeidők bútorai remekül megférnek a huszonegyedik század összes vívmányával és valami csodás lesz belőlük. Köszönhető ez persze a könyveknek, meg a rengeteg személyes mütyűrnek is. A fürdőszoba még mindig sárga-fehér-kék, bár sajnos a villanyszerelő a múltkor összetörte a sárga pohárkát, amiben a fogkefét és a fogkrémet tároltam, én valamivel előtte ugyanennek a készletnek a fogkefetartóját törtem ketté teljesen véletlenül, tehát be kellett ruháznom egy svéd, fehér fürdőszobai készletre, szóval már csak a törölközőim sárgák. A kék-fehér hangulatra ráerősítenek a Húgom által gyűjtögetett fekete-tengeri kagylók, amik a tükör körül díszelegnek.
De nem rizsázok tovább. Van ugyebár egy konyhának nevezett lyuk, amiben főzök. Nem panaszkodom, nagyon szeretnivaló kis lyuk ez, ráadásul biztonsági, mert ha lekapcsolom a villanyt, nincs áram, így nem fenyeget az a veszély, hogy az úgyfelejtett kávéfőző miatt kigyullad a lakás. Ez a kiskonyha a hajdanvolt kamrából lett kialakítva. Az, ami pedig az eredeti konyha volt, most egy szoba, méghozzá elég jó kis szoba, galériás, nem túl világos, de nem is sötét. A későbbiekben ideális gyerekszoba lesz belőle, addig meg szeretném kiadni, míg nem lesz munkám, férjem, lurkóm. Mert én bizony itt szeretnék megöregedni. Már nem csak egy lakás, közel öt hónapja lakom itt és napról napra egyre jobban szeretem. Az otthonom.
A hitelt csak a napokban folyósították, tehát csak mostanra lettem hivatalosan tulajdonos, eddig az előző tulajnak(a továbbiakban B.) fizettem albérletet, rezsit. Két hete kaptam meg az összes kulcsot, miután letettük az önerőt. Első dolgom volt kicseréltetni a felső zárat, nem csak azért, mert nem akartam, hogy B. bejöjjön, hanem mert szorult a zár, féltem, hogy egyszer bennragadok vagy kinnragadok. Mostmár nincs félnivalóm.
Hamarosan lesz új tűzhelyem, a konyhabútort is ki kell cserélnünk, az erkély is felújításra szorul, most várjuk az árajánlatot a kivitelezőtől. Furcsa ez az egész helyzet, a minap szembesültem a ténnyel, hogy mostmár külön élek és már nem Piri mamánál lakom.
Hivatalosan budapesti lakos viszont csak augusztusban leszek, akkor jár le a személyim és addig nem akarok új lakcímkártyát, ne kelljen kétszer sorbaállnom az okmányirodában(egyébként már felfedeztem, hol az okmányiroda, minden reggel elmegyek előtte a busszal).
Ha már felfedezéseknél tartunk, tudom, hol a legközelebbi kétbetűs drogéria, tudom, hol vehetek a legolcsóbban kaját, tudom, hogy a villamosmegállónál lévő zöldségesnél általában nem éri meg vásárolni. Találtam turkálót, patika van a sarkon, lottózó, posta, valamelyik héten egy sulit is felfedeztem, ovi errefelé nincs, szerintem az van a legközelebb, amelyikbe Ledérke járt annakidején, de ez még nem aktuális, csak a suliról jutott eszembe. Az egyetem egyáltalán nincs messze, ha időben jön busz és nem reggel nyolc vagy délután négy van, akkor tíz perc alatt bennvagyok, de általában azért előbb indulok, mert számolnom kell a forgalommal.Hmmmhmmm...Svéd lakberendezési áruház durván fél órára van villamossal, a Blaha öt perc. Jó a közlekedés, szavam se lehet. Többen kérdezték, akarok-e autót, szerintem tök felesleges ebben a városban a négykerék, ezért valószínűleg jogsim se lesz, csak a fiók alján porosodna, nem vezetnék. Amíg van bkv, nincs szükségem autóra. Olcsóbb a bérlet. Meg egyébként is bőven elég egy hitel.
Szeretek itt lakni.